Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

3gg 810. orgíágos ftlés!891, június 20-án, szombaton. szép missioját nem teljesítheti, a többi államok uniformisaié intézményeit minden kritika nélkül elfogadja; (Elénk tetszés a szélsőbalon.) mert e nemzetnek úgy kell egyéniségét óvnia, a mint megóvta mindig és nem szabad magyar egyéniségéről és Szabadságáról lemondania s mi nem is mondunk arról le soha: azért én azt a javaslatot nem fogadom el, hanem pártolom Szederkényi Nándor határozati javaslatát és a magam részéről is egy határozati javaslatot nyújtok be, mely így hangzik: (olvassa) »Határozati javaslat. Határozza el a t. képviselőház, hogy a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik s a t. kormány felhívatik, hogy az önkormányzat és közigazgatás együttes rendezése iránt a történelmi megyei rendszer fentartásával terjeszszen elő törvényjavaslatot Budapest, június 20-án 1891. Beadja: Eötvös Károly, gr. Károlyi Gábor, Uray Imre, Papp Elek, Tors Kálmán, Fornszek Sándor, Bornemisza István, Hentaller Lajos, Konkoly-Thege József, Dobay Antal, Horváth Ádám, Gulácsy Gyula, Holló Lajos. Justh Gyula, Kiss Albert, Győrffy Gyula, Illyés Bálint, Madarász Jenő, Jeszenszky László.« (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Tibád Antal képviselő űr kíván személyes kérdésben nyilatkozni. Tibád Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. képviselő úrnak imént elhangzott beszédében más egyebek között az én igénytelen személyemről is volt szíves megemlékezni s nekem azt a nyilatkozatot tulajdonította, mintha én, midőn a belügyministeriumban voltam, azt mondottam volna, hogy azok, a kik előttem ott működtek, kivétel nélkül megérdemlenék, hogy a vádlottak padjaira ültettessenek. T. képviselőtársam forrásául a híreszteléseket állította oda e tekintetben. Én ezen híresztelésekkel szemben egyenesen és határozottan kijelentem, hogy az azok folytán nekem iinputált ezen állítás a szó teljes értelmében nélkülözi az igazság minden criteriumát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az idő előrehaladottsága daczára kénytelen vagyok az előttem szólott képviselőtársamnak egy reám vonatkozó megjegyzésére refleetálni. (Halljuk! Hallljuk!) T. képviselőtársam nekem oly felfogást tulajdonított, hogy én akkor, mikor én a választási rendszerrel összekötött visszásságokat, pajtáskodást és egyéb jogosulatlan befolyásokat ecseteltem, a vármegyei intézménynek dicsőséges múltját ócsároltam, vagy a mint magát kifejezte, őseinket, politikai elődeinket a léhaságnak, a kötelesség nem tudásnak és mulasztásnak vádjával terheltein és hogy ekkép az irántuk tartozó kegyelet ellen vétettem. T. képviselőtársam igen loyalis volt irántam, midőn hozzátette, hogy nem imputálja nekem ezen vétség szándékát; de szerinte mégis ez folyik az én szavaimból és így én, talán akaratlanul és szándékom ellenére ezt a vétséget mégis elkövettem. T. képviselőház! Én teljes elismeréssel tartozom t. képviselőtársamnak azért, hugy akkor is, midőn engem ilyennel vádol, nem tulajdonít nekem rossz szándékot, csak botlásnak, véletlenül elkövetett hibának tartja azt, a mit beimem megrótt. De ez alkalommal valóban nem vagyok kénytelen ezen subjeetiv mentségek, subjectiv kimentések bármelyikét is elfogadni. Éo sem szándékosan, sem szándékom ellenére nem mondottam olyasmit, a miből azon kegyelet hiány, azon ócsárlás őseink ellenében következtethető volna — ismétlem — sem szándékosan, sem szándékom nélkül. És t. képviselőtársam egészen rosszul emlékezett beszédemre, a mikor abban bármit is foglaltnak vélt, a mi ilyképen magyarázható volna. Ennek bebizonyítására legyen szabad beszédemből azt az egy mondatot felolvasni, mely e tekintetben teljes felvilágosítást nyújt. A hivatalos országgyűlési Napló szerint (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) ezeket mondottam szó szerint: »A tisztviselők választása ma és a tisztviselők választása a 48 előtti időkben totó coelo különböző. T. ház! 1848 előtt, midőn a tisztviselői functioknak teljesítése alig járt számbavehető fizetéssel, hanem csak tiszteletdíjjal, midőn tehát az kötelességteljesítést, terhet, tisztelettel és fénynyel járó terhet, de mégis terhet képezett : akkor volt a választási elvnek teljes jogosultsága ; de ma, midőn ez bizonyos kötelezettségek teljesítése mellett élethivatást, kenyérkereseti forrást képez, ma annak a választási esélyek elé dobása határozottan demoralizáló hatással van magára a közszolgálatra.* T. házi Hogy helyesen ítéltem-e meg a mai helyzetet: az véleménykülönbség és felfogás dolga; de hogy akkor, a midőn a 48 előtti időkre vonatkozólag a választási rendszer fennállásának teljes jogosultságát elismertem, hogy akkor azokat a hibákat, melyeket a mai választási rendszernek tulajdonítottam, melyeket abban felismerni vélek, nem vonatkoztattam az 1848 előtti állapotokra, hogy tehát sem szándékosan, sem szándék nélkül az 1848 előtti vármegye iránt való kegyeletet meg nem sérthettem, hogy az én kritikám arra a vármegyére nem is vonatkozott: azt — gondolom — a most