Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

4^6 628, országos ttíés 1891. Julius 11 én, szombaton. volna a cabinet t. szomszédainknál, mint nálunk: akkor az eredeti programm szerint maradt volna a javaslat. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha bennünk azok az aggodalmak alaposan fel nem támadtak volna, elveink mellett akkor is megállottunk volna, a zászlót akkor sem ejtettük volna el; de legyenek meggyőződve, hogy nem ment volna úgy a tanácskozás és nem menne úgy jövőre sem, hogy bárki alaposan az obsructio vádjával illethetné e pártot. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Mert tudjuk, hogy mindenkor a többségnek a joga javaslatokat megbuktatni vagy törvényerőre emelni s a kormányok sorsa felett rendelkezni és nem követeljük magunknak — nem a jogot, mert erről nem lehet szó — hanem a hatalmat, hogy erőszakkal buktassunk kormányokat, mikor a mi program műnk megvalósításának ideje még nem érkezett el s mikor csak mások számára csinálnánk helyet. De oly intézkedések mellett, minők a 135. §-ban foglaltatnak, a mikor a nemzetnek az a nagy joga és voltaképen alkotmányosságának az az egyetlen biztosítéka egy tollvonással eltörültetik: akkor azt várni a függetlenségi párttól, hogy azt tán gyöngén, simán és a nemzet jogainak utolsó erőfeszítésig való hangoztatása nélkül engedje átmenni, — könnyelműség volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha majd a küzdelemben e kérdéshez érünk, erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy t. szomszédaink velünk ne tartsanak e küzdelemben. Hiszen hogy a nemzet törvényhozása által meg nem szavazott adókat és újonczokat behajtani és kivetni ne lehessen : ez a joga a nemzetnek 400 év óta van törvénybe iktatva, sőt 400 év előtt is meg volt, mióta a nemzet áll; de a nemzetnek ez a joga, hogy világosan törvényben van kimondva, 400 éves és 400 év óta e mellett fennállott az ország s fennállott dicsőségesen és hatalmasan a magyar királyi korona. Soha nem merült fel a szüksége annak, hogy e jog a nemzettől csak egy pillanatra is elvétessék; soha sem engedte a nemzet azt, hogy az adó- és újonczkívetés és behajtás jogát a király a nemzet megkérdezése nélkül bármely ok miatt csak egy napig is gyakorolhatta volna. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És a nemzetnek voltak szomorú időszakai, mikor a végenyészet szélén állott; mikor legjobbjai, legnemesebbjei, hősei bitó fán, börtönben, száműzetésben haltak meg; mikor évtizedeken át harczolt utolsó erőfeszítéssel; de e jogát, soha fel nem adta, mert tudta, érezte, hogy ha e jogát feladja; ha a koro nával szemben az adó- és újonezmegajánlási jogát nem biztosítja: akkor egész alkotmánya nem ér egy pipagyujtó papírost. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És hiába mondja valaki, hogy most magyar kormány van, mert a kormányok és koronák mindenütt egyformák a continensen; most egyikmásik iránt többdcevesebb bizalmunk lehet, de nem tőlünk függ, meddig marad ott, nem is tőle, de nem is ettől a t. többségtől; mert ha ettől függne, most is Tisza Kálmán ülne a ministerelnöki széken. (Nagy derültség a szélsőbal felől.) Támogatását pedig elfogadja ez a cabinet azért, mert ha nem fogadná el, a támogatás úgy is meg lett volna, mert a többségnek természete, hogy egyebet ne tegyen, csak kormányt támogasson. De hiába van ebben a 135. §-ban az, hogy az országgyűlést majd utólag össze kell hívni, s hogy a koimány felelős azért, a mit tett. Ha már beszedte a 300 millió adót és behajtotta a 2 — 300 ezer katonát, mit ér az a felelősség? Micsoda könnyelműség a ministeri felelősségről ily frivol módon beszélni és aztán benne van-e az a javaslatban, hogy ha pedig a király össze nem hívja az országgyűlést, fölötte vértörvényszéket kell tartani. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Hol van a nemzet részéről az ellensúly, ha egyszer az adó- és katona-megajánlás joga kitöröltetik az alkotmányból ? Mi akkor a kormány és nem is a kormány, hanem a korona felelősségre vonásának a joga? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Uraim, ne játszanak a nagy érdekekkel, ne játszanak a nemzet jövőjével, ne játszanak a korona tekintélyével. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert ha önök a történelmi magyar alkotmány helyébe a 135. §-t akarják erőszakkal beszavazni: azzal törvényesítették szentté, hazafiiúi szent kötelességgé tették a forradalmat, akkor, a mikor lehet és oly hatalommal szövetkezve, a milyennel csak lehet. (Úgy van! Ügy van! Elénk tetszés a szélsőbalon.) Ha önök a 135. §-t beszavazzák, akkor Magyarországon többé a korona ellen árulást vagy felségsértést elkövetni nem lehet, (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) mert akkor a korona minden túllépése ellenében legszentebb nemzeti jog az ellenállás. De ha 400 év óta nem volt szükség ilyen törvényre; ha itt volt előttünk Deák Ferencz bölcsesége 1870-ben, a mikor a parlamentben nem akad olyan ember, a ki fel is mert volna említeni az ország történelmi alkotmánya ellenében ily merényletet: akkor honnan jön ez most? Hát mi történt 1870 óta a magyar nemzet és a korona közt, hogy most a nemzettől ezen jogokat el akarják rabolni, és mivel indokoják ezt? Ismételve kijelentem : lehetetlennek tartom, hogy a bekövetkező küzdelemben t. szomszédaink ne a mi oldalunkon álljanak. (Tetszés a szélsőbalon.) A 135. §. elfogadása után a történelmi alkotmány királyi tetszéstől függő chartalis alkotmánynyá alakúi át. Itt nincs helye szépítgetésnek, itt a tettek, a szavak kétségtelen