Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

2g 512. orsíilgos ülés 1891 Ezen szempontokból örömmel járulok a törvényjavaslat megszavazásához. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Nagy István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Azon reám nézve szerenesés helyzetben vagyok, hogy a törvényjavaslatot magam is elfogadom és azt szavazatommal támogathatom. (Halljuk!) Áz a tény, hogy ezen padokról az én igen t. elvbarátaim egynémelyike aggodalmakat, még pedig bizonyos mértékig súlyos aggodalmakat emeltek ezen javaslattal szemközt, mintegy kötelességemmé teszi, hogyha ezen padokról a törvényjavaslatot meg akarom szavazni, szavazatomat bármi rövidséggel, de legalább indokolhassam. (Halljuk ! Halljuk'!) Én, t. ház, már a közigazgatási vitában elmondott beszédem alkalmából jeleztem azon álláspontomat, melynél fogva ágy a vasutak, mint a távírda s ehhez hasonló közlekedések terén igen természetesnek tartom azt, hogy csakis államosított, központi kezelés mellett lehetséges ezen intézményeket a közgazda ság terén sikeresen érvényesíteni. De épen úgy, mint a hogy itt eljutok az államosítás eszméjére, ép ágy nem értem azt a conclusiot, ha valaki a közigazgatás államosításának híve, hogy ugyanaz a vasi'itak államosítását elvileg r

perhorrescálja, mint a hogy azt tette Beöthy Ákos t. képviselőtársam, a ki elvileg a közigazgatás államosítása mellett s elvileg a vasutak államosítása ellen eoncludal. Én, t. ház, magamra nézve csak ennyitakarok mondani: mióta megszoktam gondolataimat, eszméimet politikai érdekek szolgálatában fegyelmezni, azon első pillanat óta híve, őszinte igaz híve, mondhatnám apostola voltam azon eszmének, hogy az osztrák-magyar államvasút mentől előbb magyar államvasúttá államosíttassék. Rá tudnék mutatni, be tudnám bizonyítani, hogy a függetlenségi párt évek hosszú sora óta mióta én ezen padokon ülök, ezen eszmének propagálásában hasznos szolgálatokat tett az országnak ; rá tudnék mutatni arra, hogy mindannyiszor, valahányszor közlekedési politikánk vita tárgyává tétetett, épen ezen párt volt az, a mely ezen vasutak államosítását mindannyiszor sürgősen követelte, az állam érdekében levőnek állította. Igen természetes ma, t. képviselőház, midőn ezen eszmének megvalósítását látom, midőn látom, hogy az állameszme a közgazdaság legfontosabb érdekeinek szolgálatában tért foglak én a magam részéről, a nélkül, hogy dicshymnusok zengéséhez fognék hozzá, a kormányt ezen elért sikereiért a legmelegebben, szívem mélyéből őszintén üdvözlöm. (Helyeslés jobb felől.) Nincsen is köztünk véleményeltérés a tekintet. junins 23-án, kedden. ben, hogy az osztrák-magyar államvasút államosítása elvileg helyes. Ezt pártkülönbség nélkül minden szónok elismerte. Már most a kérdés, mi körííl forog? T. barátom felveti azt, hogy a vasutak jelenlegi államosítása drága és hosszú időre terjed. Thaly Kálmán t. barátom elment odáig is, hogy egy másik concret tervvel, a vasút járadékkal való megváltásának tervével, állott elő. Én elismerem, hogy különösen az agio kérdésében és annak ingadozásaiban rejlik egy bizonyos foka a veszélynek, mely 75 évre terjedő annuitásoknál az államot fenyegetheti. A kérdés csak az, vájjon a megváltásnak ezen módja és azon mód közül, melyet t. barátom ajánl, melyik az olcsóbb. Én ezen fundamentális elvből indulok ki: 165 millió forint érték az, a mit az állam megvesz. Már most némelyek azt mondják : ha 1895-ben fogjuk a megváltást gyakorolni, akkor olcsóbban szerezhetjük meg a vasútat. Én azoknak a kiindulási pontját, kik ezt állítják, egyszerűen azért nem tartom elfogadhatónak, mert milyen conjecturalis politikába kerülnénk? Tény az, hogy az osztrák-magyar államvasút Magyarországnak legtermékenyebb medenczéjét szeli át. Tény az, hogy a francziák oly genialitással találták meg Magyarország közlekedési vonalainak igazi erét, midőn e vasútat építették, hogy azt jobban kimetszeni Magyarország közepéből absolute nem volt lehetséges. (Igaz! Úgy van!) Mi következik ebből ? Hogy minden ilyen medenczevonalat minden más vasútvonal természetszerűleg alimentái. Minél inkább fokozódik a forgalom, minél egészségesebb a forgalmi politika, melyet inaugurálunk és föntartunk, annál nagyobbnak kell lenni az ily mellékvasútak által alimentált fővonalnak. Az már csak igen természetes. Én óhajtom, hiszem, hogy ez a kereskedelmi politika, melyet a t. minister úr folytat, a többség véleménye, sőt a mi meggyőződésünk szerint is az eddigi tényeire való utalással, azon eredményre fog vezetni, hogy ezen négy éven belül a forgalom csak emelkedni fog; természetes aconclusio, hogy 1895-ben is az állag megmarad, de értéke emelkedni fogjon a másik eshetőség. Azt mondják, hogy lehetett volna tarifa-háborút folytatni, mely az osztrák-magyar államvasút részvényeseinek dividendáját. csökkentette volna, de semmi esetre magát az állag értékét; és e harcz mellett maga az állam érdeke is szenvedett volna a differentialis tarifa-politikánál. De beszéljünk bármiről is, ha egy concurrens-vállalattal állok szemben, a mely nemcsak velem homlokot üt, hanem ketté szeli minden vállalkozásomat, akkor a legegyszerűbb a legelemibb fogalmak szerint más következtetésre