Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

44 498. országos ülés 1891. jnnins 6-án, szombaton. századokkal, sőt évtizedről-évtizedre is megváltozik. Számtalan teendő van, a mely valaha önkormányzati teendőt képezett és ma állami teendőt képez. Számtalan feladat van, a mely valamikor csupán a magánügyet és ma már önkormányzati feladatot képez. Ha végigmegyünk állami feladatainkon, akkor meggyőződhetünk arról, hogy volt idő, mikor a katonai rendszer is merőben önkormányzati alapon nyugodott. Volt, nem is oly régen, idő, mikor a pénzügyi rendszer önkormányzati módon kezeltetett, kivéve azon jószágokat, melyek az államot magántulajdon gyanánt illették. Volt idő és erre még emlékezünk mi is, kiknek emlékezete végre is nem oly messze nyúlik vissza, mikor az egész közlekedés merőben és pusztán önkormánj'zati feladat volt. Kérdezem már most: bölcsen és okosan járt volna-e el valamely állam, ha a katonai feladatok mellett, a vasútat, távirdát és postát önkormányzati teendőket állapította volna meg. Bölcsen járt volna-e el, ha a népnevelést merőben és egyedül önkormányzati teendőnek tekinti'? Számtalan teendő van ismét, a mely valaha állami teendő volt, de a mely azért, mert az mindenki által könnyen belátható, mert önkéntesen, mindenki a saját érdekében levőnek látja annak végzését, ma az önkormányzati teendők keretébe szállt vissza. És nincs-e ismét számtalan teendő, a mely régente egyáltalában nem tekintetett fontosnak, a mely régente egyáltalában semmi administratio tárgyát nem képezte és a melyet ma az önkormányzat legvitalisabb érdekkörébe esőnek ismerünk? (Helyeslés jobb felől.) Ha ezeket a szempontokat tekintjük, akkor visszautasíthatjuk nemcsak a reaetiotiak, hanem annak vádját is, hogy ezen törvényjavaslatban az önkormányzat lényegét megrövidíteni, az önkormányzat lényegét az eddigi színvonalról alászállítani iparkodunk. (Helyeslés jobb felől.) Ellenkezőleg, mikor az önkormányzat által nem teljesíthető feladatokat olyanra ruházzuk át, ki azokat könnyen és jól végezheti: akkor erőt nyújtottunk az önkormányzati köröknek, hogy saját teendőjük tekintetében mindinkább megfeleljenek azon reményeknek, melyek biztosítása mellett, meglehet, hogy valamikor még megváltozik, nemcsak a közvélemény, hanem a változott állapotok és körülmények következtében egyszersmind magának az állam szervezeti átalakításának iránya, a melynek következtében azután a lényegüknek megfelelő és a tényleges teendőkre kellő erővel rendelkező önkormányzati körök ismét némi közvetlen állami teendőkkel megbízhatók lesznek. Épen azért, mert az önkormányzati elemeknek erősítését látom e törvényjavaslatban, mert minden tekintetben a kellő határnak helye* és és bzitos kézzel való megvonását tapasztalom különböző és ellenkező tekintetbe yeendő igények között, én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Minthogy az interpellatioskönyvben három interpellatio van bejegyezve, méltóztassanak azokat meghallgatni. Mielőtt azonban az interpellatiok megtétetnének, azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni, hogy a jelen tanácskozás folytatása a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztassék. (Helyeslés.) Következnek tehát az interpellatiok, első sorban Tóth Antal képviselő úré. Tóth Antal: T. ház! Ama csalódások és megpróbáltatások után, melyekben a Rábaszabályozás az érdekeltséget már eddig is részesítette, nemcsak a beléje helyezett bizalmunk, de a szabályozásba vetett hitünk, reményünk is végkép meg van rontva. Lerontották hitünket, ilhisiónkat a számtalan nem sikerült kísérletek. Valóban csak elszomorodva gondolok vissza az utóbbi áradás alkalmával szerzett tapasztalataimra, a melyek folytán teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a szabályozás nemcsak hogy áldást, békét, jólétet nem szerez, de vég eredményében, tökéletesen hiszem, hogy elkerülhetetlen véghetetlen catastophákra vezet, és hogy az utóbbi áradás alkalmával, midőn most ilyen főalkalom megvolt, hogy ez be nem következett, az nem a szakértői bölcsességnek, hanem csakis egy ténykörülménynek tulajdonítható, tudniillik annak, hogy a legnagyobb szerencsénkre még a Kába szabályozása végképen befejezve nincs, (Derültség a szélső baloldalon.) mert ha a szabályozás csak 5 — 6 kilométerrel is tovább lett volna végrehajtva, nincs hatalom, mely a veszedelemtől megmentett volna. És így is csak úgy szabadultunk meg tőle, hogy azon a részen, a hol a Rába szabályozva nincs, az úgynevezett »Ragyogón« az ár utat tört és elrohanva, csak a szelid víz jött a szabályozási térre. Ez mentett meg a veszedelemtől. Hát ne dicsekedjenek azzal, hogy már az első áradatot is kiáltotta a szabályozás. Ki kell jelentenem, minthogy én a tisztességet úgy tanultam, hogy a ki valamit állít, azt tartozik igazolni, bizonyítani: (Helyeslés.) én iparkodom igazolni és ha nem úgy fogom fel, mert szaktudós nem vagyok — olyan nem is szeretnék lenni — (Élénk derültség a szélső baloldalon.) én csak tapasztalásból beszélek, lelkem megnyugtatására, mert nem ellenzékeskedésből, hanem jólétünk érdekében teszem, — lelkünk mélyéből megnyugszunk, ha felvilágosítanak. Először be fogom bizonyítani, hogy az elő-