Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
50Ö. orsasilsros.ttiés 1801, június19-én, pénteken, gjQ uralkodása szomorúan bizonyítja. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) És most a törvényjavaslatra leszek bátor néhány megjegyzést tenni. A kérdés az, hogy választási vagy kinevezési rendszer létesíttessék-e? Mi, kik a szabadságnak hívei vagyunk, kik a szabadságot kiterjeszteni akarjuk, nagyon természetesen csak a választási rendszer hívei lehetünk. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Mert csak akkor, ha minél több ember gyakorolhatja a szabadságot, szedheti a szabadságnak gyümölcsét az egész nemzet. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fenn kell tartani tehát a választási rendszert minden körülmények között, de fentartani nem a most;mi alapon, hanem a tiszta választási jog alapján, hogy a megyebizottság tagjai tisztán a nép által választott bizottsági tagokból álljanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a kinevezett hivatalnokokkal is lehet jól kormányozni, arról nem vitatkozom, sőt megengedem; de legyenek meggyőződve arról, hogy a nép annak a választott tisztviselőnek a még rá nézve sérelmes határozatát is jobban el fogja tűrni, mint a kinevezett hivatalnokét és a kinevezett tisztviselőt soha sem fogja tekinteni másnak, mint császári királyi hivatalnoknak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam egész beszédének folyamán (Halljuk! Halljuk!) végig látszott az, hogy nem örömmel fogadja el a jelen törvényjavaslatot, mert nem tartja a szabadság tekintetében elég biztosítéknak, de azt mondja, hogy bízik a ministerelnök gavallér szavában. T. ház! Nem is az baj mi nálunk, hogy a minister urak nem tartják meg gavallér szavukat, hanem az, hogy nem tartják meg a törvényeket. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain sokkal helyesebben járt volna el, ha megvárta volna előbb a szabadságot biztosító törvényeket ós csak azután fogadta volna el a törvényjavaslatot. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Eszembe juttatja ez egy régi főszolgabíró barátom történetét, a kinek egyszer pandúrjai azzal a jelentéssel állítottak be szobájába, hogy: »Tekintetes uram, fogtunk egy félbolondot; mit csináljunk vele'?« Erre azt mondta a szolgabíró — a ki mindig fején találta a szeget — hogy »hát fogjátok meg a másik felét is«. (Derültség a szélső baloldalon.) Különben, úgy látszik, hogy a-t. mérsékelt ellenzék közeledik ahhoz a ponthoz, hogy átmenjen a kormánypártba és részt vegyen az uralomban. Én legalább a magam részéről szívesen üdvözlöm ezen bevonulás alkalmával a t. pártot, mert hívatva vannak arra, hogy bebizonyítsák, hogy az általunk rossznak tartott 1867-iki alapon jobban is lehet kormányozni. De tisztulni fog a levegő is és az mindig jótékonyan hat. Mert ha önök ott lesznek és itt csak a mi pártunk marad, nem lesz több, csak két párt az országban, két zászló alatt küzdve egymással. Egyik az 1867-iki, ez alatt azok küzdenek, a kik országunkat nem tartják elég erősnek arra, hogy önállóságát és függetlenségét biztosítsa. Ott lesz az osztrák uralom alatt labancz név alatt küzdött párt. A másik lesz a mienk, mely küzdött az önállóságért és függetlenségért és küzd ezután is. Tántoríthatatlanul fogja megvívni önökkel csatáját az úgynevezett régi Rákóczi-zászló alatt. Beöthy Ákos: A kuruczok pártja! Madarász Jenő: Igaz! S én, ki életemben mindig azt tanultam a történelemben, hogy Rákóczi zászlaja volt az, mely a hazáért és szabadságért küzdött és miután ennek most is híve vagyok, a jelen törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem pártolom Szederkényi Nándor határoziti javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. képviselőház! Alkotmányos életünk újabb korszakában még nem került reform a törvényhozás elé, mely a nemzet életére oly mélyreható, oly döntő befolyást gyakorolt volna, mint minőt a közigazgatásról szóló törványjavaslat gyakorolni alkalmas. Felfogásom szerint a nemzet organismusában a közigazgatás képezi azt az izomrendszert, melynek helyes megalkotásától függ a nemzet egész jelleme; ennek egészséges működésében látom énegy nép jövendő nagyságának legnagyobb biztosítékát. De viszont ez az izomrendeszer, ha megalkotása hibás, szervezete beteg, képes megzavarni egy nemzet egész belső nyugalmát (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hasztalan pazarolja el mindazt az erőt, mely nélkül nagygyá, hatalmassá a nemzet nem lehet soha. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Másfelől az is bizonyos, hogy az izomrendszer által kifejtett tevékenység eredményeiben üdvös és jótékony csak úgy lehet, ha azt egy egészséges agyrendszer irányítja és vezeti. E kölcsönhatás az akarat és végrehajtás között a közigazgatásban — hogy úgy mondjam — a közigazgatás élettanán alapszik. Ha tehát valamely közigazgatásban hibák, zavarok merülnek fel, ennek fúnctionálása elviselhetetlen visszaéléseket idéz elő: akkor azok forrását az izomrendszer hibás vagy beteges összealkotásában keresni kizárólag nem szabad. A helyes diagnosisnak vizsgálnia kell az organismus izomrendszerét, épen úgy, mint az azt irányító, a
