Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

50?, országos ülés 1891. jntiins l?-éii, szerdán. 273 Horánszfey Mndor: Én, t. képviselőház, azon aggodalmat, a melyet gr. Károlyi Grábor t. barátom kifejezett s a mely innen is (a szélsőhalra mutat.) hangsúlyozva lett, méltányló m, nagyra becsülöm, mert ezen aggodalomnak tartalma az, hogy a magyar állam nem birja az államiságnak teljességét és erejét, mely mellett tehát erre az államra veszély jöhet. De ha ez argumentum; akkor méltóztassék megengedni, hogy ez argumentum egyszersmind azok számára is, a kik a mostani közjogi intézményben az állami önállóságnak azon mérvét ismerik el, a mely mellett ezen államra veszély nem hárulhat. (Helyeslés a baloldalon) De, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy másik, ugyanazon alkalommal a 48-adiki pénzügyminister Kossuth Lajos által benyújtott törvényjavaslatból, mely az adótartozások és folyó adók behajtásáról szól, még két szakaszt szintén felolvassak és pedig abból a szempontból, hogy kimutassam, hogy mi volt az 1818-iki — és még akkor intacte állott, mert még nem jöttek közbe az 50 es évek — a felfogás az államhatalom éa a megyei önkormányzat közötti viszonyról. A törvényjavaslat 5. §-a következőleg szól (olvassa): »Bevégeztetvén az 1-ső §-ban kitett határidő alatt az egyéni számvetés s a 4-ik szakasz szerint indokolt összeírás, a törvényhatóságnak legfölebb 15 öd napra gyűlés leszen hirdetendő, ott a behajthatlanságok s részletekbeni behajthatóságok indokolt lajstroma vizsgálat végett előterjesztendő s határozat után a gyűlés észrevételeivel egyetemben — legfölebb egy hét alatt — a pénztigyministerhez felterjesztendő. A 2-ik §-bani felelősség ezen esetre is kiterjesztetvén.« Ez egyenes hivatalvesztés. Ezzel kapcsolatban a 6. §. a következőleg szól. És eic nagyon fontos szakasz, a melyből megítélhető az a felfogás, a melyben az államhatalom a 48 adiki megyei szerkezettel szemben állott (olvassa): »A pénzügyminister — a törvényhatóságok észrevételeinek megbírálása mellett — haladéktalanul véghatározatot hozand s azt egyenesen a törvényhatóságok főnökeinek megküldendi, kik azt minden további ellenvetés avagy gyűlés elébe terjesztés nélkül végrehajtani — hívatalaikbóli elmozdítás terhe alatt — köteleztetnek.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Állami adó!) »Hívatalbóli elmozdítás terhe alatt köteleztetnek.* (Felkiáltások a szélső baloldalon! Most is!) T. képviselőház! Én ezeket nem azon argumentatio érdekében és kedvéért hoztam fel, mintha én az adó kivetését, behajtását és kezelését ez idő szerint valami tökéletes műnek tartanám, mert — fájdalom — e tekintetben nekem is sokféle elégületlenségeim vannak ; de felhoztam abból a szempontból^ hogy ítélje meg KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. mindenki, hogy az államigazgatás egy ágában — mert a többi ágakra vonatkozólag, fájdalom, a közbejött események a törvényhozás működését beszüntették — mily nézetek uralkodtak azon államhatalom megállapításában, a mely államhatalom egy alkatrészét garantiák mellett az előttünk fekvő javaslat is képezi. De hát, t képviselőház, bármi lett légyen is a felfogása a 48-iki törvényhozásnak, én azon véleményben vagyok, hogyha az államot az állam egyik alkatrészével, a törvényhatóságokkal összhangba hozni akarjuk, ma sem tehetünk mást, mint azt, hogy az állam legális erejének tiszteletben tartása mellett adjuk meg a polgárság számára kellő biztosítékok közt az önkormányzat azon mértékét, a mely fennállhat; adjuk meg a polgári és politikai szabadság feltételeit; adjuk meg azon ellenőrzési és felügyeleti jogot, a mely állandóan őrködik a felett, hogy ezen ország törvényesen kormányoztassák. (Úgy van! bal felől.) És ezek közt, t. ház, lényeges különbség van. A politikai jogok garantiái tekintetében nem hiszem, hogy eltérés legyen köztünk és t. szomszédaink közt, sőt tovább megyek, nem hiszem, hogy lényeges eltérés legyen köztünk a polgári jogok biztosítását illetőleg is; de e kettő intézvényesen és lényegesen, különbözik egymástól. És ebben téved Beöthy Ákos t. barátom, a ki a közigazgatási bíráskodást oly problémának tekinti, hogy abban ma még sem a tudomány, sem a gyakorlat eligazodni nem bír. Én, t. ház, tisztán látom a különbséget. A polgári jogokat biztosítja az önkormányzat; a jogsérelmeket elhárítja a bíráskodás. A bíráskodás jogsegélyt nyújt jogsérelmek ellen; de nem nyújt segélyt administrativ érdekek ellen. Egy példát méltóztassanak megengedni. Ha az administrationak eszébe jutna, hogy X. városban nem engedi meg a közúti vaspálya vagy a villamos vasút létesítését, ezzel nem sértené meg senki jogát és ez esetben a közigazgatási bíráskodásnak absolute sem értelme, sem tere nem lenne. Ezen polgári szabadságot — mert ez egyik része a polgári szabadságnak — biztosíthatja csak az önkormányzat, (Ügy van! bal felöl.) a mely képviseli az érdekeket s melynek hatályossága, tiszteletben tartása és az állam érdekeivel ellentétben nem léte egyik törekvés, a melyet ezen törvényjavaslatban meg kell valósítani. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) És ha így áll a dolog, méltóztassanak megengedni, hogy most már tőlem telhetőleg helyreállítsam magát a ténykérdést, a mely az eddig felmerült érdekes tárgyalások folyamán némileg el lett homályosítva. (Halljuk! Halljuk!) Sok oldalról hallottuk nemcsak ma, hanem I számos alkalommal — a jelen vita alatt különösen 35