Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

172 518. országos Illés 1891.funius 30-án, teádén. igaz, hogy Árpád nein küldött ide biztosokat, hogy nézzék meg, minő alkotmányok vannak Európában, de azt képviselőtársamnak is tudnia kell s talán nehezen fogja tagadni, hogy a mikor őseink Ázsiából idejöttek, a vármegyei intézményt nem a nyereg alatt lóháton hozták ide. (Derültség és helyeslés jobb felöl.) Hagy István jegyző: Szendrey Grerzson! Szendrey Gerzson: T. ház! Mielőtt a ház valamely tagja egy törvényjavaslathoz hozzászól, szükséges, hogy az ezen törvényjavaslattal összefüggésben lévő és már megalkotott szabályokat és az életből merített tapasztalatokat ismerje; mert ezek ismerete szabályozhatja azt, hogy az illető a törvényjavaslat mellett vagy ellen foglaljon-e állást. Á jelenleg szóban forgó törvényjavaslatnál a pártállást tekintve, ugyanazon jelenségeket találom, mint az 1870; XLIÍ. tcz. tárgyalásánál, a mint azt a képviselőház naplóiból olvasni szerencsém volt. Ázt találom továbbá, hogy a mikor a jelenleg fennálló törvény megalkottatott, szerencsétlen dolgot müveitek: egyrészről azért, mert maga a választási rendszer természetes alapjától el üttetett; s másodszor, mert ebbe természetellenesen az u. n. virilismus belecsempésztetett. Én tehát, t. ház, teljes meggyőződéssel kijelenthetem, hogy bár a jelenlegi rendszert, a mint azt később kifejteni szerencsém lesz, tesl.estől-1 elkestől gyűlölöm, ezen még szerencsétlenebi) alakban a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslatot sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha az 1876 tói a mai napig alkotott törvényhatósági és közigazgatási törvényeinken •végignézünk, azt látjuk, hogy minden választásnál rendesen a virilisták jutottak be a megyei bizottságokba. Áz 1870:XL1I. tcz. megalkotásánál egy valóságos Bábel-torony építését vitték véghez, a hol nincs más, mint eszme- és nyelvzavar; és azt tapasztaljuk, hogy attól az időtől a mai napig igen sokan siketekké, vakokká, sőt talán még némákká is lettek. A mai napon előttünk levő törvényjavaslat pedig csupán az 1870 : XLIL tcz. és a közbeeső törvények kiépítése, a Bábel-toronynak mintegy folytatása akar lenni. En tehát a jelen törvényjavaslatot már ezen oknál fogva sem fogadhatom, el, mert az a jelenlegi rendszerben meglévő természetellenes választást és virilismust fentartva, azt még a kinevezési, intézménynyel akarja megtoldani. Mielőtt a jelenleg fennálló rendszernek egyik legnagyobb hibájára, a virilismusra rátérnék, kénytelen vagyok Körösi Sándor t. képviselőtársamnak egyik másik kérdésére reflectálni. (Halljuk! Egy hang: Hallod-e te körösi lány! Derültség.) Azt mondja ő, hogy ez a törvényjavaslat azért volna szerinte elfogadható, mert az a mai társadalom igényeinek megfelel, annak szokásait, állapotait tekintetbe veszi. Tökéletesen igaza van, ennek így kellene lenni. De kérdem én, t, képviselőtársamtól; ismeri-e a mai társadalom viszonyait, szokásait; tudja-e különösen, hogy a mai társadalmi állapotok milyenek? Tudja-e azt, hogy itt a házban minden törvényjavaslatnál, melyet el akarnak fogadtatni, az analógiát rendesen nem itt, hanem a külföldön keresik, annak intézményeire, szokásaira hivatkoznak ? Mit szólna hozzá, t. képviselőtársam, ha én itt a társadalmi szokások és tapasztalatok tekintetében szintén a külföldre, pl. NémeTörszágra hivatkoznám, melynek császárja a mi Fölséges királyunknak szövetségese, tehát mindenesetre egyik legjobb barátja; vagy hivatkoznám a nem szövetséges Oroszországra, a melynek czárja az ottani intézményeket társadalmi, politikai, vallási, anyagi és erkölcsi tekintetben a saját szokásai és nézetei szerint bírálja el? Tehát, t. ház, én a társadalmi állást úgy fogom fel, hogy ha a t. képviselő úr visszament is az ősök szokásaira s azt mondja is, hogy ezeket ma már alkalmazni nem lehet. Nézzük pl. az Árpádok korszakát. Az akkor ide bejött ősmagyarok, tudjuk, hogy pogányok voltak, ők az itt talált viszonyokhoz alkalmazkodni egyáltalán nem akartak, azok ellenére tartották fenn magukat, rablásból, a szomszédba való beütésből éltek, mint afféle pogányok. Tudjuk azt, hogy csak későbben kezdtek az itteni népek szokásaihoz alkalmazkodni. Nem a keresztény vallás felvétele egyedül mentette meg a magyarokat, hanem megmentette főleg az, hogy a keresztény vallásra áttérése után lemondván ősi szokásaikról, felvették az itteni szokásokat; ez mentette meg a magyarokat attól, hogy itt e földön, a hol lakunk, meg ne semmisüljenek. Körösi Sándor t. képviselőtársam az állam fogalmáról is beszélt. Szerintem az állam oly terület, melyen emberek laknak és melyen az ezen emberekből álló társadalmat, mint egy egészet maga az államban levő főhatalom kormányozza; az állam czélja és feladata egyedül csak az lehet, hogy a jogállapotot létesítse és biztosítsa, az anyagi jólétet és boldogságot előmozdítsa. Az állam tiszta fogalmáról azonban szó sem lehet ott, a hol, mint nálunk, a külügyek, a hadügyek és a pénzügy az ország határain kivüí intéztetnek el. Igaza van, t. képviselőtársamnak abban, hogy politikailag csak két párt létezik, tudniillik az, mely az 1867 : XII. tezikket megalkotta és máig is támogatja és az, a mely ezt nem mint ő mondotta, felforgatni akarja, hanem a mely önállósítani akarja az ott megnevezett közös ügyeket, függetleníteni és Magyarországnak kiváló rendelkezésére bocsátani akarja azokat.