Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

284 507. orszíVgos Illés 1891 . juntus 17-én, szerdán. Kádár, a ki először folyt be ezen Ügybe hiva­talos minőségben, kötelességszerííleg felállott és kijelentette, hogy ez a minta-számadás, a me­lyet most jóvá akar hagyni a megye, hamis tételeiben és okmányaiban és ennek daczára Csongrádmegye közönsége, a mely az előbbi határozatot hozta — a mire áttérek — egy­szerűen kimondotta, hogy ezen minta számadás alapján mindenki felmentetik, Igaz, a belügy­minister kissé máskép gondolkozott, mert fe­lebbezés folytán elrendelte a vizsgálatot; és sajátságos, hogy a számvevő, a ki első ízben rendben levőnek találta a számadásokat, később mégis reá jött egytől egyig a hamisításokra és akkor tényleg megállapíttatott, hogy a szám­adások tényleg hamisítottak. Interpellatiom éle nem irányúihatott oda, hogy akár a belügyministert vádoljam, hogy törvénytelenséget akar elkövetni, akár hogy Zsilinszky Mihály főispán jóakaratában, tisztes­ségében kételkedjem, vagy az iránt kételyt tá­maszszak, hanem tényeket hoztam fel és ha ilyenek vannak, akárki csinálta is, utána kell járni és jövőre lehetetlenné kell tenni szigorú vizsgálat megindításával. (Helyeslés a szélső­balon.) Ugyancsak így vagyunk a szentesi sik­kasztásokkal. Midőn az a 18.000 forintos sik­kasztás kiderült — ezt is elfelejtette a t. mi­nister úr, pedig akkori interpellatiomat beve­zető beszédemben felhoztam — maga Szentem kérte, hogy vizsgálóbiztos küldessék ki. Nevét is megmondom; Gküla volt a vizsgálóbiztos. Ez határozottan bejelentette a megyei közön­ségnek, hogy a megyei számvevő az, a ki a hamisításban közbenjárt. És daczára, hogy erről az alispánnak tudomása volt, az egyáltalában semmi lépést nem tett, hanem azon évekig, a melyeket a minister úr felhozott, hogy az ok­mányhamisítás kiderült, az illető tisztviselő a megye központjában hívataloskodott. Ha a t. minister úr védelembe kívánta vermi az ottani viszonyokat. . . . (Gr. Szapáry Gyula ministereinők tagadólag int. Felkiáltások jobb felől: Nem tette védelmébe!) Azt mondom, hogy pártfogásába vette, mert nézetem szerint ily interpellatiora nem szóval, hanem azon rendelet felmutatásával kellett volna válaszolni, a mely a vizsgálatot elrendelte. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon. Egy hang jobb felől: Már folyamatban van!) Hogy csakugyan igazságom volt akkor, hogy minő helytelenül járt el, midőn nem indí­tották meg a fegyelmi eljárást: annak legeele­tansabb bizonyítéka, hogy mikor szellőztetve lett a dolog, az alispán maga kérelmezte ön­maga ellen a fegyelmi eljárást. (Helyeslés a a szélsőbalon.) De a legerősebb dolog, a mire vissza kel térnem: már interpellatiomban mondtam, hogy távol áll tőlem, hogy bárkinek tisztessége iránt kételyeket támasztanék, hanem a tények nagy okot adnak a gyanúra ; mert hogy itt szabály­talanság történt, azt a t. belügyminister úr is elismerte. Tény, hogy a törvények értelmében a központi választmány minden üléséről jegyző­könyvet köteles felvenni, a hol a jelenlevők fel vannak említve; a központi választmány semmit jegyzőkönyv és ülés nélkül nem vé­gezhet. 1889. november 14-én, midőn a képviselői névjegyzéket összeállították, a jegyzőkönyv fel van véve. — Gondoskodtam arról, hogy mindazon tények, a melyeket itt felhozok közjeyyzői okirattal legyenek bizonyíva, különben itt fel­említeni sem merném. — November 14-én, a ki aláírta a jegyző­könyvet, a mint a minister úr is elismerte, jelensem lehetett az ülésen, mert még tagja sem volt a bizottságnak. Azt mondja a minister úr, hogy csak az expeditioban történt a tévedés, mert deczember 19-én megválasztatván a főjegyző, 26 án a lajstromot alá is írhatta. Engedelmet ké­rek, sohasem írhatta, mert csak az írhatja alá a lajstromot, a ki jelen van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megjegyzem, hogy ha úgy van, hogy deczember 19-én választatott főjegyzővé Gsató Imre: törvényeink szerint az ő fungálása csak január 1-én kezdődhetik. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Deczember 26-ikán terjesztettek fel a mi­nisterelnök úr válasza szerint a lajstromok, melyek november 14-iki kelettel a főjegyző által vannak aláírva, a mely napon választ­mányi ülés nem tartatott, s e napról jegyző­könyv felvéve nincs. (Felkiáltások jobbról: Nem is tartatott!) Bocsánatot kérek, én csak azt akaró tn mondani, hogy itt a gyanúra alapos ok van és ennek megvizsgálása szükséges. Ugyancsak közjegyzői tanúsítványnyal bi­zonyíthatom, hogy deczember 26-án, a mikor a lajstromokat az egyes községeknek is elküldték, a kísérő rendeleteket Stammer királyi tanácsos, alisp n írta alá. Ha ezeket aláírta, akkor azt hiszem, a lajstromokat is aláírhatta volna, ha­jéi en lett volna. Én a legjobbat akarom feltenni, fel akarom tétetezni, hogy tévedések történtek; de annak Csongrád megyében, a ki olyanokat té telez föl, a, mik egyesekre eompromittálók, nézetem szerint a vizsgálatok elrendelése múl­hatatlanul szükséges azért, hogy azon emberek iránt a gyanúnak még magvát se lehessen el­hinteni. Mert ha csakugyan úgy állanak a té­nyek, a mint a minisíerelnök úr azokat előadta :

Next

/
Thumbnails
Contents