Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

4 512. országos ülés 1891. június 23-áii, kedden. melyben Fogaras vármegye főispánjává történt kineveztetése folytán képviselői állásáról lemond. Azt hiszem, a t. ház a lemondást tudomásul veszi. Bemutatom továbbá Hajdú-Nánás város közönségének Papp Elek képviselő által leadott kérvényét, melyben a közigazgatás államosítását ezélzó törvényjavaslatot visszautasítani kéri; — Tataháza község polgárainak Olay Lajos képviselő által beadott kérvényét, melyben az önkormányzat, illetőleg a tisztviselők választási jogának fentartását kérik. E két kérvény kiadatik tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nem lévén, következik a napirend: »az osztrákmagyar államvasút megváltásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik.. Madarász József jegyző: Törs Kálmán! Törs Kálmán: T. ház! Sajátságos államjogi helyzetünkben, midőn az állam fogalmához tartozó összes attribútumoknak teljes birtokában nem vagyunk, nálunk a közlekedési eszközöknek, specialiter a vasutaknak sokkal fontosabb szerep jutott, mint a milyen azokat más államokban rendszerint megilleti. Másutt a vasút teljesíti feladatát, teljesíti a természetéhez tartozó és természetéből folyó kötelességeket; az ipar-és mezőgazdaság termékeinek előnyös, olcsó és gyors szállításával lehetővé teszi azt, hogy a termelőnek azokból haszna van, a kereskedelmet pedig fellendítvén, a jólét emeléséhez hozájárúl. Nálunk a vasutaknak ezenkívül, midőn sok mindenféle állami functiok teljesítésére megfelelő eszközök felett nem rendelkezünk, vagy ha rendelkezünk is, azok használata meg van bénítva, a vasutaknak sok tekintetben még állami functiokat is kell teljesíteniök. Innen magyarázható meg az, hogy általánossá vált hazánkban az a szokás, mi-zerint a vasútakhan oly eszközöket keresünk, melyek az állami politikának követését alkalmassá és képesebbé tehetik; innen következik az, hogy a vasutak államosításának eszméje oly hamar gyökeret vert, oly hamar el terjedt és általánossá lett. Igaza volt a ház igen t. elnökének, Péchy Tamás képviselő íirnak, midőn a tegnapi tárgyalás íolyamán felemlítette azt, hogy volt idő, mikor a vasiítak államosításának eszméje oly népszerűvé vált ez országban, hogy annak ellensége alig volt. Hozzátehetem, és ha hozzáteszem, nem tartok attól, hogy ellenmondásba ütközöm, hogy ezen idő még nem telt le, hogy még ma is oly népszerű a vasutak államosítása, a minő kezdetben volt s hogy annak még ma is vannak oly lelkes hívei, minők voltak ezelőtt; mert ezen inaugurált rendszer által oly tapasztalatokra jutottunk, a melyek megerősítenek bennünket abban, hogy a vasutak államosításának rendszere mellett álljunk meg és ezen rendszer kiegészítésében, a mennyire még hiányzik, a mennyire még pótlásra szorul, működjünk közre. Elvileg tehát nem hiszem, hogy ebben az országban legyenek gondolkodó politikusok, a kik a vasutak államosításának ellenségei. Hiszem, hogy vannak köztünk olyanok, a kik az államosítást csak bizonyos határig helyeslik ; helyeslik t. i. azon határig, míg az állam abba a helyzetbe hozható, hogy a legfontosabb relatiokban domináló szerepet vigyen ágy, hogy más, mint az ország érdekeinek megfelelő kereskedelmi politika itten Magyarország területén ne érvényesülhessen. Vannak olyanok, kik idáig helyeslik a vasutak államosításának rendszerét és az abban az irányban követendő teendőket idáig hajlandók támogatni. Bizonyos tekintetben magam is azok közé tartozom. De mikor a jelen speciális esetben az ország egy oly fontos vasútvonalának megváltásáról van szó, felmerülhet az a kérdés : vájjon a magyar állam közlekedési, eszközei felett oly mértékben dominál-e immár, hogy nem kell többé tartani az ország érdekeivel ellenkező tarifa-politika érvényesülésétől ? Vagy pedig, hogy az ország kereskedelmi érdekeinek megfelelő közlekedési politika követtethessék, okvetlenül szükséges-e még az osztrák államvaspályának államosítása is ? Én, t. ház, nem habozom itt nyíltan és világosan kijelenteni, hogy én azt az irányt, azt a törekvést, a melyet a vasutak államosításának megkezdésével inauguráltunk, befejezve az osztrák államvaspálya állami kezelésbevétele előtt nem tartom. Befejezettnek ezt a politikát csak akkor fogom tekinteni, mikor a magyar állam ezen fontos közlekedési vonalnak is birtokába jut és annyira gyakorolhatja fölötte a rendelkezési jogot, hogy az minden tekintetben a magyar állam kereskedelmi érdekeinek szolgálatában legyen. Ennélfogva senki sem fog engem azzal vádolhatni, mintha én a beterjesztett törvényjavaslattal szemben az elvi ellenzés álláspontjára helyezkedném. Részemről kívánom és óhajtom, még pedig úgy, hogy az minél előbb történjék, hogy ezen fontos közlekedési vonal, mely országunkon keresztül valóságos kapcsa a kelet és nyugat forgalmának; mely az országot egyik szélétől a másikig a közepén szeli át és melynek a legfontosabb relatiokban valósággal domináló szerepe van, a magyar állam kezelése alá jusson. Ámde mikor ezt kijelentem, kénytelen vagyok bizonyos cautelákat felemlíteni, amelyek elől maga a kereskedelemügyi minister úr sem