Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

§4 499. országos ülés 1801. június 8-án, hétfőn. ból fölébreszti ós a rideg valóság tere nyilik meg előttük : az, a hol többé nincs ministerség. (Derültség.) Nagyon soká lehetne még, t. ház, erről a a kérdésről beszélni. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy csak azért beszélek, hogy az idő teljék, mert ez nekem nem passióm. Nem, egy mélyen gyökeredző érzület mondja nekem, hogy én is csekély erőmmel hassak od.i, hogy a törvényjavaslatból törvény ne legyen; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert én e törvényjavaslatból látom kifejlődni hazámnak pusztulását, a magyar fajnak a közügyekből való kiszorítását és egy idegen elemnek elszaporodása'. Nem tudom, t. ház, hogy tulajdonképen milyen érzelem szállotta meg az ország többségét; mert ha legnagyobb ellenségeink mondanák, hogy hogyan kell Magyarországot a tönk szélére vezetni, hogyan kell a magyar fajnak uralmi jogait örökre megsemmisíteni: méltóztassanak elhinni, t. ház, hogy azok sem javaihatnának hatalmasabb eszközöket a czél keresztülvitelére, mint a mii ven e törvényjavaslatban vau. Én, t. ház, e törvényjavaslatot meg nem szavazhatom, ahhoz hozzá nem járulhatok (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) és tagadásba veszem, hogy a t. kormánypárt részéről egyetlenegy képviselő úr is, ha szívére teszi kezét, őszinte érzettel megszavazhatja. Csak egy szavazhatja meg: az egyesült ellenzék; mert azt felvette programmjába, tudta választó-közönsége, hogy mi fog reá következni, a felelősség alól tehát e pártot a maga programmja teljesen fölmenti. De hogy a képviselőház többségének nagy része e kérdésről választói körében még esak jelzést sem mert tenni: arról positiv tudomásom van; és méltóztassék elhinni azt, hogy midőn majd hazamennek beszámolóikra s el fogják mondani, hogy ezután lehetséges lesz az is, hogy Erdélynek Széléről Áxentinak fiát Zalamegyébe nevezik ki főispánnak vagy alispánnak: nem kellemesen fogja a nép az ilyet tudomásul venni, mert nagyon megszokta a maga kebeléhői választani tisztviselőt. Én tehát arra kérem a t. kormányt s a t, házat, hogy tekintettel az időnek előrehaladottságára és arra a körülményre, hogy itt e nagy melegben és a bekövetkezendő még nagyobb melegben a tanácskozások megtarthatása egészségi szempontból csaknem lehetetlen: méltóztassanak e törvényjavaslatot ez idő szerint a napirendről levenni s engedje meg a t. ház, hogy az ország népe tájékozva legyen arról, a mi reá következni fog; mert őszintén megvallom, hogy az elkeseredés igen nagy ós csak az a szerencséje a kormánypártnak, hogy az az elem van elkeseredve a mely mindnyájunkat véres, nehéz izzadásával fentart, míg ellenben az az elem, a mely hivatalban van, mesterkélten keresztülvitte s kiszínezte, hogy az állami közigazgatásra szäkségünk van. Pedig a dolog megfordítva áll s méltóztassék csak minden t. képviselő urnak saját választó-kerületében megnézni, hogy mióta behozták a most érvényben levő gyönyörű községi törvényt, hogy milyenek a bírói és jegyzői választások. A szegény nép • nek befolyása nincs és ha a feje tetejére áll is, nem lehet községi bíró az, a kit a nép akar, hanem az újabbkori goszpodár: a főszolgabíró jelöl 3 embert és ezek közül kell választania, ha pedig nem akarnak ezekből választani, akkor kinevez részökre egyet. A jegyző-választásnál még czifrább dolgok történnek. Talán emlékezik még rá a t. ház, hogy milyen gyümölcse lett az én felszólalásomnak Torontál vármegyére nézve, a hol 7— 8 jegyző-választást megsemmisítettek és örült az a vármegye, hogy kikergette azt a főszolgabírót, aki pénzért árulta a községi jegyzőségeket. Látták, szemtanúi voltak annak, hogy midőn ep:j józan, tisztességes embert a község megválasztani akart: azt mondotta a főszolgabíró, hogy nem candidálja azt, hanem candidált saját jelöltje mellett két olyan embert, a kikre rászavazott 1—2 polgár s így keresztülvitte saját jelöltjét. Ezek a sebek fájnak t. há.z, de nincsen senki, a ki a népnek ezen sebét behegesztené és ha ez a törvényjavaslat törvénynyé emelkedik : akkor a községek közönsége még jobban meg lesz mételyezve és tönkretéve. Az ezen törvényjavaslat ellen beadott kérvényekre nézve, midőn egy képviselő azt indít • ványozta, hogy azok itt a ház fóruma előtt tárgyaltassanak és felolvastassanak a ház bölcsesége azt határozta, hogy azok a már úgy is működésben levő közigazgatási bizottsághoz utasíttassanak s az által tárgyaltassanak. Én ugyan nem lehettem olyan szerencsés a közigazgatási bizottság tagja lenni s így nem tudom, hogy ott mi történt; de tudom azt, hogy a hírlapok mindent kiszimatolnak: és minden esetre tudomást szereztek volna maguknak arról, hogy ezen kérvények tárgyaltattak-e ott vagy sem? De én, a ki a hírlapokat pártkülönbség nélkül naponta szemügyre veszem, sehol sem találtam meg azt, hogy a t. bizottság ezen kérvényekkel foglalkozott volna. Pedig azt hiszem, hogy ezen kérvények azért adattak be, hogy a közigazgatási bizottság azokkal érdemileg foglalkozzék és a folyamodó közönség lásson valami végzeményt arra nézve, hogy itt kérvényeivel foglalkoztak. Ebből a szempontból engedjék meg, hogy Gyula város folyamodó közönségének a kérvényét felolvashassam (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) itt a ház színe előtt, mert ezt szükségesnek tartom, hogy ezzel a magam helyzetét tisz fázzam, a mennyiben volt olyan újság Magyarországon, a mely a pünkösd másodnapján tartott