Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
284 507. orszíVgos Illés 1891 . juntus 17-én, szerdán. Kádár, a ki először folyt be ezen Ügybe hivatalos minőségben, kötelességszerííleg felállott és kijelentette, hogy ez a minta-számadás, a melyet most jóvá akar hagyni a megye, hamis tételeiben és okmányaiban és ennek daczára Csongrádmegye közönsége, a mely az előbbi határozatot hozta — a mire áttérek — egyszerűen kimondotta, hogy ezen minta számadás alapján mindenki felmentetik, Igaz, a belügyminister kissé máskép gondolkozott, mert felebbezés folytán elrendelte a vizsgálatot; és sajátságos, hogy a számvevő, a ki első ízben rendben levőnek találta a számadásokat, később mégis reá jött egytől egyig a hamisításokra és akkor tényleg megállapíttatott, hogy a számadások tényleg hamisítottak. Interpellatiom éle nem irányúihatott oda, hogy akár a belügyministert vádoljam, hogy törvénytelenséget akar elkövetni, akár hogy Zsilinszky Mihály főispán jóakaratában, tisztességében kételkedjem, vagy az iránt kételyt támaszszak, hanem tényeket hoztam fel és ha ilyenek vannak, akárki csinálta is, utána kell járni és jövőre lehetetlenné kell tenni szigorú vizsgálat megindításával. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ugyancsak így vagyunk a szentesi sikkasztásokkal. Midőn az a 18.000 forintos sikkasztás kiderült — ezt is elfelejtette a t. minister úr, pedig akkori interpellatiomat bevezető beszédemben felhoztam — maga Szentem kérte, hogy vizsgálóbiztos küldessék ki. Nevét is megmondom; Gküla volt a vizsgálóbiztos. Ez határozottan bejelentette a megyei közönségnek, hogy a megyei számvevő az, a ki a hamisításban közbenjárt. És daczára, hogy erről az alispánnak tudomása volt, az egyáltalában semmi lépést nem tett, hanem azon évekig, a melyeket a minister úr felhozott, hogy az okmányhamisítás kiderült, az illető tisztviselő a megye központjában hívataloskodott. Ha a t. minister úr védelembe kívánta vermi az ottani viszonyokat. . . . (Gr. Szapáry Gyula ministereinők tagadólag int. Felkiáltások jobb felől: Nem tette védelmébe!) Azt mondom, hogy pártfogásába vette, mert nézetem szerint ily interpellatiora nem szóval, hanem azon rendelet felmutatásával kellett volna válaszolni, a mely a vizsgálatot elrendelte. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang jobb felől: Már folyamatban van!) Hogy csakugyan igazságom volt akkor, hogy minő helytelenül járt el, midőn nem indították meg a fegyelmi eljárást: annak legeeletansabb bizonyítéka, hogy mikor szellőztetve lett a dolog, az alispán maga kérelmezte önmaga ellen a fegyelmi eljárást. (Helyeslés a a szélsőbalon.) De a legerősebb dolog, a mire vissza kel térnem: már interpellatiomban mondtam, hogy távol áll tőlem, hogy bárkinek tisztessége iránt kételyeket támasztanék, hanem a tények nagy okot adnak a gyanúra ; mert hogy itt szabálytalanság történt, azt a t. belügyminister úr is elismerte. Tény, hogy a törvények értelmében a központi választmány minden üléséről jegyzőkönyvet köteles felvenni, a hol a jelenlevők fel vannak említve; a központi választmány semmit jegyzőkönyv és ülés nélkül nem végezhet. 1889. november 14-én, midőn a képviselői névjegyzéket összeállították, a jegyzőkönyv fel van véve. — Gondoskodtam arról, hogy mindazon tények, a melyeket itt felhozok közjeyyzői okirattal legyenek bizonyíva, különben itt felemlíteni sem merném. — November 14-én, a ki aláírta a jegyzőkönyvet, a mint a minister úr is elismerte, jelensem lehetett az ülésen, mert még tagja sem volt a bizottságnak. Azt mondja a minister úr, hogy csak az expeditioban történt a tévedés, mert deczember 19-én megválasztatván a főjegyző, 26 án a lajstromot alá is írhatta. Engedelmet kérek, sohasem írhatta, mert csak az írhatja alá a lajstromot, a ki jelen van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megjegyzem, hogy ha úgy van, hogy deczember 19-én választatott főjegyzővé Gsató Imre: törvényeink szerint az ő fungálása csak január 1-én kezdődhetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Deczember 26-ikán terjesztettek fel a ministerelnök úr válasza szerint a lajstromok, melyek november 14-iki kelettel a főjegyző által vannak aláírva, a mely napon választmányi ülés nem tartatott, s e napról jegyzőkönyv felvéve nincs. (Felkiáltások jobbról: Nem is tartatott!) Bocsánatot kérek, én csak azt akaró tn mondani, hogy itt a gyanúra alapos ok van és ennek megvizsgálása szükséges. Ugyancsak közjegyzői tanúsítványnyal bizonyíthatom, hogy deczember 26-án, a mikor a lajstromokat az egyes községeknek is elküldték, a kísérő rendeleteket Stammer királyi tanácsos, alisp n írta alá. Ha ezeket aláírta, akkor azt hiszem, a lajstromokat is aláírhatta volna, hajéi en lett volna. Én a legjobbat akarom feltenni, fel akarom tétetezni, hogy tévedések történtek; de annak Csongrád megyében, a ki olyanokat té telez föl, a, mik egyesekre eompromittálók, nézetem szerint a vizsgálatok elrendelése múlhatatlanul szükséges azért, hogy azon emberek iránt a gyanúnak még magvát se lehessen elhinteni. Mert ha csakugyan úgy állanak a tények, a mint a minisíerelnök úr azokat előadta :
