Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
258 ^- országon Blés 1891. június 17-én, szerdán. A primási méltóság betöltése tárgyában, a vallás- és közoktatási ministerhez. Végre június 16-án Ugron Gábor: A hírlapok darusítása tárgyában Békésmegye főispánja által kiadott rendelet törvényessége iránt :i belügyministerhez. Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpellatioikat. Következik a napirend: »a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben« szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, jelesen pedig ki következik? Nagy István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk t) A jelenleg már meglehetős terjedelmessé vált vitának kiváló szónokai emlékeztették a t. házat a fenforgó törvényjavaslat véghetetlen nagy fontosságára. Legközelebb, a, tegnapi napon hallottunk egy beszédet, a mely mély átgondoltságával, érvei magvasságával és hazafiúi aggodalmainak kifejtésével az egész ház figyelmét lekötötte. György Endre t. képviselő úr beszéde volt ez; t, ház, ő is hangsúlyozta a jelen törvényjavaslat nagy fontosságát, midőn egyenesen oda concludált, hogy meggyőződése szerint 1867. óta hasonló nagyfontosságú ügy a képviselőház asztalára nem került. Igen helyesen jegyzé meg szerintem is György Endre képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat, a mely közvetlenül az administratiót érinti ugyan, követelményeiben átalakítólag, vagy mindenesetre erősen befolyásolólag fog hatni a társadalom minden intézményére; ki fog hatni — mint ő monda — az utolsó kunyhó lakosára is. Ha így van a dolog, és pedig valóban így van, (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) akkor a törvényhozás a legnagyobb könnyelműséggel járna el, ha egy ily nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalásába nem igyekeznék mélyen behatolni s annak minden oldalát lehetőleg megvitatni, nehogy bennünket akár választóink, akár az utókor a könnyelműség vádjával illethessen, hogy mintegy esti lepke módjára vakon rohanunk a lángba. Ugyanis e javaslatnak bizottsági tárgyalása, mely eleintén behatóan indult, utóbb — nem akarom kutatni, hogy miért — bizonyos sietséggel ment végbe. Ha tehát ez így történt a bizottságban, ez egygyel ismét több ok arra, hogy a ház plénuma komoly, tüzetes tárgyalás alá vegye e véghetetlen fontos javaslatot és annak minden részét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről köszönettel ismerem el mindazon t. képviselőtársaim érdemét, bármely párthoz tartozzanak is, a kik e törvényjavaslat megvilágítását, bírálatát felszólalásaikkal igyekeztek előmozdítani. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Es mert így vagyok meggyőződve, kötelességemhez híven magam is hozzájárulok szerény tehetségemtől és csekély tanulmányaimtól telhetőleg a tárgynak megvitatásához. (Halljuk!) Teszem pedig ezt leginkább abban az irányban, a melyben nekem legtöbb jártasságom van, tudniillik történelmi irányban; és tehetem ezt annál több joggal, mert szerintem igen helyes, ha ennek a kérdésnek történeti oldalát is megvilágítjuk. Maga a t. ministerelnök űr ment elől etekintetben jó példával; ő is reflectált a vármegyék múltjára, történetére, bizonyos irányzatossággal ugyan, úgy, a mint ő informálva volt. Az igen t. ministerelnök úr az administratio terén, hosszas gyakorlatánál fogva, a melyet, úgy tudom, megyei szolgálaton kezdett.... (Felkiáltások a szélsőbalon: Administrator volt!) főbíró és alispán volt Hevesmegyében, — mindenesetre szakembernek ismerhető el; miután azonban az ősi vármegyék alakulására, történelmi fejlődésére vonatkozólag stúdiumokat talán nem tett, vagy ha tett is, erre bizonyítékaink nincsenek: én az ő állításait, a mennyiben a vármegyék történelmére vonatkoztak, tüzetesen vitatni nem akarom, hanem igenis követem az ugyanazon oldalról felszólalt igen t. képviselő és akadémicustárSam, Schwarcz Gyula példáját, a ki a vármegyék múltjának megvilágításába, tüzetes fejtegetésébe bocsátkozott. Az intézmény, melynek a t jobboldal most nevezetes átalakítását, szerintünk eltörlését czélozza, fényes múltjánál fogva mindenesetre megérdemli, hogy már eredetétől kezdve figyelemmel kísérjük, mint Schwarcz Gyula is tette, és vizsgáljuk, hogy az mikép fejlődött olyanná, a minőnek azt apáink ismerték és mi ismerjük? Ha Schwarcz Gyula t, képviselő úr bele nem bocsátkozott volna még az Árpád-kor viszonyaiba is tüzetesen, talán merészség volna tőlem ugyanezt megkísérlem akarni; de így praecedens van előttünk, s azt gondolom, csak megtisztelem azzal Schwarcz Gyula t. képviselő urat — a dolog ezen oldaláról előttem szólót — ha mikor az ő nézetét bírálat alá veszem s nem engedem, hogy elhangozzék amaz igen figyelemreméltó fejtegetés a parlamentben jeltelenül és a dolognak ezen oldala is meg ne világíttassák. És ezt annyival is inkább, mert habár részemről készséggel elismerem Schwarcz Gyula t. képviselő úrnak széleskörű olvasottságát; elismerem azt, hogy ő az alkotmánytörténet körűi, elkezdve az ó görög alkotmánytól, végig az európai népek középkori alkotmányain évekre terjedő tanulmányokat tett, elannyira, hogy ez ő neki dicséretesen művelt szakmájául tekinthető, a mely szakmában való jártasságra
