Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
366 510. országos ülés 1881. JTIIIJ ns 20-án, szombaton. a fejedelem gyakorolná és a nemzet nem annak lényegében, hanem csak formájában venne részt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A magyar király, midőn a végrehajtó hatalmat a kormány által gyakorolja, nem akarhatja, hogy a kormánynak mikénti eljárására nézve a nemzetnek törvényszerű, szabad felszólalása helyett oly többség szavát hallja, melyet a kormány nem eljárásának törvényszerűsége és ingatlan szilárdsága által, nem intézkedéseinek és a haza érdekében tett lépéseinek tisztasága és czélszerűsége által, hanem mesterséggel és talán ámítással, megvesztegetéssel szerzett meg magának.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt írta Zala vármegye azon törekvés ellenében, mely minden áron azt akarta elérni, hogy a kormány mindenható legyen a vármegyékben és a parlamentben is, hogy a kormánynak jogában és szabadságában álljon bármilyen eszközzel magának többséget szerezni. És én azokat, ít kik a parlamentarismus érdekében látják szükségesnek e törvényjavaslatot, figyelmeztetem, hogy ha nem lesz olyan ájult a magyar társadalom, mint most, — pedig nem lesz mindig olyan ájult — ha majd élénkebb lesz a közérzet, ha vidámabb lesz a nemzet, ha majd magasabb lelkesedés szállja meg az embereket, ha majd akkor gyorsan akarják az állapotokat orvosolni: az csak ezen régi jognak széttörésév.el, csak erőszakkal, forradalom útján lesz lehetséges, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzet életében előjövő lelkesebb generálok forradalomra kényszerítik azt a nemzetet, a helyett, hogy szabad és nyílt, noha kissé zajosabb működéssel, de a törvény és alkotmány értelmében a fejedelemmel, a királylyal egyezve vívná ki magának ezen törvények által a nemzeti eszme létjogát. De biztosítom azokat, kik ilyen javaslat mellett vannak, efféle parlamentarismust elérnek — úgy, mint a hogy Zala vármegye közgyűlésén Deák Ferencz nyilatkozott — ilyent elérnek, de mást nem érnek el. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem szeretek pusztán a kritika terén maradni, nem vagyok barátja a puszta negatiónak még a politika terén sem, nem is akarnám magam ellen azt a szemrehányást idézni fel, hogy a fennálló rendszer ellen tudunk ugyan kritikát gyakorolni, de hát tessék valami javaslattal előállani és én a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám, mert javaslattal előállani a pártnak mostani helyzetében különben sem tartanám indokoltnak, sem szükségesnek; mondom a nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznám, a kibontakozás írtját akkép látom, hogy miután bíróságaink már most meg vannak alkotva és intézvényileg meglehetősen függetlenek, ezen függetlenséget építsük ki egészen és mindaz, a mi bírósági kérdés, a mi tisztán magánjogi kérdés, mindazokban, a mik azok közül be vannak csempészve a közigazgatásba^ a mikben jogosult magánérdekek is a közérdek mellett érintve vannak, egy jól és függetlenül alkotott közigazgatási bíróság legyen a hatóság és e tekintetben nem habozom kijelenteni, hogy a váz, a melyet t. ministerelnök úr a közigazgatási bizottságban előterjesztett és a mely a bizottság jelentésében is benne vau az én igényeimnek teljesen megfelel, ha annak egyes részletei és pontjai akként alkottatnak meg, a hogy én ériem, továbbá, ha a szóbeliség, a nyilvánosság, a képviselet joga abban í biztosítást nyer. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá a kormányzati és közigazgatási teendők óriási nagy birodalma, melyet a minister ministeri felelősség mellett úgy sem végezhet el — mert a ministeri felelősség 30 millió ügyszám mellett hazugság, nem intézmény, csak ámítás — mindaz, a kormányzat és a közigazgatás körében helyi ügy, mindez önkormányzati nagy testületek által végeztessék, önhatalmúlag és nemzetünk jellemének megfeleíőleg végeztessék választott tisztviselők által. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha valaki erre azt mondaná, hogy a kinevezett tisztviselő jobban végezné azt, azt mondanám, hogy meglehet; de a népnek önérzetét, politikai képességét és képzettségét az emeli, ha ő maga végzi a maga dolgát. Ha időnkint, ha helyenkint, ha nemzedékenkint roszszabbúl végzi is, mint a Stein és Gneist iskolájában tanúit flandriai tisztviselő; de maga végzi s ezzel megszerzi magának a képességet arra, hogy jobban végezze. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az az államférfiú, megjegyzem — hogy a politikai tudományok legalábbvaló faja az, mely rubrikákra, statistikára és a külföldi alttorokra alapítja a maga tudományát — a ki egy 16 milliós és ezer év óta külön államilag alakúit társadalmat rubrika szerint akarja kormányozni, az nem méltó arra, hogy a számottevő államférfiak közé helyeztessék. Mert a társadalom nem rubrika szerint él és gondolkozik és a világ eseményei nem rubrika szerint hatnak ránk és hatunk mi vissza azokra, minden nemzet a maga egyénisége szerint és a maga történelmi fejlődése szerint él. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A mikor múlhatlan szükség arra nincs, legnagyobb könnyelműséget és lelketlenséget árúit el a minister úr és a többség, midőn mindamellett a nemzetet ily experimentatio tárgyává teszi ki. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Igenis sok helytelenség, rendetlenség van;
