Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

218 520. orszrtgos ülés 1891. Julius 2-án, csütörtökön. önként burjánoznak fel: ez nekem magában is elegendő ok arra nézve, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezek ellenében azon ministeri ígéretet hozzák fel, hogy a hivatalnoki visszaélések megtorlására és a közszabadság biztosítására fegyelmi eljárás és a közigazgatási bíróság fog szerveztetni. De ez, t. ház, csak ígéret. Hogy pedig az ígéret mit ér, még ha azon ígéretet a ministerelnök úr tette is, szomorúan tanítja a közelmúlt története. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) E padokról említette fel Kemény Pál t. képviselőtársam a ministerelnök úr székfoglaló beszédében tett azon ígéretet, mely e mostan tett ígérettel homlokegyenest ellenkezik. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A két ígéret közt melyiket fogja majd a ministerelnök ár beváltani; vagy hogy a ministerelnöki széken lesz-e ideje azon két ígéret közül akár az egyiket, akár a másikat megvalósítani: én nem tudom. De ha ezen mostani ígérete megvalósulna is: vájjon érdemes lesz-e, vájjon rászánja-e magát minden polgár, hogy a rajta elkövetett méltatlanság megtorlását a törvényjavaslatban tervezett úton keresse? Vájjon nem okosabb lesz-e tűrni és csendesen dolgozni ? Uraim, sokan tapasztalták már, hogy az igazság istenasszonyának szeme átláthatatlan kendővel csak a hitrege korában volt bekötve. Azon kendő már csak vékony és épen azért gyászfátyol, melyen át gondosan vizsgálja, hogy az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe minő tekintély és befolyás nehezül, a másik serpenyőben levő igazság súlyának lenyomására. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon.) Már beszédem kezdetén említettem Szatmár vármegyének azon helyzetét, mely a vármegyei székhely kérdésének el döntetlenül és függőben tartása által ottan a kedélyeket izgatottságban tartja. (Halljuk ! Halljuk!) A megye lakosságának háromnegyed részénél több már a földrajzi fekvés által arra van utalva, hogy a megyeszékhelyét nem Nagy-Károlyban, hanem Szatinár-Németiben találja fel. Gr. Károlyi István: No persze! Fsaák Dezső: Erre utalják culturalis, közlekedési, gazdászati, ipar és kereskedelmi érdekei is. Több mint egy esztendeje már annak, mikor a megyének törvényhatósági közgyűlése nagy szavazattöbbséggel elhatározta és a t. belügyniinister úrtól a megye székhelyének Nagy-Károlyból Szatmár-Németibe leendő áttételét kérelmezte. Kérelmét nagy számú küldöttség által támogatta és a belügyministeriuni által támasztott és a kívánalom valósítását gátló akadályokat elhárítani áldozatkészséggel törekedett. De a megye oly nagy többségének határozata, indokolt kérelme és áldozatkészsége az igazság egyik serpenyőjébe még mindig nem elég súly lenyomni azon nagy befolyást, melyet a másik serpenyőjébe egy általánosan ismert főúr helyezett. Gr. Károlyi István: A ki átcsapott a kormánypártba ! I'saák Dezső: És, t. ház, ez annál meglepőbb, mert a t. ministerelnök úr azon múlt időben, mikor már egyszer belügyminister volt, ha jól vagyok értesülve, Szatmármegye székhelyét Szatmár-Németibe akarta áttenni; most pedig habozik, a határozat meghozatala elhalasztásának indokául a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 4. §-ára hivatkozik. íme, t. ház, ilyen előárnyéka van e törvényjavaslatnak. Minő helyzetet fog teremteni az, ha törvénynyé válhatik, annak megítélését a t. házra és a nagy közönségre bízom. Végre, t. ház, nem mellőzhetem, hogy néhány szóval ne válaszoljak e törvényjavaslat támogatására úgy az előadó úr által felhozott, mint többek által hangoztatott nemzetiségi érvelésre is. (Halljak! Halljuk!) Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a nemzetiségi kérdést a kinevezett hivatalnokok serege által épen úgy nem lehet megoldani, mint egyes társulatoknak oly eljárásai által, melyeknek hatása mindenkor ellenhatást szül; ha van, a mi a kérdést megoldhatj :í . äZ szerintem a választott tisztviselőknek szeretettel igazságos és becsületességgel párosult, méltányos eljárása; a népnevelés, a közszabadság, a közjólét felvirágoztatása s az ezek által életre költött azon meggyőződés, hogy a magyar haza egyenlőnek tekinti, egyenlő jogokban részelteti bármily ajkú polgárát, ha az hű polgára a magyar hazának, melynek földén megelégedett és boldog csak velünk és általunk lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez végső indokom, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadva, csatlakozom a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások: 5 percznyi szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Nagy István jegyző : Farkas Imre ! Farkas Imre: T. ház! Visszanézve a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat feletti viták eddigi folyamára, ha mérlegelem ezen törvény1 javaslat mellett és az elleoe felhozott érvek