Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-498
498. országos ütés 1891. jnains 6-án, szombaton, 5} t. képviselő úr interpellatiojában idézett, némi különbség van. (Zaj.) Minthogy azonban annak, a mit e helyről mondok, ura akarok lenni, nem kívánok ezen interpellatiora most válaszolni, hanem az adatok betekintése és összehasonlítása után fogom a választ megadni. (Általános helyeslés.) Fogom pedig, t. ház, megadni a választ minél előbb és igyekezni fogok azon, hogy ezen válasz minél kimerítőbb és minél világosabb legyen, hogy a t. ház ne legyen kénytelen minden héten egy napot a csongrádi ügyekkel tölteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Komjáthy Béla; T. ház! A ministerelnök urnak e nyilatkozatát tudomásul veszem; s mután annak, a mit e helyen mondok, ura szoktam lenni, egészen határozottan kijelentem, hogy az általam elmondottak közjegyzői tanúsítványokon alapúinak. (Nagy mj jobb felől.) Engedelmet kérek, a mit én tudok, azt el akarom mondani és el is mondom, még ha nem akarják is, (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj.) mert a mit e helyről mondok, az úgy is van. Mondottam és fenn is tartom, hogy mindezeket közokmányokról vett és közjegyzőileg hitelesített másolatok alapján állítottam s azok kezemben vannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En nem akarok senkit sem azon hiedelemben hagyni, hogy akarattal vagy tudva datumbeli különbségeket akartam interpellatiora felhasználni, mert az nem volna én hozzám méltó. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Csatár Zsigmond képviselő urat illeti a" szó! Csatár Zsigmond: T. ház! Igaz, hogy a mi tárgyban én felszólalni akarok, nem korteskedés, hanem kérem a t. házat, méltóztassék meggondolni, hogy midőn a képviselő interpellál, nem passióból, hanem kötelességszerűen teszi azt, a mit szükségesnek tart a t. ház előtt tüzetesen és tárgyilagosan előterjeszteni. Békés vármegyében is vannak olyan állapotok, mint a milyenről több képviselőtársam beszélt s ezek is jogosan igényelhetik a figyelmet, Ott is az Alsó-Fehér-Körös szabályozási társulat vétkesen teljesíti tisztét, mert önkénykedve úgy intézi az ottani szerencsétlen polgárok sorsát, a mint az annak a társulatnak tetszik, elmehet a polgár a világ végére panaszával, megtehet minden lépést, nincs irgalom, nincs kegyelem, nincs hatóság, nincs ministerium, a mely a sajgó sebekre gyógyírt adna és a megsértett jogrendért igazságot szolgáltatna. Ezen alsó-körösi vízszabályozási társulat ártérfejlesztése mai napig befejezett tényt nem képez, a kiviteli kulcs sem a mérnökök, sem az érdekelt közönség hozzájárulásával elfogadva nem lett és kivetik a költséget úgy, a mint akarják és ha az érdekeltek panaszt tesznek a minister úrnak: addig, a míg előttük állnak a panaszkodók, kegyesek, jó reménynyel töltik meg keblüket, de mihelyt a küldöttek hazamennek, leküldetnek ugyanazon intézőséghez a kérvények s azok elferdített irányban felterjesztést intéznek a kormányhoz és a folyamodók egyszerűen elutasíttatnak, részükre nincs vigasz, nincs igazság. T. ház! Gyula város határában az úgynevezett eperjesi, szabadkai és szent-benedeki földek oly magaslatot képeznek, hogy ha valóban a Körös árja oda eljuthat, Békés-Gyula városának még a tornya is víz alatt lesz. Ezeket is bevették az ártérbe, fizettetik velők a költségeket, mintha az állam pénztárából a gazdák havonkint fizetést élveznének. De még csak nem is szólottak hozzájuk, hogy íme nézzétek meg atyámfiai, jogotok van hozzá, hogy ha azok a földek nem ártérbe való földek, hát reclamáljátok. De oly helyen, a hol épen a Körös lábáig nyúl a föld, oly helyen, a hol a föld vége a körösszabályozási gátba ütközik, mert az hatalmas, gazdag emberé, az fel van mentve az árvízszabályozási költségek terhe alól. T. ház! Nem azért szólalok fel, mintha Gyula város művelt, civilizált, igazságos népe nem tudná, hogy a 48-iki törvényhozás a közös teherviselés elvét kimondotta és ezen elvnek ma is érvényt kell szerezni; de felszólalok azért, mert úgy látom, hogy épen ezen törvénynyel ellentétes alapon a közteherviselés alól a Körös-szabályozási társulatnál sokan kibújnak. Ezen dolgon segíteni kell. ide jött egy csoport gazdaközönség a nép küldöttségében. Méltóztatik tudni, hogy a képviselő, ha hozzá fordulnak, az ilyen küldöttségnek vezetője lesz. Fölmentünk a földmívelésügyi minister úrhoz; ő nagy szívességgel fogadott bennünket, ágy, hogy azok a szegény emberek rigy mentek haza, mintha előttük az ég megnyílt volna, tele reménységgel. Alig telt el 3—4 hét, ugyanazon társulat felügyelősége által utasíttatta el a folyamodóknak folyamodásukat, a mely társulat intézősége ellen komoly vádakat terjesztettek be hozzá. Igen, mert kiküldöttek innen egy műszaki tanácsos urat a ministeriumból, a műszaki tanácsos úr pedig oda lent jó pajtásságban él: és egy dénár, két dénár, a szegény folyamodóknak semmi sem jár. Akkor a pénzügyminister úr is kegyes volt és azt mondotta: jól van, a míg a kérvény a ministeriumban elintézve nem lesz, a további végrehajtásokat felfüggesztem; meg is tette, köszönettel veszem. Igen, de gondoltak ki oda lent egy véghetetlen hatalmas rugót, a melynek alapján lehető volt kimondani, hogy a felfüggesztést megszüntetik, mert az állt a végzésben, hogy a kivetés jogerőre emelkedett, pedig az érdekeltek egyike sem lett értesítve arról, hogy 7*
