Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

70 489. országos Ölés 1891. jnnlnsS-án, hétfőn. csak a theoria tanainak, hanem a practicus élet követelményeinek megfelelő intézkedéseit is. A mi már magának a vármegyének juttatott önkormányzási hatáskör külső terjedelmét illeti: megvallom, hogy az meglehetős szűk korlátok közt mozog ; azonban én e kérdésben az óvatosságot teljesen indokoltnak tartom, mert a mily könnyű' az elméletben az állami és megyei közigazgatás, az önkormányzati közigazgatás közt a kellő határt megvonni : ép oly nehéz a gyakorlati alkalmazásban, a practicus életben a köz- és helyi érdekű ügyek közt a gyakori conflictusokat és összetűzéseket elkerülni. A mi azonban a vármegyének juttatott önkormányzati hatáskör belértékét illeti, az határozottan becsesebb a mainál, mert sok tekintetben kiveszi a megyéket a kormány gondnoksága, alól; sőt én a javaslat különös előnyének tudom be még azt is, a miben ellenzéki oldalról nagy hátrányt és fogyatkozást látnak, hogy szemben az önkormányzattal, az egyének jogait is védelme alá veszi, azon következetes feltevésből indulván ki, hogy nemcsak az állam, hanem a megyei önkormányzat is sértheti az egyén jogait. És itt, t ház, legyen szabad tulajdonképeni feladatomtól egy pillanatra eltérni. Már korábban, de különösen ezen vita folyama alatt észleltem én c házban oly irányzatot és áramlatot, a melynek czélja a porosz igazgatásnak egy részét a mi administrntiónkba beilleszteni. Én sokat foglalkoztam c kérdéssel, nagy figye lemmel és nagy érdeklődéssel tanulmányoztam az idevágó szakmunkákat, de őszintén megvallom, hogy ezen eomplieált rendszerrel ma is úgy vagyok, mint a költő a csillagokkal, megbámulom a ragyogásukat, de közvetlen közelbe nem óhajtom. És belőlem nem beszél az achauvinismus, a mely elvből irtózik a leghelyesebb külföldi institutiók elfogadásától, de a mi viszonyaink gyakorlati ismeretéből merített azon meggyőződés, melynek egy Stein ministerrel legalább is egyenrangú szaktekintély a következőképen adott kifejezést: A porosz igazgatási rendszer életbeléptetése az állampolgárok összes rétegeinél nemcsak nagymérvű általános műveltséget, de kiváló igazgatási készültséget is föltételez. Méltóztassék már most ezen kritikai tételt a mi viszonyainkra alkalmazni és azt hiszem, bárkinek is nem lesz nehéz belőle a megfelelő eonsequentiákat levonni. (Helyeslés jobb felöl) Még csak néhány szóval akarok a javaslathoz politikai szempontból hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) A mint már említeni szerencsém volt, az állami igazgatásnak az a czélja, hogy a közfeladatokat egyedül országos szempontok révén érvényesítse. Minthogy az állami hatalomnak functionarusai szintén csak emberek és tévedésnek vannak alávetve, az egyéni jogok védelme szempontjából okvetlenül szükséges, a közigazgatás juristicus felelősségét megállapítani. Miből áll ez? Egyrészt abból, hogy az egyéni jogok fogalma alá vonható összes jogok, tehát nemcsak a physikai, hanem a jogi személyek, a testületi, vármegyei, önkormányzati jogok iránt is a politikai és szabadsági biztosítékokra nézve a törvényes provisiót megtegyük; másrészt abból, hogy gondoskodni kell egyidejűleg arról is, hogy a függetlenség minden kívánalmaival felruházott oly forumok létesüljenek, hol ezen törvényes provisiónak, ezen törvényileg biztosított jogoknak bármikor és bárki ellen akadálytalanul érvényt lehessen szerezni. Ha a kilátásba helyezett közigazgatási és curiai bíráskodás hatályba lép: Magyarországon a politikai jogok oly erős védbástyával fognak bírni, melyeket a legszenvedélyesebb pártkormány sem lesz képes lerontani. (Élénk helyeslés bal és jobb felöl.) Legyen szabad most a javaslatnak egy részére még egy megjegyzést tennem, (Halljuk••! Halljuk!) a mely ha nem is igényel módosítást, de igénytelen felfogásom szerint mindenesetre elbírja a szabatosabb formába való öntést és a hiteles interpretatiót: és ez az, mely a tisztviselők politikai jogait illeti. Eleve is tiltakozom az ellen, hogy szavaim bármiféle szabadságellenes értelemben magyaráztassanak. Ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik s az általam imént jelzett részei is minden interpretatio nélkül hatályba lépnek, beállhat azon helyzet, a melyet a latin közmondás így jelez: lucus a non lucendo; lesznek állami alkalmazottaink, a kik politikai tisztviselőknek fognak neveztetni, de csak azért, mert nincsen semmi politikai befolyásuk. És én megengedem, hogy az talán nem fog nagy bajt okozni az alföldön, sőt örömmel fog fogadtatni mindazon körökben, hol az államhatalom bármiféle dispositioi ellen a priori bizalmatlansággal viseltetnek ; de ne méltóztassanak kettőről megfeledkezni: először, hogy a felvidéken mindig voltak, vannak és lesznek oly jogosulatlan nemzetiségi aspiratiók, melyeket csak a politikai tisztviselő törvényes erélye képes megfékezni; és ne feledjük, hogy a tisztviselők politikai jellegű ügyeiben jövőre nem az igazgatás arbiträr hatalma, hanem a bíró fog ítélni, a ki pedig a törvényt teljes szigorával alkalmazza és ha — és erre fektetem a fősúlyt — a törvény értelme, vagy magyarázatai iránt kételyei támadnak, mindenesetre a gyengébb javára, tehát az államhatalom ellen fog ítélni. És akkor nem mondom, hogy beáll, de beállhat az az eset, hogy az állam végrehajtó hatalma épen azon a ponton lesz megbénítva, a hol a legtöbb erőre volna szüksége, (Élénk helyeslés jobb és bal felől.)