Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

JÓ 512. országos ülés 18»1. Juntus 23-án, kedden. hálózatukat az országban fejleszteni, beruházásokat és oly építkezéseket tettek, melyek nem mindenkor a vállalat pénzügyi hasznára, hanem inkább az ország közgazdasági előnyére váltak. Azt hiszem, hogy ezen időtől fogva, tudniillik 1882-től, mely az államosításnak első lánczszemét képezi, maguk az osztrák-magyar államvasút vezetői is arra az alapra állottak, hogy ez hazai vállalat s előbb-utóbb az államosítás keretébe be fog vonatni és nem igyekeztek kiaknázni azt a helyzetet, mely az államosítás bekövetkezése alkalmával reájuk nézve nagyobb pénzügyi eredményeket hozott volna. Bizonyítják ezt egyéb ténykedései is. így például a bányák és kohók vállalataiba az osztrák-magyar államvasutak ez idő óta jelentékeny és szakemberek csodálatára érdemes beruházásokat tettek. Kérdem én, hogy az; ily beruházások, a melyekről tudjuk, hogy nem hozzák meg a kellő pénzügyi hasznot, nem mutatnak-e arra,, hogy a jelen esetben, midőn az osztrák-magyar államvasút vezetőivel van dolgunk, valóban loyalis és szövetséges férfiakkal állunk szemben; már pedig egészen máskép kell megbírálni egy szerződést akkor, mikor az barátságos kiegyezés alapján jött létre loyalisan és hazafiasán gondolkozó felek közt; s egészen máskép kell megítélni akkor, mikor ellenséges érzésű és tisztán fiscalis állásponton álló felekkel van dolgunk, A t. képviselő úr sem fogja tagadni, hogy nem lett volna nehéz az osztrák-magyar államvasút vezetőinek egészen más politikát követni az alatt az idő alatt is, melyben az államosítás már jóformán ki volt mondva. Példákat is idézhetek, felhozhatok egy hasonlóan fontos más vasutat, mely hasonlóan nagyon fontos positiot foglal el országunkban és melyre mindazon hatásos eszközök alkalmaztattak, melyeket a t. kereskedelmi minister uraz ő hazafias politikája szempontjából alkalmazni szükségesnek talált, még pedig minden megengedhető mértékig: és milyen eredményt értünk el azon vasútnál? Elértük azt, hogy egy derék, hazafias üzletigazgató neveztetett ki Budapestre, de a ki az ő hazafias intentioit keresztülvinni nem képes és a vasút ma is ott áll, a hol állott 1882-ben s a régibb időben. Én részemről ezen motívumokat a jelen szerződés elbírálásánál feltétlenül tekintetbe A^eendőnek tartom és világért sem mernék kicsinyes számítások alapján e szerződés ellen felszólalni, midőn e szerződésnek magának motívumaiban látjuk mindkét fél részéről azt a méltányos és hazafias igyekezetet, hogy egy helyesen, mindkét felet kielégítő alkotás teremtessék. De azért mégis méltán előállhat azzal bárki, hogy midőn egy objeetumot megvásárlitnk, annak értékével okvetetlenül tisztában kell lennünk. Itt ismét nem fogom idézni azokat a számtételeket, a melyek már oly gyakran felhozattak s a melyek egészen részletes felvilágosítást nyújtanak e tekintetben annak, a ki még kétkedik; hanem practicus alapon állok és azt mondom, hogy az osztrák-magyar államvasút vonalait úgy, a mint áll. körülbelül 100.000 forintért kilométerenkint veszszük meg. Kérdem most a t. képviselő urat és Beöthy Ákos t. képviselőtársamat, a ki tegnap szintén pénzügyileg critisalta e szerződés érdemét: vájjon képes volna-e ily vasúthálózatot kilométerenkint százezer forintért előállítani, hozzávevén azt, hogy ez összegben nemcsak a vasxítvonal maga, hanem azonkívül, mint tudjuk, igen jelentékeny értéket képviselő anyagszerek, forgalmi eszközök s idegen, a vasút körébe nem tartozó objectumok, 250 kilométer kettős vágány stb. is foglaltatnak, a melyek értéke több millióra rug. Hiszen, t. ház, e vasút ily módon kiszámított ára oly csekély, hogy én magam nagyon csodálkozom rajta, hogy nem emelték azt fel azzal a faetorral, a mely határozottan hozzá tartozik : a vasút-tőke beszerzésénél szükségszerííleg és okvetlenül beálló pénzbeszerzési költségekkel. Beöthy Ákos t. képviselőtársam rámutatott tegnap arra, hogy micsoda összegeket képviselnek a tőkebeszerzési költségek vasútainknál és kifogásolta, hogy például a magyar keleti vasútnál a tőkebeszerzés költségei kilométerenkint 50.000 forintra, a kassa-oderberginél mintegy 25.000 forintra rúgnak. Ezt horribilis Összegnek tartotta ő is, én is annak tartom. Tehát. t. ház, a magyar keleti vasútnál csupán a pénzbeszerzési költségek felét teszik ki azon tőkének, melyért mi az osztrák államvasútat megveszszük. Beöthy Ákos t. képviselő úr tegnap helyeslőleg és elismeréssel nyilatkozott a megtörtént államosítások fölött s azokat szükségeseknek tartotta. Itt önmagával jött ellentétbe a t. képviselőtársam, mert eleintén azt állította, hogy az államosítások folytán a budgetet megrontottuk. Később azonban kijelentette, hogy szükségesnek tartotta az államosítást, mert pénzügyileg rendezni kellett a vasútat és kedvezőbb eredményt kellett pénzügyileg elérni. ^Hát ha a t. képviselő úr tegnap a vasutak államosítását ily óriási veszteségekkel, ilyen óriási pénzbeszerzési költségekkel elfogadhatónak tartotta, sőt az akkori kormánynak elismerést szavazott: megvallom, nem tudom felfogni, hogy miként kritizálhatja meg most egy olyan vasxxtnak, mint az osztrák-magyar államvasút, kilométerenkint 100.000 írtért való megvételét és miért nem szavazza meg az elismerést ezen kormánynak, a mely olyan pénzbeszerzési költségeket, meggyőződésem szerint, ma már el nem fogadna, a mint a tapasztalás mutatja, el sem fogadott. De az osztrák államvasút képviselőinek