Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
344 M0- orsíigos Ülés 1891. JnniBs 20-áa, siombatoa. pozsonyi országgyűlésre, melynek XVI. tczikke a megyei szerkezetet Magyarország és kapcsolt részei alkotmányos védbástyájának nevezi. Mindenki tudja, de bár mindenki tudja és mindenki hivatkozik rá, hivatkozom én is, mint oly dologra, a melyről megfeledkezni nem szabad soha és melyet minél többször emlegetni úgy látszik, nem felesleges. (Igás! Úgy van! a a szélsőbalon.) De hivatkozom még egy tanúra, hasonló tekintélyek közül: és ez a József császár rendszere után legelőször összeült 1790—91-iki országgyűlés nézete. E hivatkozást annál szükségesebbnek tartom, mert Szalavszky Gyula t. képviselőtársam nézetei a kormányzatról és az önkormányzatról, a megyei rendszerről és a nemzet institutioiról, akként nyilatkoztak, mintha ö például az 1790—91-iki országgyűlés e tárgyban elfoglalt álláspontját vagy nem ismerné, vagy nem respectálná. S talán felesleges, ha az ő becses figyelmét felhívom az akkor nyilatkozott nézetekre. Az 1791-iki országgyűlés regnicolaris küldöttsége, mely 1791-ben augusztus 17-én a budai királyi várban tartott ülést, kimondotta, még pedig a nádorispán elnöklete alatt... (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Csanády Sándor: Halljuk! A ki discurálni akar, menjen ki! (Elnök csenget. Felkiáltások jobb felöl: Ne zavarja a tanácskozást! Nem elnök!) Az elnök kötelessége volna csendet követelni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Azt hiszem, t. ház, hogy kötelességemet meg szoktam tenni; a képviselő úrtól pedig megvárom, hogy ebben nekem tanácsokat ne adjon. (Helyeslés a jobboldalon.) En csengettem és ha csakugyan zavarná valaki a tanácskozást, igyekezni fogok csendet csinálni. Az ilyen felkiáltások azonban nem arra valók, hogy csendet idézzenek elő, hanem ellenkezőleg zavarják a tanácskozást. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: Az országos küldöttség a következőket mondotta ki (olvassa): »Avitae constitutionis Hungaricae cardo eonsideretur, ut legislativa potestas per principem cum diaetaliter congregatis regnicolis; executiva verő non secus, quam medio jurisdictionumetinagistratuum Regni exerceatur.« Magyarul: »Az ősi magyar alkotmány szegletkövének az tekintendő, hogy a törvényhozó hatalom a fejedelem által az országgyűlésre egybehívott honfiakkal együtt közösen gyakoroltassék; a végrehajtó hatalom pedig ne másképen gyakoroltassék, hanem az ország törvényhatóságai és tisztviselőinek közbejöttével.« Tehát a király által a magyar nemzet saját törvényei szerint kormányoztatik, a törvény alkalmazásáról azok gondoskodnak, kik a törvényhozó hatalom részesei. így fogták fel őseink 100 év előtt annak a hatalomnak, melyet mi ma államnak nevezünk s a melyet ők akkor Magyarországnak és hazának neveztek, így fogták fel a kormányzati hatalom felosztására vonatkozó szükséges és czél szerű alkalmazását. De ugyanezen küldöttség ugyanakkor egy más elvet is mondott ki, a mely a következő (olvassa): »Avita congregationem celebrandi libertás ab ipsis incunabulis regni, teste etiam Colomanni decreti primi Capiti secundo et septimo, perduret in haec usque tempóra, quae et ipsa Regni constitutione promanat et ideo consistentia ejus et securitas ne in minimam unquam quaestionem vocari potest.« Ezek a jámbor, különben abban az időben nagyon kiváló és nagytekintélyű férfiak magyarul elmondták akkor azt, hogy a megyegyűlések tartásának ősi szabadsága Kálmán király első törvényének tanúsága szerint, az ország csecsemő korától kezdve áll fenn mind a mai napig, e szabadság az ország alkotmányából folyik és annak annyira erőssége és biztossága, hogy az soha kérdés tárgyát nem képezheti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen országos küldöttség ülésein Sándor királyi főherczeg nádorispán elnökölt: akkor még királyi főherczegeknek nevezték a főherczegeket, nem pedig császári királyinak, mert ez csak később jött divatba és e gyűlésen résztvettek az ország prímásán kivul a zászlósok a főispánok, a királyi személynök, az udvari tanácsosok és a megyei, általában az önkormányzati területről egyetlen megyei ispán és Buda szab. kir. város egy követe, a többiek pedig az ország nagyméltóságai közé tartoztak. Ha tehát a korona és az orszäg ezen nagyméltóságai ezelőtt száz évvel a megyei rendszerről, az államnak megyei rendszerben szervezett önkormányzati hatalmáról ekként nyilatkoztak: az ő tekintélyökkel szemben, t. ház, még az igen t. ministerelnök úrnak és Sehwarcz Gyula t. képviselőtársamnak a tekintélye sem bir valami nagy nyomatékossággal. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Az bizonyos, hogy ama régi férfiak előrelátása nem terjedt oda, hogy sejthették volna, hogy száz esztendő múlva támadnak majd a magyar országgyűlésen férfiak, a kik a vármegyei rendszer múltját és múltjának igazságait is megtámadják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem juthatott eszükbe az, hogy az ősök bölcsesége által alkotott és keserű szenvedések közt is megtartott nemzeti intézmények egykor épen a nemzet választottai által megtámadtatnak, kegyeletlen lélekkel ócsároltatnak és kegyetlen kézzel össze is romboltatnak. (Úgy van! Úgy van!
