Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

524, országos Illés 1891, voltában, mint inkább egyéb s e padokról már említett okokon kivfü különösen a pártszellemnek és az ellenőrzés hiányának tulajdonítom. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) A kormány minden áron meg akarván tartani hatalmát, annak megszerzésére utasítja a főispánokat. Ezek viszont, valamint a többi hívatalfőnökök a magok alárendeltjeire és ezek útján a választókra gyakorolnak illetéktelen befolyást. Ily módon mintegy bűnrészesekké válván a felébbvalók, nem gyakorolnak kellő felügyeletet a magok alárendeltjeire, azoknak mulasztásait, törvénybe ütköző cselekedeteit elnézik, sőt elsimítani iparkodnak; míglen mások csupa kényelem-szeretetből a kötelességüké tett felügyeletet elhanyagolják. És ez szerintem a közigazgatás gyarlóságának legfőbb oka. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel szemben a kinevezési rendszer barátai azt állítják, hogy csupán a választás az, mely ezen fogyatkozásoknak és hibáknak szülő anyja. Mellőzve azt, hogy oly visszaélések, minőket a megyék és községek közigazgatásában találunk, a kinevezett állami tisztviselők körében sem ismertlenek, Ugyan kérdem: miként lehet a választási rendszert ezen hibák miatt okolni, mikor a kijelölés joga, a felügyeletet nem is említve, a kormány képviselője kezében van, kinek akarata ellenére tisztviselő megyei hivatalt nem nyerhet. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a kormány a tisztviselők létszámának fölemelését, fizetésök javítását tervezi, azon kivííl pedig a felügyelet szigorításáról gondoskodik és a tisztviselőket a politikai pártmozgalmaktól eltiltja. Miért nem igyekezett a t. kormány eddig is ily intézkedések segedelmével a közigazgatást javítani ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Meg vagyok győződve, hogyha ilyen intézkedéseket eddig is indítványoz és életbeléptet, föltéve, hogy a korteskedés száműzése és a felügyelet nem maradna írott malaszt, a közigazgatás javítása, választott tisztviselőkkel is el lett volna (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és el lenne érhető ma is. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) E helyett a kormány a választási rendszer veszett hírét költvén, az orvoslást csupán és egyedül a kinevezésben keresi, azzal vigasztalván a másnézetűeket, [hogy az önkormányzat az államosított tisztviselők irányában is megtartja a maga elenőrzési hatalmát. Ez azonban uraim, nézetem szerint, üres biztatás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) A tisztviselő annak engedelmeskedik, a ki kinevezte, fizeti, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) előléptetheti, vagy elmozdíthatja. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Másnak az ellenőrzése, különösen ha a tisztviselő jnlins 7-én, kedden. g^JB eljárása a kormány érdekével találkozik, vajmi gyarlónak fog bizonyulni. (Igaz! Úgy van! a halóidalon.) A tisztviselők kinevezése, ha az említett intézkedések segítségével, netalán némi tekintetben a közigazgatás javítására fog is szolgálni, különösen csak a kormány hatalmának növekedését fogja előmozdítani. Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Pedig, őszintén szólva, nem ismerek alkotmányos államot, a hol a kormány hatalma oly kevéssé lenne korlátozva, mint Magyarországon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem állítom én, t. ház, hogy kinevezett tisztviselőkkel nem lehet jó közigatást teremteni, föltéve, hogy a központi hatalom önző ezélokat nem követ, szigorú felügyeletet gyakorol fölöttük és létezik független bíróság az elkövetett sérelmek orvoslására. De azt igenis állítom, hogy kinevezett tisztviselők sehol és soha nem voltak és nem lesznek a szabadságnak oly hű őrei, mint azok, a kik polgártársaik bizodalmának köszönik állásukat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha már eddig is sajnosán látjuk, hogy a közgytí'ések iránt némely körökben közöny mutatkozik, mennyivel inkább tarthatunk az érdeklődés csökkenésétől, ha a megyéktől ínég a tisztviselők választása is elvétetik és az ő eddigi jogkörük egyébként is megszorittatik? És nem fogja-e magát a közélettől való visszavonulás, még az által is megbosszulni, hogy az utánunk következő nemzedék megfosztatok azon, őt a közügyek vitelébe beavató iskolától, a melylyel eddig a megyékben birt és hogy a tisztviselői kar bureaucratiává fajúi ? Azt hajtogatják a kinevezési rendszer barátai, hogy az az állam megerősítésére s különösen a magyar nemzetiség terjesztésére szükséges. Senki sem lelkesedik nálamnál inkább e drága kincsekért. De azt kérdem önöktől, uraim: volt-e avagy van-e megyei választott tisztviselő, a ki a magyar államnak s a magyar nemzetiségnek ellensége? En, bár figyelemmel kísérem a közéletet s szorgalmasan olvasom a hírlapokat, megvallom, ily természetű vádakkal megyei választott tisztviselők ellen nem találkoztam. De ha létezik, nemde a főispán felelős érette, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki annak kijelölésébe beleegyezett, illetőleg a nemzetellenes üzelmeknek gátat nem vet? Ha azonban vannak, a kik a kinevezett tisztviselőktől netalán azt várják, hogy azok a nem magyar ajkú lakosokat a fennálló törvény és hozzáteszem különös sulylyal, az eszélylyel ellenkező módon megmagyarosítani fogják, vigyázzanak, nehogy hazafias tóíbuzgalmuk a nemzetiségi féltékenységet még jobban felébreszsze ; vigyázzanak annyival inkább, mert í. Lipót óta a nemzetiségek elégületlenségét nemcsak felhasználni, hanem felkelteni, felidézni