Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
512. országos ülés 1891. június 23-ftn, kedden. 15 megszavaznám, miután teljesen bízom a t. minister úr vasúti politikájában; de 75 évre terjedő rátafizetéseket nem merek megszavazni, pláne, midőn manapság a pénzpiaczok kedvező helyzetben lévén, nemcsak az ország, mely — hála Istennek, a t. pénzügyminister úrnak is kiváló érdemei vannak benne — elismerem, jelenleg legalább nincs kedvezőtlen pénzügyi helyzetben, mondom, nemcsak az ország kaphat kölcsönt, de egyes városok is, például Debreezen városa, melynek egyik választókerületét képviselni szerencsém van. Annak ügyei is hála Istennek rendben vannak, mert hisz községi adója máig sincs s most vett föl egy 4 milliós kölcsönt 57*%-ra, melyben e törlesztés is benfoglaltatik és 42 év alatt törlesztetik. Ha, t. ház, 30—40 esztendő alatt törlesztetnék a tartozás, azt mondanám, talán bele lehetne menni; de 75 esztendeig folyton fizetni ezt az összeget, jó lélekkel nem bírom magamat rávenni, hogy ezt megszavazzam. De más aggodalmam is van, t. i. az aranyagiora vonatkozólag. A szerződésben stipulálva van, hogy 17%-on felííl az arany-agiot az állam köteles lesz még a társulatnak az egyébkénti rátákon felül fizetni. Gondolkozzunk kissé ezen a themán. Tekintsünk egy kissé a múltba vissza, ne nagyon messze — ne féljen a t. ház, nem megyek most az Árpád-korba vissza, (Derültség.) mint a közigazgatási vitánál — hanem a nagyon is közeli osztrák korba megyek vissza. Nézzük az 1859-iki és 1866-iki háború idejét, hogy állott akkor az arany-agio'? 58—59—60% volt. Ha hetvenöt év alatt, a mint a jelen században viselt háborúk egymásutáni következéséből lehet combinálni, nem mondok sokat, 5 háborút fogunk viselni: ezen öt háború közül, szintén a legközelebbi példákból indulva ki, legalább négyszer meg fognak bennünket verni. (Derültség a szélsőbalon.) Az osztrák hadsereg története ezt bizo • nyitja az utolsó háborúk alkalmával, mert Dániával, vagy Montenegróval csak nem fogunk hadat viselni; de még a krivoscsiaiakat sem birta Rodich tetemes pénzáldozatok nélkül megbékíteni. Én inkább a pessimismus felé hajolván, öt háborút veszek fel és azt mondom, hogy abban négyszer megvernek. Méltóztassék most a fizetendő hadisarezokra gondolni, a melyek, mióta a poroszok étvágyát annyira felingerelte az öt milliárd, azt gondolom, hogy nem lesznek valami csekélyek. Akkor az arany-agio úgy fel fog szökni, még ha nem fizetünk is hadisaiczot, a mint 66-ban sem fizettünk és mégis felrúgott 58-ra : hogy a 17%-on felül több mint 40%,-ot kell ráfizetni az arany-agiora. És ki tudja, hogy hány évig tart ez minden egyes esetben, mert az arany-agio nem fog oly gyorsan leszállani, tehát, számítani kell a nagyon valószínűleg bekövetkezhető eshetőségre, hogy a 9,600.000 frt helyett tényleg 13 —14 milliót fogunk fizetni. Akkor mondja azután valaki, Boros képviselőtársam, vagy más, hogy olyan olcsó ez a vásár. Hát ez is oly aggodalom, a melyet, gondolom, igen nehéz lesz megezáfolni, mert nem tagadhatja senki, hogy ez bekövetkezhetik; 75 év nagy idő. Részint a találmányok gyors haladása következtében a vasutak elértéktelenedhetése; részint pedig az a második szempont, az arany-agio szempontja, mely irtóztatóan meg fogja növeltetni háború esetén a fizetendő annuitásokat, tart vissza attól, hogy megszavazzam a törvényjavaslatot. Ha ezen szempontokat veszszük, t. ház és a stipulatiokat, melyek a javaslatban tartalmaztatnak, összevéve a dolog úgy tűnik fel, hogy ez nem is annyira megvétele az osztrák államvasutaknak, mint inkább üzembe vétele 75 évre. A vasút 75 év múlva válik tulajdonunkká, miután mi az évjáradékot mindenképen és úgy biztosítottuk, hogy akkora jövedelmet a társulat az 1884-iki szerencsés évet kivéve soha el nem érhetett. A részvényeseknek ez nagyon jó, ők biztosítva vannak; de ki biztosít minket az arany-agio esélyeiről és arról, hogy a háború össze nem fogja-e törni és zavarni egész financiánkat? Ki biztosít minket arról, hogy 75 év alatt ennek a vasútnak lesz-e még valami értéke, ahhoz a nagy értékhez képest, a mily áron megveszszük. Ezeknél fogva, t. ház, bár elvileg helyeslem az államosítást, az ügynek pénzügyi oldalát, a 75 évre való kinyujtást találom terhesnek, bizonytalannak, túlmerésznek és túlvérmesnek: és ez a körülmény az, mely engem arra kényszerít, hogy bár nagy sajnálatomra és a minister úr személye iránti teljes bizalmam daczára e törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Varasdy Károly jegyző: Istóczy Győző! Istóczy Győző: T. képviselőház! Hogyha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett szót emelek, természetesen távol se teszem ezt azért, mintha annak a sorsa fölött bár csak a legcsekélyebb aggályom is lenne ; mert hisz az igen t. kereskedelemügyi minister urnak ezen törvényjavaslata az apalogiát tényleg önmaga tartja maga mellett De másrészről nem is azért szólalok fel, mintha én az igen t. kereskedelemügyi minister úrnak itt conventionalis bókokat akarnék mondani azon legújabb sikeréhez, a mely az osztrák-magyar államvasút-társaság magyarországi vonalainak a jelen törvényjavaslat értelmében az állam által való megváltásához fűződik. Hanem ha az igen t. kereskedelemügyi minister úrnak jelen törvényjavaslata mellett felszólalok, teszem ezt azon okból, hogy a vas-
