Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

SOS. országos Blés 1891. jnnius 18-án, esüt?>rt8k5n. 313 Hannibal József: T. ház! (Nagy zaj. Félkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) E házban és e házon kivííl is elmondatott, hogy az 1867. évi törvény megalkotása óta oly fontos törvényjavaslat nem tárgyaltatott e házhím, mint a jelenlegi. Én ezen két törvényhozási művet fontosságra nézve egyenlő niveaun állónak tartom ; de sokkal nagyobbnak tartom a felelősséget, a mely e törvény alkotásból származhatik a kormányra és az egész képviselőházra, mint volt az, melylyel le kellett volna számolni az 1867 diki törvényhozásnak. Fontos e törvényjavaslat, t. ház, azért, mert megváltoztatja egész politikai beléletünket, elvon a néptől oly jogot, melyet eddig élvezett és a melylyel soha vissza nem élt és így tanújelét adta annak, hogy hívatott és méltó arra, hogy közügyeink intézésében részt vegyen. De ha ezen törvényjavaslatnak fontossága szembeötlő, óriási azon felelősség is, mely a törvényhozást terheli és hasonlíthatlan ahhoz, a mely terhelte a 67-iki törvényhozást. Mert akkor egy absolut uralommal leszámolásról, egy reánk igényt tartó állam centralisáló férfiainak leküzdéséről és a dualistieus eszme felvetésével úgyszólván egy új középeurópai állam képződéséről volt sző és így a tanácskozásban sem Ausztria sem az egész Európa véleményét figyelmen kivííl hagyni nem lehetett; míg most az önálló Magyarország oly belügyi kérdés előtt áll, melyhez senkioek ezen törvényhozáson kivííl hozzá szólása nincs. És ép azért, t. ház, mert nagy felelősséggel jár ezen törvény megalkotása, és azért, mert ezen kérdés mindennap és mindenütt, útonútfélén, nagyj'ában, egészben és részleteiben nyilvánul és igya t. háznak minden tagja alkothat és alkot is magának arról egy teljesen áttekinthető képet — mert itt nem úgy állunk szemben a kormánynyal, mint pld. egy adóyagy katonai törvénynél, hol at. kormány bír leginkább tudomással adózási viszonyainkról, ő van leginkább informálva azon európai, vagy szövetségi constellatiókról, amelyek hadseregünk egységesítését vagy pedig a véderő emelését szükségessé teszik — és azért is, mert a kérdés sem nemzetközi, sem Ausztriával való viszonyunkat nem tangálja: én ezen kérdést itt a házban nyilt kérdésnek tekintem, melyet minden képviselő párttekintet nélkül, helyesen csak úgy oldhat meg, ha úgy veti fel a kérdést, hogy szükség van-e ezen törvényjavaslatra, jó-e ezen törvényjavaslat; és ha a kérdésre a válasz úgy esik ki, hogy az szükséges és jó: akkor meg fogja szavazni bármely kormánynak; ha pedig a felelet szerint e törvényjavaslat nem jó: akkor nem fogja megszavazni a legkedveltebb kormánynak sem. Miután pedig én a jelen törvényjavaslatot alapelveiben elhibázottnak tartom, ahhoz szavaKÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXIV. KÖTET. zatommal a még elmondandók alapján hozzá nem járulhatok és ép ezért, mert alapelveiben elhibázottnak és egyoldalúnak tartom e törvényjavaslatot: akkor, midőn 1. §-ában kimondja, hogy a közigazgatás állami teendő, a melyet kinevezett állami tisztviselők végeznek, annak részleteivel most nem is óhajtok foglalkozni, hanem egyedül csak ezen szempontból kívánom azt megbírálni. Nem is akarom azt a kérdést kutatni, hogy mennyire emeli e törvényjavaslat a kormány hatalmát, mennyire veszélyezteti a népszabadságot; mert nem tudok elképzelni magyar emberekből alakított oly magyar alkotmányos kormányt, a mely a kezébe adott, hatalmat a népszabadság elnyomására tudná vagy akarná felhasználni. De midőn elvi álláspontomnak kifejezést adok, ki kell jelentenem azt is, a mi önként be fog következni, hogy a nép a közügyek terén gyakorolt jogaiban megcsonkíttatván, lazulni fog benne.a közügyek iránti érdeklődés, ezt azután a legjobb akaratú kormány sem fogja megakadályozni tudni, hogyha egyszer kezei törvény által kötve vannak. Teremthet ez a törvényjavaslat— én ugyan nem hiszem — rendezettebb viszonyokat, nagyobb jogbiztonságot a közigazgatás terén; de midőn a megyék még legalább formailag ma fenn vannak hagyva és mégis általános a panasz a rézvétlenség iránt: azután, ha ezen formák is le lesznek döntve, az így alkotandó rend hasonló lesz ahhoz, a melyről egy orosz tábornok azt táviratozta, hogy a Sipka-szorosban minden csendes. Az államot szerintem annak polgárai képviselik és a modern államtudomány kimondta a polgároknak egyenjogúságát. A mennyiben mégi^ szükség van arra, hogy az állami teendők végzésére egyik-másik polgár nagyobb jogkörrel, hatalommal ruháztassák fel: úgy ezen nagyobb hatalmat s nagyobb jogkört csakis átruházás által nyerheti el. Szerintem tehát a legtökéletesebb államforma az, melyben ezen átruházást azok teljesítik, a-kik annak eredeti birlalói, vagyis hogy ezer átruházást választás utján teljesíti a nép. És hogyha ezzel szemben még eoncedálom is azt, hogy vannak olyan állami functiok, a, melyeknél helyesebb az, ha az illető kinevezés utján bízatikmeg vele, azért még a választási elv helyességét é< igazságát ez egyáltalában nem alteráija és ha hitelt adnék azoknak, a kik azt mondják, hogy a kinevezeti bírónál nagyobb az igazság, mint a választott alispánnál, vagy pedig az állami pénztár megbízhatóbb, mint a megyei pénztár, vagy az állami posta gyorsabb, mint a megyei eurrens-erpeditio és a katonaságnál a fegyelem nagyobb, mint a megyei tisztviselői karban : ezért 40