Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
508. országos ülés 1881. jnnlus 19-én, pénteken. 337 alkalmas elemeket mindenkor magok a jól megalkotott intézmények teremtik meg idők multával. (Élénk helyeslés jobb felől) És bátor vagyok a t. házat igazságszolgáltatásunkra utalni, mely két decennium lefolyása alatt oly szemlátomást javult meg. Ezt merem állítani, daczára annak, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr a minap oly erős színekkel demonstrálta az ellenkezőt; merem állítani, mert azt hiszem, hogy a mily hévvel igyekezett a képviselő úr kimutatni igazságszolgáltatásunk gyászos decadentiáját az 1869-iki reform óta, oly isoláltan állnak az országban mindazok, kik a képviselő úrral e tekintetben egy nézeten vannak. (Élénk helyeslés jobb felől.) S azt gondolom, akkor is csak a szónoki lendület s a túlzásig vitt honszeretet mindent sötéten látó pessimismusa ragadták el a képviselő urat, midőn a nem rég decentralizált kir. tábla elintézetlen actäit s periratait fővárosunk szemétdombjának nevezte el, mi úgy az ország bírói, mint ügyvédi karára nézve, melynek a képviselő úr is egyik tekintélyes tagja, mondhatom, nem épen igen hizelgő metafora. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. ház! Utalok azon, az államtitkár úr által is kiemelt körülményre, mily föltűnő különbséget mutatnak fel egyéb hivatalaink is a megyeiekkel szemben, mi nagyrészt szinte a kinevezési rendszernek tudható be. Érzik és tudják ezt, t. ház, magák megyei tisztviselőink is s én mindig azt az észleletet tettem, valahányszor alkalmam volt egyikkelmásikkal a küszöbön álló reformról vitatkozni, hogy azok, kikről köztudomású dolog, hogy pontos, szorgalmas és ügyes tisztviselők, bizonyos az örömmel vegyes türelmetlenséggel beszélnek a reformról s ezen kívánságuknak adnak kifejezést: »bárcsak ne maradna örökös ígéret, bárcsak sikerülne mielőbb éietbeléptetni!« (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Míg azon igen tiszteletreméltó megyei hivatalnokok, kikről úgy hangzik a megyében a kritika, hogy »jó czimbora, mulató pajtás, (Igaz! Úgy van! jobb felöl) kitűnő kártyás, egyszóval fenegyerek (Élénk tetszés jobb felöl.) különösen mikor czigányozik !« ... azok, t. ház, mindig bizonyos indignatiovnl szólnak a kinevezési rendszer behozataláról, (Élénk tetszés jobb felöl.) nagy hévvel hivatkoznak azon kegyeletre, melylyel kellene, hogy a kormány e kérdéssel viseltessék őseink történelmi intézményei iránt s ma is bizton nagy lelkesedéssel olvassák a t. túloldalon elmondott oly ékesszoló fulmináns beszédeket! (Úgy van! jobb felől.) Nem akarok, t. ház, ebből komolyabb következtetéseket vonni, mert hiszen lehet, hogy ezen észleleteimnél csak a véletlen játszik össze; de azt azután az állapotok színezésekor merem komolyan is felhozni, hogy nem egyszer hallottam arról, hogy a legkomolyabb, legderekabb KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. tisztviselők a választások előtt napokon át, a legköznapibb dorbézolásra szánták el magokat azon indokolással, hogy ilyenkor okvetlen kell a választó közönség kedvére járni. (Úgy van! jobb felöl.) S nem mondom, t. ház, ha viszonyaink ma érettebbek volnának, ha találkozhatnék egy olyan vagyonos elem, mely kész volna a közigazgatás intézésével járó terhes hívataloskodást fizetés nélkül elvállalni: úgy el tudnék én is képzelni minálunk egy olyan, az igényeknek megfelelő jó közigazgatást, mely a választási rendszeren alapulna. De a költő is mondja, hogy nem jó: »kancsal szemekkel festett egekbe nézni«. Hiába építünk magunknak képzeletben rózsás kártyavárakat, a való minden hiú ábrándot meghazudtol. Magyarországon ma ilyen elem nincs! Arról pedig, t. ház, bárki is hivatkozzék történelmi traditioinkra, hivatkozzék azon körülményre, hogy 70-ben hamis alapokon fejtetett ki megyei rendszerünk; hogy helyes irányba terelve, közigazgatásunk ma tetemesen jobb volna; hivatkozzék bárki is minderre: arról soha sem fog meggyőzhetni, hogy a tisztviselő, kire nézve megválasztatása életkérdést képez, szigorú és részrehajlatlan magaviseletet tanúsíthasson azon közönséggel szemben, melytől ily nagy függésben van. (Helyeslés! Úgy van! jobb felől.) Egy lehetőség előtt álnánk tehát még és ez az élethossziglani választás. Ezt a rendszert, t. ház, egyebeken kívül főleg két okból nem tudnám helyeselni soha! Az egyik a hivataloknak ezen rendszerrel járó, hogy úgy mondjam, megkövesedése, mely a sima, gyors és a korral haladó közigazgatást annyiból megakasztja, hogy a tisztviselő, eltekintve a végső esetektől, teljesen kivonja magát a legfőbb hatóságok befolyása alól. A másik, t. ház, hogy színleléssel, de a nélkül is, egyszerű fel ne ismerés folytán könnyen oly egyének is megnyerhetnék a választó közönség bizalmát, kik arra nem érdemesek. Ha például egy oly jelöltnek, kinek nemzetiségi aspiratioi vannak, sikerül magát színleléssel valamely magasabb megyei hivatalnoknak megválasztatni: az aztán egész életén át zavartalanul használja föl hivatalos hatalmát arra, hogy ezen aspiratioit előmozdítsa, mit, t. ház, ügyes számítással igen könnyen tehet a törvények egyenes megsértése nélkül, oly módon, hogy formailag nem szolgáltat okot arra, hogy hivatalától felfüggesztessék, vagy abból elmozdíttassék. (Úgy van! jobb felől.) Felesleges, t. ház, ezek után tovább folytatnom, mennyire híve vagyok én Magyarországon a kinevezési rendszernek ; de szabadjon még egy más szempontnak kifejezést adni, melyből a ház asztalán fekvő javaslatot örömmel üdvözlöm (Halljuk! Halljuk!) s ez azon körülmény, hogy benne egy, a megyénél szűkebb érdekegységet átölelő ön43
