Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

612. országos ülés 1891. jnnius 23-án, kedden. } 9 Hiába kérnek, könyörögnek, kunyorálnak a déli vasút vonalfiinak a mentén lévő nagyobb községek, a melyeknek a kertjei aljában futnak el — valósággal elfutnak — a vonatok, hogy adjon a vasúttársaság nekik is állomást, vagy legalább megálló helyet, hogy ne kelljen nekik gyakran mértföldnyire a legközelebbi állomásig kocsikázniuk s gabonájukat oda tengelyen szállítaniok, akkor, a mikor a kertjük alatt is felülhetnének a vasútra, ha tudniillik — a mint illenék — állomásuk lenne: a déli vasút igazgatóságánál minden kérelmük, minden sürgetésük süket fülekre talál s a felelet az igazgatóságrészéről mindig csak az, bogy non possumus. Ily helyzetben van többi között a Vasmegyében fekvő s 3.000 főnyi lakoson felül számláló Vasvár mezővárosa is, a mely egyúttal járásbírósági székhely is és egy nagy vidéknek a gabnapiaeza is. A város tövében fut el a déli vasút; de állomást évtizedeken át líjra meg rtjra előteijesztett sürgető kérelme daczára sem kap; de sőt még megálló helyet sem kap. Hát, t, képviselőház, mindezek tűrhetetlen állapotok, a melyeknek a Dunántúl egy nagy részének a sürgős érdekében mielőbb véget kell vetni azzal, hogy a déli vasút magyarországi vonalai is — az osztrák-magyar államvasúttársaság vonalainak a példájára — az állam által mielőbb szintén megváltassanak. (Helyeslések.) A déli vasút államosításának már most leendő keresztülvitele ellenében nem szolgálhat akadályul az, hogy az 1858. évi szeptember 23-áu kelt engedélyokmány 55. §-a és az ezen engedélyokmány

7 kapcsán a Magyarországon kiépítendő volt vonalakat illetőleg ugyanaz nap felvett jegyzőkönyv értelmében az állam ezen vonalakat csakis az 1895. év eltelte után válthatja meg; mert hisz, miként a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból is látjuk, az osztrákmagyar államvasúttársaság magyarországi vonalaira nézve is a megváltási jog az 1882. évi XLIV. t.-czikk által törvénybe iktatott szerződés második czikkc értelmében szintén csakis 1895. évi január 1-je után lépett volna hatályba s íme már a jelen 1891-ik évben tényleg foganatosíítatik az osztrák-magyar állainvasúttársaság magyarországi vonalainak az állam által való megváltása. ;:;"vS én azt hiszem, hogy maga a déli vasúttársaságigazgatósága sem gördítene legyőzhetetlen akadályokat magyarországi vonalainak az állam által már most leendő megváltása elé, tekintve egyrészről azt, hogy az adómentesség kedvezménye rá nézve az 1890. évi január 1-től fogva már megszűnt s ezzel jövedelmein meglehetősen nagy érvágás történt; másrészről pedig tekintve az egyre súlyosbodó versenyviszonyokat, a melyek a magyar kir. államvasutak zónatarifájának behozatala s a már idáig kiépült némely vicinális versenyvonal keletkezése folytán a déli vasútra beállott. Az én kérelmem tehát az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz oda terjed, hogy, miután az osztrák-magyar állam vasúttársaság magyarországi vonalainak államosítását szerencsésen keresztülvitte: tetőzze be fényes sikerrel követett vasúti politikáját azzal, hogy úgy általános forgalompolitikai szempontból, mint a dunántúli részek közgazdasági és culturalis érdekeinek szempontjából a déli vasút magyarországi vonalainak az állam által már most leendő megváltását is eszközölje. Ezeknek az előadása után kijelentem, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot természetesen a legnagyobb készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond; T. ház! Tudom, hogy sürgősnek tekintetik e törvényjavaslat keresztülvitele s magából a pénzügyi bizottság jelentéséből is látom, hogy a kormány e szerződés el vagy el nem fogadására oly kevés időt tűzött ki, a mely lehetetlenné teszi, hogy ezzel a hazánk anyagi érdekeire nagy befolyást gyakorló szerződéssel és az ehhez fűzött törvényjavaslattal tüzetesebben foglalkozhassunk. Pedig az én egyéni nézetem szerint — a mely lehet hogy téves — ennél a szerződésnél, legalább az én képviselői működésem időtartama alatt, az ország anyagi dolgaiban mélyebben bevágó terhesebb szerződés még nem tárgyaltatott. Ne vegye tehát rossz néven tőlem sem a t. ház, sem a t. kormány bármely tagja, ha a magam megnyugtatása végett ezzel a törvényjavaslattal és beczikkelyezendő szerződéssel, úgy, a mint azt megértenem sikerült, foglalkozni fogok. Sőt, t. ház, eltekintve a sürgősségtől, az lenne leginkább elszomorító és rám nézve végtelenül lehangoló, ha akkor, a midőn ily vagyon megszerzéséről s e vagyonért 75 éven keresztül, évenkint 9.600,000 frt megfizetéséről van szó, e kérdés fölött csak úgy elsiklanánk s fölötte tüzetesebb megbeszélést, tüzetesebb tárgyalást nem folytatnánk. Én csak nagy hálával gondolok azon t. ellenzéki és kormánypárti szónok urakra, a kik szívesek voltak előttem ezen ügygyei foglalkozni; mert ebből azt látom, hogy habár a túlsó oldal szónokainak nagyon is tetszik ezen államosítás : mégis akadtak itt ezen az oldalon jeles, kitűnő államférfiak, a kik noha óhajtják, hogy az állam ezen vonalakat megszerezze, ezen ügyletet pénzügyeink rendezésére nagyon terhesnek tartják, mi által megvilágították a helyzetet, a melyben vagyunk s talán hatni kívántak a t. kormányra oly irányban, hogy ezen terhes szerződésen, hacsak lehet a nemzet javára mégisjavítani kell. 3*