Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-498
498. orszígos ülés 1891. j Egy nemzetnek közigazgatási szerkezete az egész nemzetnek legfontosabb, legtevékenyebb, mert leggyakrabban igénybevett életszeréét képezik. Ez életszervnek működésétől függ a nemzet életműködése is és ba az az életszerv hibásan alkottatik meg, az az életműködés is, a melyet a nemzet kitejt, hibás lesz. Azért azon böles kormányzó és törvényhozó, a ki egy nemzetnek életszervét és általa életműködését is behatóan átalakítani akarja, nem elégszik meg a maga bölcsességével, hanem munkatársul az egész nemzetet szólítja fel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De mi történik most? E törvényjavaslat a belügyministeriumban zárt ajtók között készíttetett el, miként a hamis bankjegyeket készíteni szokás. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Épen úgy, mint a kik a hamis értékjegyeket forgalomba akarják hozni, azokat egyszerre, hirtelen nagy tömegben a közönség közé szórják, hogy az ne vegye észre a, hamisítást: úgy ez a törvényjavaslatig, külön az államnyomdában kinyomatva, egyszerre dobatott a közönség körébe, hogy rögtön bizottsági tárgyalások alá vonassék. Figyelemmel kísértem a törvényjavaslat sorsát és azt tapasztaltam, hogy senki avval megelégedve nem volt s legkevesebb volt, a ki azt mondotta, hogy az laza; legtöbb volt, a ki azt mondotta, hogy oktalan absurdum (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) S midőn a javaslat a bizottsági tárgyalások alá került, én azt vártam, hogy a. nemzet közvéleményének s nemcsak az ellenzéki pártok véleményének, hanem a kormányt támogatók véleményének is teljes érvényesülésével fog a javaslat tárgyaltatni. De csalódtam, mert a bizottsági tárgyalás engem meggyőzött arról, hogy Catonak igaza volt, midőn azt mondta beszédében, hogy a birkák külön-külön megfékezhetetlen állatok, de ha egy nyájba együvé tereltetnek, igen gyönyörűen mennek. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) A bizottsági tárgyalások alatt a mi szomszédainktól, a mérsékelt ellenzéktől azt vártam, hogy a hiányokat kímélet és tekintet nélkül fogják kimutatni és politikai erejük egész súlyát latba fogják vetni, hogy a rossz javaslattal a rossz kormány is bukjék. Es mit tapasztalunk? Azt, hogy nem egy politikai pártnak elhatározottságát és elszántságát, hanem egy samaritanus egyletnek jószívűségét gyakorolták, (Tetszés és derültség a szélsőhalon.) midőn az ellenfél bélpoklosainak gyógyítására vállalkoztak. És mi lett ennek a nagylelkű cselekedetnek következménye? Az, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása eltért a maga feladatától. Ma nem arról van sző — nagyrészt csak mi beszélünk arról — nnlns 6-án, szombaton, egg hogy e törvényjavaslat e'ffogadtassék-e vagy sem, hanem egészen más politikai eonstellatio és a helyzet megváltoztatásáról van szó. Ezért folyik a harez és a midőn a parlamentben jobbról, balról halljuk a beszédeket, csak álarezos bálban vagyunk, (Ügyvan! a szélsőbalon.) a hol mindenki nem az. a, minek magát nevezi, hanem egészen más valami lappang alatta. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Minden kormánypártnak örvendenie kell azon, hogyha oly hatalmas párt, mint a mérsékelt ellenzék, támogatására jő. Mit tapasztalunk? A ministerelnök űr kijelenti, hogy ő egyedül a kormánypárt művének tartja a javaslatot, a mi azt teszi, hogy »nektek részt a nagy dicsőségbíí], a nagy eredményből és talán a nagy hatalomból, melyet e törvényjavaslat utján megszerzőnk, nem fogunk adni«. Feláll azután a kormánypártnak egyik tagja — a mint a »Pester Lloyd« mondja »fiatal tagja« — Tisza István képviselő ár és tart egy beszédet, a mely nem látszik egyébre irányozva lenni, mint arra, miként riaszthatná vissza a mérsékelt ellenzéket a kormányjavaslat támogatásától. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha valami meggyőz minket arról, hogy a javaslat rossz, hogy czélja nem a közigazgatás javítása, hanem a politikai hatalomnak megszerzése, kizárólagos és tartós birtoklása: úgy e tény meggyőz- (Helyeslés a szélsőbalon.) Hisz, ha mi azt a politikát lépten-nyomon követjük, a mely a ministerelnök úr és Tisza István képviselő úr nyilatkozataiban nyilvánul: be kell, hogy következzék azon kormánypártnak ideje, a mely zárt számot létesít, hogy csak bizonyos szám legyen, a mely a törvényjavaslatokat elfogadja, a többi maradjon ellenzék és minek legyen annyi, a ki a hatalomban és annak áldásaiban osztozzék. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Ez nem is új, t. ház. Erdély egyik választókerületében, egy kis városban, a hol 250 választó volt, megtörtént, hogy ezek közül 130 'szövetkezett, hogy képviselőt fog választani és miután e 130 a többséget képezte, a mandátum felett rendelkeztek is. A többi választó polgárok közül sokan folyamodtak, vennék be őket is a 130 közé, (Derültség a szélsőbalon) de erre azt a választ kapták: 130-an elegen vagyunk, hogy a többség áldásaiban osztozzunk, többre szükség nincs. (Zajos derültség a szélsőbalon.) Midőn Tisza István képviselő úr azt a provoeativ nyilatkozatot tette, gr. Apponyi Albert határozott kérdést intézett a ministerelnök úrhoz az iránt, vájjon azok, a mik itt a bizottság által módosított javaslatban foglaltatnak, megállapodásnak tekintendők-e? És mi történt? A ministerelnök úr kitérő választ adott, melyben sem az egyiknek, sem a másiknak nem adott igazat:
