Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

512. országos ülés 1891, június 23-án, kedden. 29országra, hogy lehetséges volt hosszú évek során át, hogy egy bécsi kormány érdekében a bécsi igazgatóság avatkozhatott bele a választásainkba, szerencsétlenségnek tartom azt is, hogy a magyar kormány saját közegeit ilyen módon, a választásoknál való visszaélés útján kényszeríti arra, hogy meggyőződésük ellen szavazzanak. Hiszem, hogy a t. minister úr meg fogja találni a módot és alkalmat a nyilatkozásra a tekintetben, hogy neki hasonló intentioja nem volt s ezen üzelmek tudta és meggyőződése ellenére történtek. Magára a vasútra nézve is van még egy csekély észrevételem, vagyis inkább aggodalmam, a mely abból áll, hogy miután nem látom a cartell-szerződéseket, mert ezek előttünk nem fekszenek és miután az indokolásban sem látom ennek jelét: nem tudom megítélni, hogy Marcheggtól Bécsig mi módon van a magyar állam biztosítva az iránt, hogy különféle nehézményekkel és vesaturákkal nem leszünk-e kitéve annak, a minek ki voltunk téve egyideig a brucki vonalon, daczára annak, hogy az összeköttetés szerződésileg ^volt biztosítva. Mondom, én a cartell-szerződéseket nem Játom, de úgy tudom, hogy szakkörökben ezen aggodalom felmerült és azt hiszem,"hogy a t. minister úr az ország met nyugtatása érdekében legalább röviden je lezni fogja azt, hogy minők azon intézkedések, melyek megnyugtatólag hassanak ránk a tekintetben, hogy a marchegg-bécsi összeköttetés semmi tekintetben sincs veszélyeztetve és az osztrák államvasúttársirlatnak kiszolgáltatva nem lesz, a mely jövőre is az osztrák kormány érdekeit még talán fokozottabb animositással fogja szolgálni, mint a hogy azt eddig tette. Ezen kérdésre nézve megnyugtató választ várok s minthogy előre hiszem, hogy a minister úr azon helyzetben lesz, hogy e tekintetben megnyugtatólag nyilatkozhatik, a törvényjavaslatot, minthogy oly aggodalmaim sincsenek, mintha a vasútat oly drágán váltottuk volna meg, hogy annak a várható jövedelem aequivalense nem volna: a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Szavaim félreértett értelmének helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselőtársam szíves volt igénytelen felszólalalásom egy részére reflectálni; de vagy én nem fejeztem ki magamat praecise, vagy ő nem figyelt meg jól vagy pedig idegen tényezőt vont okoskodása keretébe, mert azokért az állításokért, melyeket ő volt szíves nekem tulajdonítani, úgy, a hogy ő mondotta, én a felelősséget a magam részéről elvállalni nem tudom. A t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy egy részt a kamatreductio, másrészt a találmányok eshetősége, melyek korszakot alkothatnak, 75 év alatt nincsenek kizárva; továbbá a háború esélyei, a melyek 75 év alatt bizonyára bekövetkeznek, nagyot fordíthatnak a dolgokon. A ki kamatreductiora speeulál, vagy azt reméli, úgy mondja a t. képviselő úr, ellentétbe jut a másik kei tővel. Polónyi Géza: G-aál Jenő mondta! Thaly Kálmán: Ha G-aál Jenő képviselő úr mondta, ne méltóztassék engem vele egy kalap alá helyezni; mert én kamatreductiora nem speeulál ok. Gaal Jenő: Eszem^ ágában sincs! Thaly Kálmán: Én erről nem is szóltam. Ez nem az én okoskodásom. Ha czáfolni méltóztatik, ne Gaal Jenő képviselő úr állításaiból méltóztassék kiindulni, hanem az enyémből. En kamatreductiorol nem is szóltam. Ezt constatálnom kell. Én igen nagy súlyt fektetek a papirjáradékra, a mit röviden méltóztatott említeni, de megint csak részben. Én azt mondottam, hogy például inkább megtudnék szavazni 165 millió papirrentét a megváltásra. Nem hiszem ugyan, hogy 200 millióra rúgna a megváltás érdekében kibocsátandó rente, mert, a mint a t. minister úr maga is hangsúlyozta, a beszerzési költségekkel együtt 18Ü millió 600.000 forintot tenne, a mi a kamatszámítás tekintetében is nagy különbséget tesz, mert mindjárt kevesebb összeg jön ki. De ha 200 milliót tenne is ki a papirjövedék, hát azt mondom, hogy papir van elég, arany pedig nincs. Az aranyagio felrúghat 56—58—60-ra vesztett háború esetén, a mint felrúgott 1859. és 1866.

r után. Újra állítom és mondom tehát s örülnék, hogy ha valaki megezáfolna, hogy 75 év alatt nem fognak háborúk bekövetkezni, ámbár én fejemet adom rá, hogy be fognak következni, vesztett háború esetén nem 9,600.000 forintot, hanem 13 —14 milliót fogunk fizetni az aranyagio emelkedése miatt. Gsak ezeket akartam elmondani. Varasdy Károly jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám : T. ház! Minthogy az idő már igen előrehaladt, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy nézeteimet holnap adhassam elő. Elnök: A t. képviselő úrnak teljes joga van kívánni, hogy beszédét holnap mondhassa el. Ennélfogva kénytelen vagyok a tárgyalás félbeszakítását megengedni.