Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. országos Illés 1891. juiilns 18-án, esütSrtökSu. 295 dem, t. képviselőház, hogy az, a mi eddig történt, sem fül-, sem szemsértő nem volt és meg volt rajta a parlamentaris ildom külső máza, de a komoly kritikát, higyjék meg, az eddig történtek sem állják ki. (Úgy van! jobb felöl.) És ha meg fog valósulni — nem tudom, igaz-e — a miről a lapok beszélnek, hogy a részletes vita alkalmával sokkal fokozottabb mértékben fognak ismétlődni az eddigi jelenetek . . . Hoitsy Pál: El lehet rá készülve, (Zajos derültség a szélsőbalon.) Éles Henrik: . . . akkor önök is el lehetnek készülve, hogy a magyar nemzet politikai érettségének mérczéje igen sokkal lejebb fog szállani. Hoitsy Pál: He azt nem ön fogja meghatározni. (Derültség bal felöl.) Éles Henrik! Koczkára lesz téve továbbá a szólásszabadság (Derültség bal felől.) ; koczkára lesz téve maga a parlamentarisums, mert a mit önök czéloznak, t. képviselőtársaim, az nem egyéb, mint a parlamentarismusnak fejtetőre állítása ... Hentaller Lajos: Ön pedig már is tótágast áll! (Derültség a szélsőbalon.) Éles Henrik: Nem egyéb, mint a kisebbség uralma a többség felett; nem egyéb, mint annak demonstrálása, hogy a magyar parlamentben elképzelhető az, hogy a kisebbség megakaszthatja a törvényhozás működését és megakadályozza azt, hogy e törvényjavaslat törvény nyé válhassék. Mi lesz ennek a következménye : erre fogok még felelni s evvel be is végzem felszólalásomat. Gr. Károlyi Gábor: Ezt a világ már régen tudja. (Derültség a szélsőbalon.) Éles Henrik: Régen tudja, de önök mégsem gondolták meg s azért vagyok bátor e tekintetben nézetemet elmondani. (Halljuk! Halljuk! jobb flöl.) Ennek először az lesz a következménye, hogy a többség ezt a merényletet nyugodtan nem nézhetné. Hoitsy Pál: Hát nézze nyugtalanul! (Zajos derültség a szélsőbalon. Hosszan tartó mozgás jobb felől.) Elnök (a szélsőbalhoz) : Méltóztassék figyelembe venni, hogy a képviselő urakat, bárki beszél is, a többség mindig nyugodtan meghallgatja és annak köréből közbeszólásokkal senki nem zavarja előadását. A méltányosság tehát azt kívánja, hogy önök is nyugodtan hallgassák meg a szónokot. (Helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: De ha folytonosan insultálnak bennünket!) Éles Henrik: Arra, t. ház, nem számítottam, hogy a mit mondok, önöknek tetszeni fog. Meszlényi Lajos; Ebben is csalódott, mert nekünk nagyon tetszik! (Zajos derültség a szélsőbalon.) Éles Henrik: Tudomásul veszem azt is, hogy csalódtam. Befejezem tehát beszédemet azzal, hogy ennek következménye az lesz, hogy útba fogja igazítani a közvéleményt arra nézve, hogy a kik a magyar állam és a parlamentarismusnak nem barátai, miként képesek a parlamentarismust magával a parlamentarismussal megbuktatni és mi módon lehet a magyar államot a parlamentarismus segélyével megbénítani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Pedig én azt hiszem, hogy magyar ember ezt nem kívánhatja. De másik következménye az lesz, hogy a mint volt szerencsém már említeni, a többség ezt a merényletet nyugodtan nem nézhetné. En nem tudom, ez a merénylet sikerülni fog-e, vagy nem. Én kétlem, de tegyük föl, hogy sikerülni fog: (Zaj a szélső baloldalon.) akkor a többség abba a szükségszerű helyzetbe fog kerülni, hogy kénytelen lesz az hasonló merényletek ismétlődését lehetetlenné tenni. Ez pedig, a mint önök igen jól tudják és ezt nekem bővebben fejtegetnem nem szükséges, csakis a szólásszabadság és a parlamentarismus rovására történhetik. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak t. képviselőtársaim, a mit mondottam, sértegetésnek, (Élénk derültség a szélső baloldalon) vagy fenyegetésnek venni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem félünk attól!) Hanem engedjék meg, hogy azt a kérdést intézzem önökhöz: méltóztassanak megfontolni, vájjon azok a komoly és nagy érdekek, a melyek szóban forognak, nem érdemlik-e meg, hogy kövessük Deák Ferencz bölcs tanácsát, azt, tudniillik: »nem szabad ellenfelünket jobban gyűlölni, mint hazánkat szeretnie. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobb felöl.) Nagy István jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula: T. képviselőház! Nem hivatkozom a vita előhaladott stádiumára, hanem egyszerűen csak a kissé hűvösebbé változott időjárásra bízom sorsomat, remélvén, hogy a t. ház fog annyi türelemmel birni, hogy kevesebb igénynyel bíró beszédemet is kegyes leend meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ha az előttem szólt t. képviselő úr beszédével hosszasabban nem foglalkozom, az talán nemcsak saját párton fogja nekem megbocsátani, hanem, azt hiszem, az egész ház is. Ámde egy pár perczig mégis Kell foglalkozom vele, a mennyiben ő Helfy Ignácz t. képviselőtársunkat ezen párt leghiggadtabb és legokosabb tagjának ismerte el. A t. képviselő úr ezért foglalkozott Helfy Ignácz beszédével; én pedig az övével azért foglalkozom, mert ő azon pártnak leguagyobb mamelukja. (Mozgás jobb felöl.) Pedig épen