Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
499. országos Ülés 1891. jnnius 8-án, hétfőn. 75 fiatal fogja. Köztem és azon beszéd kí'zt egy kis összeköttetés is van, a mennyiben — bár nem szoktam közbeszólani — akkor véletlenül közbeszólottam és közbeszólásomra még érdekekesebb feleletet adott t. barátom, de már csak azért is foglalkoznom kell beszédével, mert ágy vettem észre, hogy az úgy itt e házban, mint a sajtóban egy kissé félreértetett. Igazán nem tudom, t. ház, hogyan állhatott elő e félreértéi. Tisza Istvs'n t. barátomat én olyan képzett és világos-fejű politikusnak ismerem, a ki mindig tudja, hogy miért mond és miért cselekszik valamit. Nem értem tehát, hogyan érthették félre beszédének ezélját, biezen előttem egészen világos, hogy t. barátom csakis a pártok jelenlegi, kissé összebonyolódott helyzetének tisztázása ezéljától mondta az általa elmondottakat. Én constatálom is, hogy jelentékenyen hozzájárult a helyzet tisztázásához. Hogy az neki teljesen nem sikerűit : ez, azt hiszem, nem ő rajta múlt, hanem inkább a t. ministerelnök úr akkori, egy kissé habozónak látszó magatartásán. Én közbeszólva bátorkodtam azt kérdezni Tisza István t. barátomtól, hogy a szabadelvű párt megbízásától mondja-e ezeket? és erre t. barátom szórói-szóra a következőket válaszolta: (Halljuh! Halljuk!) »T. barátaim közül senki sem mondott ellent szavaimnak, a mint csak egy közűlök desavualni fog, azonnal kifogom jelenteni, hogy ezeket nem volt jogom elmondani.« Az én tudomásom szerint Tisza István képviselő úr barátai közű! a szabadelvű párt soraiból még nem állott fel senki, hogy őt határozottan desavualja. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) így tehát az, hogy t. barátom a szabadelvű párt nevében beszélt-e, vagy nem, még mindig nyílt kérdés előttünk. (Igaz! Úgy van !a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezeket csak azért mondottam el, mert magam is óhajtottam hasonló módon, mint Tisza István t. barátom, a helyzet tisztázásához hozzájárulni. (Altalános derültség.) De nem ez az, a miért én Tisza István t. barátom beszédével még foglalkozni, szándékozom, hanem egészen más valami. 0 tudniillik két rectificatioval kezdte beszédét és többek közt azt mondotta, hogy »rövidesen constatálom, hogy a volt ministerelnök már ezelőtt 10 évvel kijelentette, hogy még egy kísérletet tesz a választási rendszer fentartására és hogy az 1889. év őszén constatálván, hogy a kísérlet megtörtént, de eredményre nem vezetett, kijelentette az állami administratio behozatalának szükségét.« Bocsánatot kérek, én ezt már többször hallottam; de azt hiszem, hogy bármily egészen kifogástalan, szavahihető embernek ismerem is Tisza István t. barátomat, a volt ministerelnök úr, Tisza Kál mán t. képviselő úr, ezt ily alakban nem mondhatta, mert ez a kísérlet tényleg sohasem történt meg. Kérdem én: létesíttettek-e jogi garantiák csak olyfosmán is, mint a hogy azok ebben a törvényjavaslatban vannak contemplálva ? Létesíttetett-e egy fegyelmi törvény, szolgálati pragmatica ? Nem tudom, hogy ezeket a jelenlegi rendszerre alkalmazni Tisza Kálmán volt ministerelnök úr megkísérelte volna. A tisztviselői létszám nem emeltetett, jobb fizetés nem létesíttetett, szóval én nagyon sok dolgot tudok, a melyektől az administratio javulását első sorban lehet várni, és a melyeket alkalmazni a volt ministerelnök úr meg nem kísérlett. Meit hiszen ha ilyformán fogjuk összehasonlítani a mostani rendszert az állami administratioval, az olyformán néz ki, mintha egy inast, kinek 10 frt havi fizetése van és a ki libériát sohasem kapott, összehasonlítunk egy 100 frttal javadalmazott komornyikkal. (Derültség a szélsőbalon.) Áttérek most már magának a törvényjavaslatnak a bírálatára. (Halljuk! Halljuk!) Én és velem együtt, azt hiszem, sokan az országban és pedig pártkülönbség nélkül, jelenlegi administrationk egyik legfőbb hibájának a sok irka-firkát tartjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Például maguk a járási tisztviselők is anynyira túl vannak terhelve mindenféle irodai munkákkal, hogy azoknak a szó teljes értelmében nem marad idejük a járásban szerte járni, látni, tapasztalni és a helyszínén gyorsan intézkedni. Ha jó reformot akarunk, az én nézetem szerint először is véget kell vetni ezen haszontalan papiros korszaknak; megkell egyszerűsíteni a kezelést, a mennyire csak lehet; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ki kell küszöbölni mindent, a mi bonyodalmas, a mi fölösleges. Ezen kívánalmaimnak legtávolabbról sem tesz eleget az előttünk fekvő törvényjavaslat, sőt ellenkezőleg, tömérdek jelentést kíván ez is; számos része igen bonyodalmas s némely szakaszában mindent úgy össze-vissza, zavar és kever, hogy esakis folytonos eonflictusok előidézésére lenne alkalmas. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én általában egészen eltévesztettelek tartom a kormány kiindulási pontját is. Valamint egy épület felépítését alulról kell kezdeni: úgy nézetem szerint közigazgatásunk reformálását is legalúlról^ a községeken kellett volna elkezdeni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De ha már ettől eltértünk, egy múlhatatlanul szükséges lett volna, t. i. a t. kormánynak főbb vonásokban, legalább a vezérelveket illetőleg, meg kellett volna, ismertetni velünk az egész nagy közigazgatási reformtervezetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert egy 10*