Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

524. országos ülés 1891. jnllns 7-én, kedden. 315 tettek a választások alatt; megrevelvéreztettek olyan emberek, a kik Magyarországon absolute nem birtak politikai befolyással és érdekkel, csupán azért, mert a kormánynyal üzleti összeköttetésben voltak és minden nagyobb üzletnél megharácsoltattak és bizonyos összeget kellett befizetniök a kormánypárt választási eassájába. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Adataimat, t. ház, fentartom és óhajtom, hogy egy oly forumot instituáljon a t. ház, a mely előtt, a miket mondtam, be lehet igazolni; ámde akkor tessék ebből a consequentiákat is levonni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szalavszky Gyula államtitkár: T. ház! Ha történtek volna is adakozások pártczélokra, annak daczára, hogy Pázmándy képviselő úr arra szólított fel engem, hogy megmondjam, ha tudnék is ilyenekről, még sem mondanám meg (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon : Tudjuk!) azért, mert Pázmándy képviselő úr, mint a ki nagyon sokat járt Francziaországban, igen jól tudja, hogy a tapintatnak nemcsak az a kelléke, hogy beszéljen valaki, hanem az is egyik kelléke, hogy olyankor hallgasson, a mikor mások dolgainak közlésére feljogosítva nincs. (Helyeslés jobh felöl. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Tudjuk !) Arra senki sem kényszeríthető, hogy nyilatkozzék ily ügyben, mert ismétlem, abban semmi rossz nincsen, ha valaki bármely hazafias pártot támogat. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Persze hogy nincsen!) A kérdés csak az, hogy a kormánynak cselekedetei a kitüntetések alkalmával correctek voltak-e, vagy nem? (Helyeslés. Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) A mi pedig azt az állítást illeti, hogy Stummer bárónak vejei 70.000 forintot adtak, ez nem való. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : Hát mennyit adtak ?) De nem azért szólaltam fel most ismét; hanem azért, hogy ha a jövőben a t. ellenzék azt mondaná, hogy a kormány közpénzekkel csinálja a választásokat, emlékeztethessük a t. ellenzéket arra, hogy a kormánypártnak emberei oly bámulatos adakozási képességgel birnak, a minőt nekik Pázmándy t. képviselő úr tulajdonít és ennélfogva fölösleges a kormánynak a közpénzekhez nyúlni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnöki Következik most a napirend folytatásaSzólásra következik? Madarász József jegyző: Gróf Károlyi Gábor! (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni, csak szavazatom indokolására fogok néhány szót szólói. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ismétlem, röviden szólok, mert már t. elvbarátaim eléggé méltat.ták e nagyszerű törvényjavaslatot. Mindenek előtt őszintén megvallom, talán szégyenemre, nem eléggé értek a dologhoz, hogy annak mélyébe behatolhatnék, azért csak általánosságban fogok róla szólni. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Hogy a közigazgatás a kinevezési vagy választási rendszerre fektettessék-e, e fölött vitatkozni nem érzem magam hívatva, nem is érzem magamat erre képesnek, mert kénytelen vagyok bevallani, hogy e kérdéshez vajmi keveset értek. Ennek oka az, mert életem legnagyobb részét oly országban töltöttem, a hol a kinevezési rendszerre van fektetve a közigazgatás s a hol ezen intézmény kérdés tárgyát soha nem képezte, így tehát ezzel nem is foglalkoztam. Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, hívatva érzem magamat, mint a Károlyi család egyik ágának legidősebb tagja, egy megjegyzést koczkáztatni s Thaly Kálmán t. barátomnak e vitában tartott kiváló beszédével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán tudományos kutatáson alapuló felszólalásában történeti kútforrások felsorolása, illetve felolvasása mellett a Károlyi család egyik s másik tagját oly színben mutatta be, mint a kik az absolutisticus kormányrendszer eszközeiként szerepeltek az országban. Én t. barátomnak ezen történeti forrásokon alapuló állítását megezáfolni, fájdalom, nem tudom; de nem mulaszthatom el ezekkel szemben emlékezetébe visszahívni azon körülményt, hogy nehéz időkben, mikor a nemzet szabadsága és függetlensége forgott szóban — mely időket Jókai Mór képviselő úr Debreczenben 1849. február 15-én a magyar néphez czímzett czikkében oly találóan ecsetelt s hogy saját szavait idézzem, »az ellenség, mely 400 esztendő óta gyilkolta, rabolta ez országot, midőn minden magyar vér, a mi 400 év óta kifolyt, ő miatta folyt ki« ; — mondom, ez időkben a Károlyi családnak is voltak tagjai, kik a hazáért küzdöttek, feláldozva szabadságukat és vagyonuk egy részét tették a haza oltárára azon magasztos czél elérése végett, hogy Magyarország szabad, önálló és független legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang jobb felöl: Szégyen lenne, ha nem lett volna!) De ne menjünk vissza oly messze, még 1866-ban is voltak e családnak tagjai — kik közül egyik most is e háznak tekintélyes tagja — kik oly zászló alatt harczoltak, melyre a haza szabadsága és függetlensége volt felírva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt voltam bátor, t. ház, családom jó* repu40*