Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
8 512. orsaíigos ülés 1891. jnnius 2S-án 5 kedden. azon a czímen, a mi az új vonalak parkjára esik; 25 százalék pedig kopási százalék fejében: marad tehát 16 millió frt, a minek csakugyan a minister úr által is említett 800.000 frt kamat felel meg, A 800.000 és 8,600.000 frt együtt 9,400.000 frtot tesz ki, mi azonban fizetünk 9,600.000 frtot. Ennek fejében azonban kapja az állam a 125.000 frt annuitást, a melylyel eddig a körvasúira felvett 2,500.000 frt előleg fejében az osztrák államvaspályának tartozott; kapja a lissava-aninai vasutat, melynek értéke 4,900.000 frt; kap sok értékes telket, a hajóparkot 1,100.000 frt értékben. Ha már most a beruházott tőkét veszszük tekintetbe, t. i. a 165 milliót: akkor az összeg, melyet mi fizetünk, 581 százalékot tesz ki, a mi 0'31 százalékkal több, mint az engedélyokmány által stipulált ö'/s százalék. Ha pedig a beruházási tőkének még a beszerzési költségeit is veszszük, a mi körülbelül 40 millióra megy: akkor 190 millió után kell számítani a százalékot és akkor valamicskével több volna az általunk fizetett évi járadék, mint a tőke 4 százaléka. Ez, t. ház, minden esetre előnyös dolog ; de lehetetlen itt számításba nem venni mindazon eshetőségeket, melyek 75 év leforgása alatt oly objectum tekintetében, mint a vasút, előállhatnak. 75 éven keresztül megállapított és mindenféle garantiákkal az árcsökkenés ellen biztosított évi járadék, oly érték, a melynek ellenében mi az egyenértéket a megváltandó vasúti objectumban megtalálni vagy legalább az iránt magunknak erkölcsi biztosítékot szerezni nem tudunk. Ezekre nézve a t. minister úr tegnapi beszédében nekünk megnyugtató felvilágosítást nem adott. Nincs köztünk egy Sem, a ki, ha aggodalmaira nézve megnyugtatva lenne, e javaslatot el nem fogadná ; de ezen aggodalmakat itt a képviselőházban hangsúlyozni kötelességem volt. Ilyen nagy értékről szóló szerződésnek törvénybe czikkelyezése idején legnagyobb kötelessége a képviselőnek, hogy a nemzet érdekét minden tekintetben megvédeni igyekezzék és még az eshetőségeket is számításba vegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondom, én azokat az aggodalmakat, melyeket tápláltam, de a melyeket a t. minister úr tegnap eloszlatott, felhozni nem akarom; de azon bizonytalanság, mely a megváltott objectum értékét idők folyamán fenyegetheti: engem arra bírnak, hogy addig, míg ez iránt megnyugtatva nem leszek, e javaslathoz ne járuljak. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Varasdy Károly jegyző: Boros Béni! Boros Béni: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ez oldalon és talán a ház túlsó oldalán is, a legtöbben örömmel vették tudomásul az előttem szólott Törs Kálmán tisztelt képviselő úr azon nyilatkozatát, hogy a jelen javaslatban tárgyalt ügyet, az osztrák-magyar államvasút megváltását maga is rendkívül fontosnak, hazánkra nézve hasznosnak és előnyösnek tartja és hogy ahhoz elvben hozzájárul. Ezt megelégedéssel constatálhatjuk anynyival inkább, mert valószíníí, hogy az előttem szólott t. képviselő úr nagy T részben saját pártja nézetét tolmácsolja. Azonban midőn általánosságban helyeselte a törvényjavaslat intentioját, aggodalmakat is nyilvánított és ez aggodalmak eloszlatásától tette függővé a törvényjavaslat végleges elfogadását. Én meg vagyok róla győződve, hogy az aggodalmakat a kormány illető tisztelt tagjai igen könnyen eloszlatni fogják és hogy azokra nézve a magok részéről az illető nyilatkozatot meg is teszik; azonban kötelességemnek tartom ezen aggodalmakkal szemben a magam nézetének is kifejezést adni és mindenek előtt rámutatni azon szerintem circulus vitiosusra, a melyben a tisztelt képviselő úr és \ ele együtt a túloldalon e törvényjavaslat ellen felszólalt t. képviselő urak is forognak, hogy tudniillik általánosan helyeslik, elfogadják, hasznosnak tartják a törvényjavaslatot, de azt vagy meg nem szavazzák, vagy későbbi időre kívánják elhalasztani. Ez felfogásom szerint nem consequens megítélése a törvényjavaslatnak. Kekünk mindenek előtt tisztában kell lenni azzal, hogy szükségünk van-e a jelen törvényjavaslatra, az osztrák-magy T ar államvasxvt megváltására, igen vagy nem? Ha arra szükségünk van, ha azt közgazdaságilag az országra nézve hasznosnak tartjuk : annak a haszonnak azonnal érvényesülni kell, azt jobb időkre, bizonytalan jövőkre elhalasztani nem szabad. Különben a kérdés ezen oldalával az igen t. kereskedelmi minister úr tegnap tüzetesen foglalkozott és azt hiszem, hogy a tegnapi tárgyalás eredménye az volt, hogy a törvényjavaslat időszerű, halaszthatatlan és hogy az államosításnak azonnal meg kell történni. Azért én a kérdés ezen oldalával bővebben foglalkozni nem kívánok. De az igen t. képviselő úr pénzügyi szempontból is nyilvánított aggodalmakat és a legnagyobb súlyt arra helyezte, hogy egy bizonytalan jövővel szemben ily jelentékeny és nagy áldozatokkal járó ténykedésre kormányunk nem érezheti magát indíttatva; 75 évet oly hosszú időnek tart, a melynek bizonytalanságával szemben ma olyan nagy kötelességeket nem vállalhatunk magunkra. Sok tekintetben fontosnak és megokolandónak tartom azt, a mit az igen t. képviselő úr mondott. Magam is nagyon hosszúnak tartom a 75 évi időszakot; de ha kissé figyelemre méltatja a képviselő úr a mai kornak, a jelen társadalomnak összes vasúti, pénzügyi és egyéb műveleteit: azt fogja találni, hogy minden jelentékenyebb művelet ily hosszú,
