Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

206 620. orszrtgos ülés 1891. Julius 2-án, cBÜtörtökSn. I liogy ez esetben azonnal vissza is lépek. Ani nem ez történt, hanem zajos éljen-kiáltásokkal fogadták nézeteimet és felkértek, hogy azoknak e házban is kifejezést adjak. Gróf Hadik Sándor t. képviselő úr felhozta, hogy minden szorgalmas és komolyan gondolkodó tisztviselő, a kivel csak beszélt, az államosítás mellett van és a kik kérik az Istent, hogy ez az államosítás ne mindig csak í éret legyen, hanem végre valahára be is teljesüljön. Kifejezte azután azt is, hogy az államosítás ellen csupán a jóczimborák,pajtáskodók, szóval a fenegyerekek vannak; a jó mulatók, a czigányozók stb. De ezalatt a ezigányoskodás alatt nem tudom, hogy mit ért, mert én azt értem: lehetnek olyanok is, a kik talán csókolják, ölelik, vagy ölükbe veszik a czigányt és úgy muzsikáltatják magukat; dt: én, ha mulatok, ha muzsikáltatom magamat, ilyeneket még sem teszek. Én is beszéltein igen képe3, igen szorgalmas tisztviselőkkel, de én úgy találtam, hogy ezek közül igen sokan irtóznak az államosításnak még gondolatától is. Ezek azon tisztviselők, a kik az önállóságra sokat adnak és a mellett, hogy tisztviselők, önállóságukat is meg akarják tartani és nem akarnak oda jutni, a mi bekövetkezik, ha az államosítás meglesz, hogy a kormány őket a maga szeszélyei szerint jobbra-balra vezényelje és parancsolja. Ellenben azok a fiatalok, a kik a muzsikát szeretik, rendesen nagy reményekkel vannak eltelve s azt hiszik, hogy legalább is alispán, főszolgabíró, főjegyző vagy épen főispán is lehet belőlük. És még hozzáteszem: lehet-e azon csodálkozni, ha nagyon sokan vannak a tisztviselők közül, a kik az államosítást csakugyan akarják ? Hiszen a kormány megígérte, hogy a fizetéseket nagyobbítani fogja, nem is szólván a nyugdíjról, a mely ma is meg van, habár ez is csekélyebb, mint a mit várnak az államosítás mellett. Azután arra is gondolnak, hogy a személyzet szaporíttatni fog és kevesebb lesz a munka, több idő jut a muzsikáitatásra, a mulatságokra. De, t. ház, nem természetes-e, hogyha én az egyik kezemben 2 frtot tartok, a, másikban pedig egyet, azt a kezemet fogják megragadni, a melyikben a 2 forint van? A kormány elhibázta ezt a dolgot. Ha hibás volt, ha rossz volt az önkormányzat eddigi rendszere, tetszett volna azt jóvátenni és nem kiragadni a nemzet kezéből azt a jogot, melyet az vérrel szerzett és ezideig minden viszonyok közt képes volt fentartani. De hát azt kérdem én a t. ministerelnök úrtól, elhitetheti-e a közönség nagy részével, hogy ez a törvényjavaslat jó, mikor azt így viszik keresztül, mikor annak tárgyalását a t. túlsó oldal olyan közönynyel kíséri, a mint azt látjuk? Figyelemmel kisértem a közigazgatási bizottság tárgyalásait. Már ott is erőszakolta a dolgot a ministerelnök ár, igyekezvén a bizottsági tagok szellemi és physikai erejét kimeríteni. És ámbár ott ezen visszaélés ellen — mert annak merem nevezni — felszólalások történtek, a t. ministerelnök úr azokat figyelmére nem méltatta, úgy és hogy a bizottságnak egy igen tiszteletre méltó tagja ennek következtében ki is lépett a bizottságból. Most megint hogy akarja keresztül vinni ezt a népszerűtlen javaslatot? Megválasztja azt az időt, a melynek itt eltöltése mindenkire nézve, a ház tagjaira nézve is a legnagyobb áldozattal jár. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És miért teszi ezt? Talán azért, mert sietős ennek a törvényjavaslatnak a le tárgyalása? Hiszen nem akarja most életbeléptetni a törvényt. Lett volna idő még két, még három esztendő múlva is arra, hogy e javaslatot elővegyék, hogy akkor terjeszszéka ház elé ; és mindenesetre helyesebben, okosabban tette volna ministerelnök úr, ha alkalmas időben terjeszti vala elő és időt engedett volna; nemcsak a tisztviselőknek — a kik ugyan nem is tanulmányozzák, mert a tanulmány náluk abból áll, hogy jobb fizetés, szeméiyzetszaporítás stb., ez az ő tanulmányuk — hanem a gazdaközönségnek, a birtokosoknak, az iparosoknak, hogy tanulmányozzák ; mert hogy most tanulmányozzák azt a 281 szakaszból álló törvényjavaslatot, annak indokolásával együtt, arra sem idejük, sem módjuk nincsen, mert ha ők evvel foglalkoznának, akkor elesnének attól a munkától, mely önmaguk fentartására, jövő életük biztosítására szükséges. Rossz időben nyújtotta be a t. ministerelnök úr ezt a javaslatot, mert ez kifárasztja az egész házat s ha minket akart ez által visszatartani attól, hogy itt a küzdelmet felvehessük, arról ugyan meggyőződhetett és meggyőződhettek mindnyájan, hogy ezt a czélt el nem érte, mert mi egész készséggel, önfeláldozással, sőt anyagi áldozatok árán is teljesíthetjük azt a kötelességet, melylyel a hazának, a nemzetnek tartozunk. (Igaz! Úgyvan! a szélső baloldalon.) É* ha nem sajnál meg minket a t. ministerelnök úr, sajnálja meg hűséges, odaadó csapatját, a mely ugyan nem nagy számmal veszi körül. (Derültség a szélső baloldalon.) Ebből is azt következtetem, hogy még sem lelkesedhetnek olyan nagyon e mellett a törvényjavaslat mellett. Thaly Kálmán: Be vannak rendelve turnusok szerint! Dobay Antal: Hiszen tegnapelőtt szólalt fel egy igen derék vezérszónoka a túloldalnak, Körösi Sándor úr. Elbámultam, hogy milyen