Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

*.J 498. országos ülés 1891. jnaius 6-án, siomfeaton* Jelenleg e tekintetben két szempont irányadó előttem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Először az, hogy a törvénynek érvényesítését, ha azt akarjuk, hogy az belátható időben és komoly igyekezettel eszközöltessék, nem szabad oly feltételekhez kötni, a melyeknek hogy miként fognak e kormány által beterjesztendő javaslatok megfelelni, nem tudhatjuk és a melyekre nézve különbség forog fenn azok között is, a kik különben e törvényjavaslat elfogadásában egyetértenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A második szempont az — és e tekintetben egy lépéssel bátor vagyok tovább menni s e javaslat álláspontját szintén teljesen elegendőnek és megfelelőnek jelezni — hogy a mi különösen a fegyelmi jog gyakorlását illeti, sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy nem a tisztviselő személyes állása, hanem a közönség érdekében adatik meg minden garantia, mely a tisztviselő függetlenségére, illetőleg a tisztviselői állás biztosítására vonatkozik. És valamint itt e házban — más törvényjavaslat tárgyalása alkalmával - igen helyesen és igen ékesen jegyezték meg, hogy a munkások sorsának biztosítása körül mindazokat az intézkedéseket meg kell tenni és a munkásoknak mindazokat a könnyebbséget meg kell szerezni, melyek mellett a munka hatékonyabbá válhatik: abban a meggyőződésben vagyok, hogy a tisztviselők állásának is mindazokat az anyagi és erkölcsi biztosításokat meg kell adni, a melyek a tisztviselői működésnek teljessé tételére és ellenőrzésére s annak javítására vonatkoznak. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) De egy lépéssel sem szabad tovább menni; mert a mit a tisztviselők szabadságának ezentúl megadnánk és biztosítanánk, azt a közönség, a polgárok szabadságából vonnók el. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És a legnagyobb tévedést követné el, a ki tisztán theoreticus szempontból, tisztán a, bíráskodás és administratio közötti párhuzam harmonicus kiépítése szempontjából, a tisztviselőt ugyanabban a mértékben kívánná a fegyelmi hatalom alól emancipálni és függetleníteni, mint a mily mértékben emancipáltuk és függetlenítettük a bírót. (Igaz! Űgij van! a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ily kísérlet múlhatatlanul csak zár! bureaucraticus rendszerre vezetne, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) a mely ép oly kevéssé fér meg a parlamentarismus lényegével, mint a ministeri felelőséggel; de épen oly kevéssé egyeztethető meg egyszersmind a közigazgatás feladatainak helyes megoldásával, a melyek nemcsak a rideg szabályok szigorú alkalmazásában állanak, hanem az élet feladatainak practicus méltatásában is, (Úgy van! Ugy van! jobb felől.) a különféle érdekek foiytonos és finom, csak hosszú gyakorlat által kiképzett és bíróilag meg nem ítélhető mérlegelésében. Ez épen úgy megrontaná e szerfölött fontos szempontokat, mint a hogy megrontaná esetleg az, ha a tisztviselő kizárólag önkénynek lenne alárendelve, a mit méltóztassék meghinni, a háznak ez, de azt hiszem, amaz oldaláról (a baloldalra mutat.) sem kíván senki; ez (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) épen úgy megrontaná, mint az az Önkény, mely nem mondom, hogy tényleg gyakoroltatik, de jogilag a rövid időre való választás elvében rejlik. Mert a választási elvnek elméletileg is sok körülmények közt, de gyakorlatilag mindjárt az az első és legnagyobb hibája, hogy a tisztviselői állás merőben a levegőben lebeg; hogy a tisztviselő, még ha a leghelyesebben járt is el, minden ok nélkül, minden fegyelmi eljárás nélkül is egyszerűen állását vesztheti azon évek letelte után, a melyekre meg választatott. És azoknak, a kik e jogot védik; azoknak, kik e szempontból támadják a javaslatot, legkevesebb joguk van reaetioval vádolni azokat, a kik a tisztviselői állás biztosítékait úgy akarják rendezni, hogy a mellett a közönség szabadsága is okvetetlenül megóvassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, t. ház, kétségtelen, hogy a jelszavak, melyek a kérdés tárgyalása körűi felmerültek, rendkívüli hatással voltak annak eimérgesítésére, annyival inkább, mert a jelszavak legnagyobb része hamis. Azok, a kik a választási rendszer fentartása mellett küzdenek, igen gyakran a eentralisatio vádját hangoztatják a törvényjavaslat védőivel szemben s hangoztatják azt, hogy mi az önkormányzatot tényleg megsemmisíteni kívánjuk. Nézzünk szembe ez állításokkal és vádakkal. De mielőtt ezt tennők, tisztázzuk egy kissé magukat a fogalmakat. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy e törvényjavaslatban, de nemcsak ebben, hanem — valljuk meg — magában az állami tisztviselők kinevezésének elvében van egy bizonyos centralisationalis momentum. Ez a centralisationalis momentum a nemzet hatalmi centralisatiójának fogalma akar lenni; nem az administratio centralisatiojának fogalma, hanem azé a centralisatioé, mely a nemzeti akarat egységes érvényesítésére nemphrasis; erre leszek még bátor felszólalásom további folyamán visszatérni. Ezt elismerem; de, t. ház, vizsgáljuk meg, vájjon az értelemben vett centralisatiora, nincs-e a jelen körülmények közt is és nem volt-e már régebben sürgős szükség'? (Halljuk!) Mindenekelőtt elismerem, hogy ha tökéletesen elszigetelten, tengertől környezve és megvédve, valamely távoleső világrészben, minden háború, megtámadás és concurrentia veszélye nélkül, idylli állapotban élnénk: akkor talán ér-