Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-521
521. orsíágo| ülés 1891. Julius 3«án, pénteken. gg7 kaszának a) pontja, tehát személyes megtámadta tás czímén és ugyanazon szakasz c) pontja alapján, azaz a házszabályokra való hivatkozás czímén, tehát kettős jogczímen kérem rövid időre a t. ház szíves türelmét. (Halljuk!) A közigazgatási vita folyamán azon megtisztelő szerencsében részesültem, hogy több oldalról meg lettem támadva, de ezekre én nem tartottam szükségesnek reflectálni azért, inert a számomra biztosított zárszó alkalmával szándékozom azokra, így különösen gr. Andrássy Gyula t. képviselő úr beszédére is megtenni észrevételeimet. Azonban Horvát Boldizsár igen t. képviselő úr legutóbb tartott általában véve nagyszabású beszédéhen oly váddal illetett, a melyet ha felolvasok, a t. képviselőház azonnal igazoltnak fogja találni azon felfogásomat, hogy nem a túlságos érzékenység visz arra, hogy ezt rectificálom. A t. képviselő úr azt mondta (olvassa) : »Ha körülnézünk, alig van eddig egy-egyalkotásunk, a mely a valódi democratiának annyi szolgálatott tett volna, mint az, a mely a bírákra a kinevezési rendszert hozt.i be s az olyan kitűnő jogász, mint t. képviselőtársam Polónyi súlyos vétséget követ el az igazság s a minden tekintetben tiszteletreméltó magyar bírói kar ellen, a iáikor az igazságszolgáltatás bajait a kinevezési rendszernek tulajdonítja, (Úgy van! Úgy van!) holott e bajok forrása ott rejlik, hogy a munka, melyet a bírói szervezet fejlesztése körül a letett alapokon folytatnunk kellett volna, közel két évtizeden át majlnem teljesen szünetelt « A t. képviselő úr tehát beszéde ezen részének ketté osztása mellett két dolgot állít: először, hogy súlyos vétséget követtem el az igazság ellen és a tiszteletreméltó bírói kar ellen; de másrészt ugyanazon beszédének második részében ő nmga eonstatálja, hogy bajok vannak. Csupán a forrásra nézve nem egyezik meg velem, hanem azon váddal áll elő — már nem velem, hanem a kormánynyal szemben — hogy két évtized óta szünetelt az igazságszolgáltatás fejlesztése és reformja körííl. Miután a t. képviselő ár maga. beismeri, hogy bajok vannak, nekem csak azon tényekre kell utalnom, a melyeket beszédemben lehoztam. En mint tényt constatáltam, hogy a kinevezési rendszer behozatala óta Magyarországon az igazságszolgáltatás sem nem olcsóbb, sem nem gyorsabb; sőt constatáltam, hogy a restantiáknak oly halmaza szaporodott fel, a mely azelőtt Magyarországon hallatlan volt, Constatáltam a budget tételeiből, hogy mig 1869 előtt a bírói szervezet, a mely akkoriban az igazságszolgáltatás minden keretét felölelte, 2.800,000 forintba keríílt, addig 1869 óta a mai napig ezen összeg 13 millióra szaporodott fel, holott az igazságszolgáltatás legnagyobb területe közigazgatási útra lett utalva, a hol az szintén költségtöbbletet okoz. Ezek voltak a tények, a melyeket felhoztam és ezzel szemben hivatkoztam a budapesti börze bíróságra, a mely választott bíróság és a melynél olcsóbb, gyorsabb és szakemberek véleménye szerint jobb is az igazságszolgáltatás. Már most, t. ház, midőn Horvát Boldizsár t. képviselő úr azt mondja, hogy súlyos vétséget követtem el az igazság ellen, akkor legalább elvártam volna, hogy akár egyikét, akár másikát azon tényeknek, a melyeket felhoztam, refutálta volna. Minthogy azonban ezt nem tette, kötelességemnek ismerem azon feltétlen tiszteletnél fogva, a melylyel Horvát Boldizsár igen t. képviselő úr iránt viseltetem, de másrészt a bírói kar iránt tartozó tiszteletemnél fogva is a t. képviselő urnak ezen vádját egyszerűen visszautasítani, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most áttérek a házszabályokra. Az interpellatios könyv tanúsága szerint 1891. április 22-én egy általam sürgősnek jelzett és a honvédelmi minister úrhoz intézett interpellatiot terjesztettem a t. ház elé. A házszabályok 152. §-a azt mondja: »A minister az előterjesztett interpellatiora rögtön is válaszolhat. Különben 30 nap lefolyása alatt nyilatkozik és midőn a hozzá intézett valamely interpellatiora felelni kíván, az iránt a házat maga, vagy a ház elnöke által — legalább egy nappal előbb — értesíti.« Április 22-ike óta a házszabályokban előirt 30 nap már több mint kétszeresen lejárt. A 30 nap elteltével kötelességemnek ismertem nyilt ülésben megsürgetni a t. minister úrnál a választ azon interpellatiomra, a melyet a honvédtörzstisztekre vonatkozólag intéztem hozzá. A t. ház, emlékezik arra, hogy a minister úr akkor felkelt és ígéretet tett arra nézve, hogy legközelebb meg fogja adni válaszát. A 30 nap újabban eltelt és a minister úr még mindig nem adta meg válaszát. Én első sorban kötelességemnek ismertein a minister urat egész tisztelettel megkérni, hogy válaszát terjeszsze elő, a mire ő tőlem múlt hó 22-ikéig kért halasztást. Ez ellen semmi észrevételem nem volt. Miután azonban 22-ike is elmúlt, ujabban 8 napig vártam és akkor egész tisztelettel kérést intéztem a ház mélyen t. elnökéhez — a mikor véletlenül a t. minister elnök úr is jelen volt — hogy a házszabályok ezen intézkedésének érvényt szerezni méltóztassék. Ezen lépéseim daczára, melyek azt bizonyítják, hogy nem tendentiose keresem az alkalmat arra, hogy a honvédelmi minister úr kötelességének teljesítésére szoríttassék, mivel 2ü*
