Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
#99. orsiágos ülés 1891- junlns 8-án, hétfőn. 57 akarnak felállítani, hogy mindazon concessiok, melyek alapján egyesek élveznek évenkint bankoknál és más intézeteknél 30—40 — 50—70— 80.000 forintot, megszüntettessenek, hogy azok tétessenek államivá, hogy e nagy jövedelmek folyjanak be Wekerle pénzügy mii dster urnak állami cassájába és azután, ha mégis akarnak állami tisztviselőket kinevezni, fizessék őket úgy, hogy hivatásuknak tökéletesen megfelelhessenek, mert, t. ház, a fizetés, a mi itt elő van adva, csak olyan, hogy a szegény tisztviselő úgy lesz, mint a Toldy Miklós lova, hogy csak éldegélni fog, de tisztességesen megélni nem fog tudni, mert egy főszolgabírónak 300 frt átalány, hogy 40 községet e törvény szerint . . . {Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Halljuk! Tessék rendreutasítani, a kik itt társalognak. Engem rendreutasítanak! Elnök (csenget) : Minden képviselőt egyformán szoktam rendreutasítani, ha azt megérdemli ; de méltóztassék elhinni, hogy minden oldalon conversálnak időnkint, azért azonban mindjárt rendreútasítással nem élek, tehát most sem fogok azzal élni. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: Mert, t. ház, a törvényjavaslatban contemplált útiköltség, ha a főszolgabíró lelkiismeretesen, a mint itt elő van írva, minden hónapban be akarja utazni a 40 községet, mert ilyen járás is van : engedelmet kérek, ez az összeg körülbelül a kocsisának fizetésére lesz elég, de lovainak nem jut sem zab, sem széna. (Egy hang a szélső baloldalon : Majd adnak neki a nagyurak!) Akkor meg nem lesz benne köszönet. (Egy hwtg a szélső baloldalon: Persze, hogy nem lesz!) Beszél e törvényjavaslat a járási tanácsról is. Hát mi akar az lenni? Annyit tudok, hogy a Bach-rendszer alatt az ottani Beamter-főszolgabíró, ha ugyan nem járási tanácsot alakított is, hanem az egyes községekből magához hívatta a tekintélyesebb urakat és elébük terjesztette véleményét és megkérdezte, hogy mit gondolnak az urak: jó lesz-e ez így? És ha azt mondta a bizottság, hogy jó lesz és ha ő jónak találta, végrehajtotta; ha pedig nem látta jónak, nem hajtotta végre. Szóval ez oly intézmény volt, hogy se jó se rossz és a végrehajtási intézkedés jogával felruházva nem volt. Látom itt is, a főszolgabíró akadályoztatása esetén a szolgabíró a főfactor, épúgy, mint a járási tanácsban. T. ház! Ott, a hol csakugyan arra hívatott, tudatának minden attribútumával felruházott férfiú a főszolgabíró, ennek a járási tanácsnak — feltéve, hogy a megye közönségének arra hívatott egyénei küldetnek oda — lehet némi eredménye. De ha a t. belügyi kormányzat többet fog adni a saját kényelmére a saját hatalmának fentartására --amelynek pedig túlsúlyra való emelésére idáig nagyon sokat adtak a kormányok — akkor t. képviselőház ennek a járási tanácsnak semmi néven nevezendő haszna nem lesz ; nem lesz annyival inkább, mert úgy látom, hogy ebben a járási tanácsban is az a rendszer lesz, mint a megyei tanácsban, hogy ingyen járjon el az ember mások érdekében. Szép volt ez 1848-ig, mert a nemesség előjogokat élvezett, akkor a föld még a nemesség kezében volt. Az én vármegyémben az alispánnak 300 forint volt a fizetése és elkorteskedett 30.000 forintot, hogy alispán lehessen; de akkor az alispán — ne haragudjék a t. kormány — több volt, mint ma egy minister. Hanem változtak az idők, a viszonyok. A nemesség helyett az 1872-iki törvényhozás kigondolta azt a szerencsétlen virilismust, Nem is merem a szabolcsmegyei virilisták névsorát felolvasni, mert ha végigolvasnám, hogy az Árpádháztól itt maradt népeknek ősi fészkében és ősi vagyonában minő ergerek-bergerek szerepelnek, (Derültség a szélső baloldalon.) a kétségbeesés érzete tölti el egész valómat és azt kell mondanom, hogy ily viszonyok, ily szellemű embereknek a közügyekbe való befolyása tette lehetővé, hogy miazmássá lett a vármegyei élet és úgy látom, hogy épen azért akarják az »Isten« szót is az eddigi formából kiküszöbölni és azért elegendő a mai kormánynak, hogy nem kell esküt, csak fogadalmat tenni, mert jövőre az ily könnyen hajlítható, a népjoggal mitsem törődő emberek fogják a megyei közgyűlést benépesíteni, az ősi magyar nép pedig fájdalommal veti rája a szent keresztet és azt fogja mondani: széttekintek és nem lelem honom e hazában. (Helyeslés, a szélső baloldalon.) És mert e törvényjavaslatot olyannak tartom, a mely hazám, nemzetem jogának utolsó maradványát is, a mely még a nép kezében volt, tönkretenni czélozza, ősi szokását, traditióját, közszellemét megbénítja, lehetetlenné teszi a szabad választást: azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és tisztelettel kérem, méltóztassék t. ház, a következő határozati javaslatot elfogadni: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa:) »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy ez állami közigazgatásról benyújtott törvényjavaslatot vonja vissza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Őt perczet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szénéi után.) Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Szólásra ki következik ?
