Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

220 520. országos ülés 1891. július 2-án, csttto'rtSliBn. nemzet óhajtotta, a nemzet akarta. Talán túlzásnak látszik ez az állítás, de kénytelen vagyok históriai tényre hivatkozni. 1836-ban történt. 1836-ban Magyarországon a latin humanisticai iskolák, a bölcsészeti lyceumok, akadémiák és az egyetemen kivííl más tanintézetek, leszámítva az alsó népiskolákat, nem voltak. Az 1836-iki országgyűlés, érezve elmaradottságunk okát, igyekezett ezen az elmaradottságon úgy segíteni, hogy elhatározta, hogy Magyarország nagyobb városaiban egy-egy reáliskolát, vagy ipariskolát, Budapesten pedig egy összmíívészeti egyetemet állít fel. Azt hinné az ember, ilyen nemes ezé! ellen nem igen lehet a kormánynak kifogása, hiszen ez nemcsak az anyagi és szellemi jólétet volt hívatva emelni, hanem az adózási képességet is, a mit pedig minden kormány emelni, úgy hiszem, lelkiismeretes kötelességének tartja. A rendek az 1836-ki országgyűlésen törvényjavaslatot nyújtottak be, a költségekről gondoskodtak, a tervet, az alapszabályokat elkészítették, de a kormány visszautasította azon az alapon, »mert ő Felségének királyi tiszte közé tartozik, a mennyire a körülmények engedik, hogy erről az iskoláról is gondoskodjék.« Ez a visszautasítás épen az országgyűlés eloszlatása előtti napon történt, mikor a királyi leírat leérkezett. A rendek kifejezést is adtak elkeseredésüknek e visszautasítás felett. Egyekek között Biharmegye akkori követe, Beöthy Ödön, felállván, azt mondta (olvassa): »Hát tegnap óta kormányoz-e bennünket ez a kormány, hogy nem volt alkalma háromszáz esztendők óta Magyarországnak javát és boldogságát előmozdítani? Mit várhatunk mi attól a kormánytól, a melytől soha semmi jó nem származik ?« Ilyen előzmények nem igen bátorítanak fel engem, hogy a kormány jóakaratába a magyar nemzet iránt ezután is több bizodalommal viseltessem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarországon a kormány igen sokszor volt törvényszegő, erőszakos, jogtalan ; a nemzet ezzel szemben méltányos és elfeledi, amik történtek; a múltra örömest fátyolt vetett a nemzet. Nem szükséges régi tényekre hivatkozni. Itt van 1867. Nincs okuk önöknek ezt eltagadni. Es ezen harezokban, a melyeket a kormány a nemzet ellen folytatott, a melyekben mindig a kormány volt a támadó fél a nemzet ellen, a mely a törvényhez ragaszkodott, a mely magát védelmezni kénytelen volt: a vármegyék voltak mindig a nemzeti védelemnek legerősebb várai. Azt mondják: a vármegye eltörlendő, mert közigazgatásunk rossz. Vájjon ki van-e mutatva, hogy közigazgatásunk a mostani rendszer alapján többé nem javítható? Hol vannak az adatok, hol vannak a bizonyítékok, a melyek minket erről meggyőznének? De az indokolás is azt mondja, hogy hitele veszett a vármegyének s egyebek közt ezt mondja Rakovszky t. képviselő úr is; hozzá teszi azonban, hogy a vármegyéknek rossz hitele nem az utóbbi időből való, ez még a 48. előtti időkben kezdődött s már akkor meg volt adva ennek a legnagyobb csapás, talán a halálos csapás » A falu jegyzője* által. »A falu jegyzőjéét báró Eötvös József, mint regényíró írta, de nem mini politikus. Báró Eötvös József »A falu jegyzője« által csak azt bizonyította b:-, hogy tud sensatios regényt írni, a melyben vannak elég kebel lázító jelenetek, de tudjuk, mily véleményen volt e regény felől Deák Ferencz. (Halljuk! Halljuk!) Mikor megkérdezték Deák Ferenczet, hogy mit mond »A falu jegyzője*-hez, véletlenül előtte feküdt, egy állatgyógyászati könyv, melynek lapján egy mindenféle betegségekkel inficiált ló volt. Erre azt mondta, hogy a mint ilyen ló nincsen, nincs olyan vármegye sem, a miiyent báró Eötvös József rajzolt le regényében. (Derültség.) A mit báró Eötvös József mint regényíró a vármegye ellen vétkezett, azt a politikusnak nagy oka volt megbánni. Mikor az administrativ rendszer behozatott 1845-ben, a pestvármegyei gyűlésen maga kelt a vármegye védelmére és maga mondta: »Eu ugyan az alkotmány legjobb biztosítékának nem tartom a vármegyét, de mivel mással nem bírunk, erre vigyázni kell.* De hát rossz hitele van a vármegyének? Nem vagyunk ugyan mindnyájan egy véleményen a tekintetben, hogy mennyire rossz a megyei közigazgatás, sőt e tekintetben, úgy látszik, nem itéli el a vármegyéket a t. előadó úr sem, mert azt mondja, hogy Magyarország 62 vármegyéjében 62-féle közigazgatás van a jótól a rosszig: tehát van jó közigazgatás is. Ezek szerint, a kik tudják, mily védő várunk volt nekünk régente a vármegye, talán helyesen tennék, ha keresnék, mik okai annak, hogy egyik helyen rossz a vármegyei közigazgatás, a másik helyen jó és igyekeznének ezen az alapon jó közigazgatást csinálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én különben nem vagyok abban a véleményben, amelyben a ház nagy többsége van; én azt hiszem, hogy osztoznak Stuart Mária sorsában: sokkal jobbak, mint a hírök; halálra ítélik, mikor még élnie lehetne; kivégzik, de nem azért a bűnökért, a melyekkel nyilvánosan vádolják, hanem azért, hogy egy kevésbbé szépnek, a hatalomnak udvarlókkal kedveskedjenek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én a vármegyékről azt tartom, a mit Szé-