Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

522. országos ülés 18©1. Julius 4-én, szombaton. 247 maga az önkormányzati hatóság ítélkezik a törvényhatóság választott tisztviselői felett. Ho­gyan viseltethessék a közönség érdeklődéssel a vármegye iránt, midőn tudja azt, hogy a vár­megyei közgyűlés nem a nép bizalmát élvező, nem az arra hívatott egyénekből alakítható meg, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a virilis intézmény behozatala folytán, akár bír valaki képességgel, akár nem, arra, hogy a közügyeknek szentelje életét, törvény erejénél fogva tagja a közgyűlésnek; tagja azért, mert önök beigtatták a vármegyei intézménybe az újabb rendiséget, a virilismust; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) mikor tudja azt, hogy a vár­megye közgyűlésének még választott tagjai is a választási törvényeknek ezélszerűtlen volta miatt nem a nép független elemeiből kerülnek ki, hanem rendszerint községi jegyzőkből, községi elöljárókból, tehát alantas közegekből, kiket már függeteg viszonyuknál fogva is onnan törvény által ki kellett volna zárni. (Helyeslés a szélső baloldalmi.) Nagyon természetes, hogy ezek a községi tisztviselők, mint alantas közegek ellenőrzési jogukat felettes hatóságuk eljárása felett hatá­lyosan nem gyakorolhatják. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hatályos ellenőrzés hiánya és a felsorolt intézkedések, melyeket, mint mondám, a szabadelvűnek nevezett kormány és pártja iktatott ezen igazán szabadelvű intézménybe, szülték azután azt, hogy a vármegye nem felel­het meg azon hivatásának, melynek a múltban oly fényesen, oly dicsőén megfelelt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ennek orvossága azután nem az, hogy a vármegyék jelenlegi szervezetéből azt a megmaradt kis liberalismust is kitörtíljük, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem az, hogy a 48-iki törvényhozás szellemének megfelelőleg reformáljuk a vármegyét (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) a liberális, a szabad szellemnek meg­felelően akként, hogy törüljük ki abból azt az ósdi intézményt, a kiváltság előjogán alapuló virilismust. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Terjeszszük ki a választási jogot minél széle­sebb alapra, hogy a nép minél több tehetséges elemeinek nyújthassunk módot és alkalmat arra, hogy alkotmányos jogait az önkormányzat útján gyakorolhassa. Igtassunk be oly intézkedéseket a vármegye szervezetébe, melyek a liberális szellemnek megfelelnek, melyek aztán bizton fogják eredményezni azt, hogy a közönség al­kotmányos jogának gyakorlatához kedvet kap; de óvakodjunk beigtatni a servilismus meleg­ágyát képező intézkedést, mely a nemzet libe­rális szellemét megbénítja, sőt elöli s mely a népet szolgaivá teszi, hogy mindent felülről, a hatalomtól fog várni s nem is igyekszik magát önerejéből kormányozni, hanem életének minden körülményei közt azt fogja kívánni, hogy tet­teit a hatalom irányítsa és mely őt már talán itt a törvényhozás terén is közönyössé fogja tenni alkotmányos jogának gyakorlata iránt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ép azért, t. ház, mi abban a nézetben va­gyunk, hogy ily törvényjavaslatot, mely mindeze­ket a káros hatásokat magában foglalja, el nem fogadhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadhatjuk el már csak azért sem, mert mi nem akarjuk, mint a fösvény összes kin­cseinket, alkotmányos jogaink összes biztosítékait, önkormányzati jogaink összességét még egy alkotmányos kormányhatalomra sem ruházni, nem az államhatalom kezébe letenni, hogy ha bármi veszély éri is azt, mi koldusokként marad­junk, holott azon alkotmányos biztosítékai közül csak egyetlenegynek is megmentése a nemzet ős alkotó erejét figyelembe véve, elegendő volna arra, hogy a többi elveszett jogokat is majdan visszaszerezhesse. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Jól tudom én azt, hogy a javaslat pártolói egy bizonyos közvéleményre hivatkoznak, mely a javaslatot figyelemmel kíséri, sőt kedvezően fogadja. Én is ismerek ily közvéleményt, azt a közvéleményt, a mely önzésből szokott nyilat­kozni, a melynek fiai, rokonai, barátjai állás után áhítoznak, mert a mai modern kor a megélhetést nagyon megnehezíti s a megélhetési forrásokat nagyon keresetté teszi. Igen természetes tehát, hogy a kilátásba helyezett hivatalok és állások szaporítása igen sokak előtt kedvessé teszi a törvényjavaslatot, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) de azok is keservesen fogják megbánni, hogy a bibliai Jákob példájára, a mai tál lencséért haj­landók eladni őseik örökét. És mert hazánk polgárainak azon része, nem mondom, hogy több­sége — pedig az — csak az a része, mely bennünket bízott meg azzal, hogy érdekeit itt a törvényhozás termében védelmezzük, abban a tudatban, hogy mi majdnem V* század óta hiába küzdünk alkotmányos jogaink visszaszerzéséért és visszaállításáért s mégis minket hatalomban és befolyásban oly kicsinyeket bízott meg alkotmá­nyos képviseletévei, bizonyára úgy tett velünk, mint a hadsereg őrszemeivel: oda állított ben­nünket is, hogy mi azt a positiót, azt az őrállo­mátít, melyre a nemzet ősi jogainak, ősi szabad­ságainak megöl talmazása vár, megvédelmezzük. És mi azt meg is fogjuk tenni; mi ez állásunkat, mint az őrszem állomását, megvédelmezzük utolsó lehelletünkig, vérünk utolsó csépjéig és eljövünk ide nagyok és kicsinyek egyaránt, hogy figyel­meztessük önöket: vigyázva bánjanak a nemzet alkotmányos intézményeivel, vigyázva bánjanak annak önkormányzati jogaival, mert önök uralko dásuk hosszú ideje alatt a nemzeti kormány

Next

/
Thumbnails
Contents