Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
&12. országos ülés 1891. jnníus 23-án, kedden. 13 Thaly Kálmán: T. képviselőház ! Mielőtt rövideden , csak mintegy adandó szavazatom indokolásául, ezen kérdésben fölszólalnék, engedje meg nekem a t. ház, hogy a parlamenti szokáshoz híven, közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam , Boros Béni beszédére néhány szerény megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom őt azon polémiák terén követni, melyeket — különben elismerem, hogy teljes jogosiíitsággal — ezen ügyben tegnap fölszólalt képviselőtársaimmal folytatott. A menynyiben szükségesnek fogják tartani, őket illeti az erre való válasz megadása. Nekem csupán az a magatartás keltette fel figyelmemet, melyet a t. képviselő úr e kérdésben tanúsított és az a körülmény, hogy oly rózsás szemüvegen át nézi e törvényjavaslatot, mely igen tekintélyes, óriási nagy összeget involvál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én |az optimistákat bizonyos tekintetben irigyelni tudom, mert könnyen megnyugtathatják magukat és kedélyüket nem aggasztják annyira, mint a pessimismusra hajlók, habár többször csalódnak, mint az utóbbiak. Én azonban inkább a pessimisták közé sorolom magamat, a kik szintén csalódnak ugyan, de mindig örülhetnek azon, ha csalódnak, mert csalódásuk a közjó szempontjából táplált aggodalmaikat eloszlatja, melyek ha alaptalanoknak tűnnek ki, a közügy érdekében az illetőkre nézve is mindenesetre csak örvendetes. Azonban az optimisták csalódásai mégis gyakoribbak, mint a pessimistákéi. Én valóban óhajtanám, hogy a képviselő úr semmi tekintetben se csalódjék ezen szerződés elfogadása által, hogy a következmény mutassa meg és pedig ne csak a közelebbi években — mert azokban meg fogja mutatni — hanem a 75 év letelte után, hogy igaza volt, azt pedig sem a képviselő xír, sem én meg nem érj tik, habár nagyon hosszú életetet óhajtok a képviselő úrnak. Boros Béni t Hasonlóképen kívánom. (Derültség.) Thaly Kálmán: A t. képviselő úr opti mismusának egyik árnyalata abban nyilvánul, hogy azt mondja — följegyeztem szavait, mert ismételve hangsúlyozta — máskép ítélendő meg egy szigorúan üzleti szempontból kötött szerződés és máskép egy olyan szerződés, a melyet mind a két fél oly szellemben köt, hogy mindkettőnek a méltányosság, a loyalitás és hazafiság voltak a szerződés megkötésénél a vezérelveik. Ezt a három szót: méltányosság, loyalitás, hazafiság, méltóztatott ismételve hangoztatni. T. ház! Én nekem az egyik szerződő félre, tudniillik a minister úrra vonatkozólag természetesen eszem ágába sem juthatott akármelyikét e három tulajdonságnak megtagadni, sőt teljes mértékben elismerem, hogy őt talán túlságos nagy méltányosság, e mellett a loyalitás, mindenek fölött pedig a hazafiság vezette. Nem vonom kétségbe mindhárom kifejezésnek lielyénvalóságát a másik szerződő félnek magyar tagjaira sem, a kik tudniillik jelenleg az osztrákmagyar állámvaspályatársaság igazgató tanácsában ülnek s a kik oly férfiak, kiknek jó része a magyar parlamentből kerül ki, ismeretes nevű egyének közéletünk sok terén, a kiknek egyikétől sem tagadnám meg az említett három fontos tulajdonságnak bármelyikét is. Jól tudom, hogy őket is ezen szempontok vezérelték. Azonban, ha ők hívek akartak lenni — a mint felteszem, hogy voltak is — egyúttal a vasúti részvényesek iránt tartozó kötelességükhöz, akkor az ő méltányosságuk, loyalitásuk és hazafiságukhoz egy kis üzleti érdeknek is kellett hozzájárulnia. Nem veszem tőlük rossz néven; szerződési objectum átadásáról van itt szó, mely objectum az osztrák államvaspálya részvényeseié, azé a tírsúlaté, melyet ők szolgálnak, melynek érdekeit figyelembe kell venniök. Ezeknél tehát már csak ezen tekintetekkel pároirálva ismerhetem el a képviselő úrtól hangsúlyozott azon kifejezések, érzületek, szempontok lehetőségét. Nem szabad azonban elfelejtenünk, t. ház, hogy itt üzleti szerződéssel van dolgunk és hogy azt a nagylelkűséget, a melyet mi sokszor alapítottunk már a méltányosság, a loyalitás és hazafiság contojára, sokszor igen drágán fizettették meg velünk. Üzleti dolgokban üzleti szempontoknak kell praedominálni; szép, ha ezek mellett amazokat is megtartjuk, de szigorú ítéletet csak az utóbbi szempontból mondhatunk. Clara pacta, boni amiéi. Ennyit akartam t. képviselőtársam felfogásának jellemzésére általában megjegyezni. Még csak egyet érintek tárgyi megjegyzései közül. A mit Graal Jenő t. képviselőtársammal polemisálva, az aninai széntelepnek a petrozsényi széntelepekkel, illetőleg az aninai vasútnak a petrozsényivel való összehasonlításáról mondott, arra Gaal Jenő t. képviselőtársam, mint nálamnál hívatottabb, ha szükségét látja, maga fog nyilatkozni. Én csak azt jegyzem meg egészen szerényen, hogy a Petrozsény vidékén mutatkozó széntelepekről, melyeknek még terjedelmét sem tudjuk, mert hiszen egyre-másra új széntelepeket fedeznek fel azon a környéken és pedig kitűnő minőségűeket — gondolom Horváth Gyula volt képviselőtársunk ezekről a dolgokról bővebben szólhatna, mivel azokkal behatóbban foglalkozott — mondom, ezekről a széntelepekről kicsinylőleg nyilatkozni nem helyes, mert azt gondo-