Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
509. országos ülés 1891. június 19«én, pénteken. 339 Azt hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr itt ép oly szigorú s ki nem elégíthető követelményekkel lépett föl egyesekkel szemben, mint ugyanazon hatásos, ékesszóló s általam is oly élvezettel hallgatott szép beszéde további folytatásában azon párttal szemben, mely ma e parlament többségét képezi. Legyen szabad t. barátom ezen pártpolitikai elméletére is néhány észrevételt tennem. (Halljuk/ BaMjuk!) Mélyen t. barátom erre vonatkozó nyilatkozatait avval kezdi, hogy: »a kormánynak ezen reform keresztülvitelére nincs meg parlamentaris és kormánypárti képessége; hogy a többséget, midőn e reformot elfogadta, nem objeetiv indok, hanem csak pártpolitikai czélzatok vezették; hogy általunk e2en reform a végrehajtásban meg fog hamisíttatni«. Súlyos vádak ezek, t. ház, melyeket, ha találóknak tartanék, magam is oda concludalnék, a hová t. barátom s kétségbe esném politikai erköleseink s ezzel kapcsolatosan állami életünk jövője felett; de azt hiszem, t. ház, hogy a szónok ítéletére itt azon kétségbevonhatatlan psychologicus igazság súlya nehezedett, hogy nincs annál nehezebb dolog, mint embertársaink jó vagy rossz, tiszta vagy nem tiszta szándékát teljesen felismerni; nincs annál nehezebb dolog, mint felismerni azon rugókat, melyek az embert egy vagy más cselekvésre s magatartásra késztetik. (Élénk tetszés.) Hátha még nem egy, de sok egy csoporttá alakúit emberről van szó, kiknek különböző • mérvű reményeik, aggodalmaik s kívánalmaik egy egységes akarattá folynak össze. Itt, t. ház, a téves látszatnak gyakorta igen nagy szerepe van. Azon fél, melynek rendelkezésére állnak a hatalmi eszközök, értem azt, hogy igen könnyen úgy tűnhetik fel, mintha azokat csupán hatalmi állásának növelésére akarná felhasználni s a távolabb álló egyén ítéletét többnyire azon körülmény befolyásolja leginkább, hogy mily mértékben uralja idegzetét a gyanakvás érzete. (Élénk tetszés a jobbés baloldalon.) De eltekintve azon vádaktól, melyeket a kormány s az azt támogató párt ellen emelt, kapcsolatosan ezekkel s mintegy erre alapítva, Beöthy t. barátom egy oly pártpolitikai combinatiot is fejtegetett az angol történetből vett példákra hivatkozva — melyeknél az analógiát ugyan nem tudtam feltalálni — egy oly pártpolitikai combinatiot, melyet én, bevallom, a legnagyobb fejtörés mellett sem tudtam megérteni. (Bálijuk! Halljuk!) A t. képviselő űr tudniillik azt állítja, hogy a kormánypárt nem jogosult a szóban levő javaslatot keresztülvinni, mert niues meg keresztülvitelére parlamentaris qualificatioja. Nem akarok, t. ház, azon előzményekkel és okokkal foglalkozni, melyekből t. barátom ezen axiómáját származtatja; legyen szabad csak azon következményekre utalnom, melyek azon esetben állnának be, ha a kormánypárt ezen fölfogást magáévá tenné. Háromféle következmény, illetőleg három eset lehetősége előtt állnánk. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy azon párt, föltéve, hogy t. barátommal szintén egy nézeten volna, mely éveken át hirdette onnan ezen reformot s mely mint mondani tetszett »megérdemelné, hogy saját vetését maga arassa le«, átjönne ide közénk s a reform keresztíílvitetét vezetné; de ez az, a mit a képviselő úr perhorrescal, midőn azt mondja: »a fusiot nem lehet állandó intézménynyé tenni.« A második lehetőség- az, hogy a kormánypárt eleget téve tisztelt képviselőtársam azon forró, régi óhajainak, mely szerint s-ne csak onnan ide, de innen oda is menjenek emberek«, tömegesen ellenzékké válnék, átsétálna oda s átengedné önöknek e helyet, a mely cseremaneuvre-nél — eltekintve a számarányban fekvő nehézségeket — nem tudom egyeznék-e a logika törvényeivel, ha mi a parlamenti correctség és dignitás kedveért átmennénk a végből, hogy ellenzéki padokról szavazzuk meg ugyanazon javaslatot, melyet az általunk támogatott kormány nyújtott be s melyet innen is nyugodtan megszavazhatunk. (Ménk helyeslés és tetszés jobb felől.) A harmadik eset az, melyet azt hiszem a t. képviselő úr tartana eorrectnek, hogy tudniillik egyáltalán ne hozzunk ilynemű javaslatot a ház asztalára mindaddig, míg a parlamenti constellatio nem változik. Erre nézve, t. ház, azt hiszem, hogy minden párt, a mely csak némileg akar igényt tartani arra, hogy komoly számba vétessék, inkább nyugodtan fogja eltűrni némelyek részéről a vádat, hogy hatalmi önzéssel ragaszkodik az uralomhoz, semhogy elálljon egy oly reform keresztülvitelétől, melyet az egész országra nézve megérettnek, hasznosnak, sőt szükségesnek tart. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A mily odaadással és készséggel leszek hajlandó követni azt a pártot, melynek ilyen leend politikája ; oly kevéssé fogják megingatni Magyarország jövőjébe helyezett bizalmamat azon, az osztályuralom és hatalmaskodás létezésének kimutatását czélzó kísérletek, melyek e házban nem rég e vita folyamán is történtek (Tetszés jobb felől.) Meg vagyok győződve, hogy hiába való lesz úgy Polónyi Géza, mint Győry Elek képviselő urak minden fáradozása, midőn szembe állva a történelmi igazsággal — hiszem és felteszem, hogy jóhiszeműleg — arról akarják meggyőzni a közvéleményt, hogy állami életünk fejlődését és 43*
