Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

506. országos Ülés 1891. jnuins 16-án, kedden. $55 hivatása lesz az alkotmány védbástyáinak lerombolása után alkotmányunk ezredéves intézményét, az önkormányzatot és az önkormányzattal szoros összefüggésben levő politikai, társadalmi és magánjogokat végképen megsemmisítve eltemetni az ezen törvényjavaslat által megásandó sírba, csak azért, hogy aztán minden kigondolható hatalmat a fennálló központi kormányok kezébe fektessen le. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Már említem, hogy a törvényjavaslat ezíme az önkormányzat és közigazgatás javításáról szól a megyékben. E ezím elég ügyesen van kigondolva, mert alkalmas lehet a könnyenhivőknek magához csábítására, csakhogy a ki e törvényjavaslatot érdeme szerint akarja megbírálni, vagy a ki e törvényjavaslat ellen vagy mellett állást akar foglalni, nem szabad pusztán e czímből kiindulni: kell, hogy a czím a törvényjavaslat lényegével együtt vétessék bírálat alá és pedig úgy, hogy a bírálatba ne vegyüljön sem az önérdek, sem semmiféle politikai pártérdek és különösen ne vegyüljön a személyek iránt való tekintet, mert a ki e törvényjavaslatot ily kicsinyes szempontokból bírálná meg, az nem jó szolgálatot tenne hazájának, ítélete pedig csak ferde lenne; e törvényjavaslat megbírálásánál nem szabad, hogy más tekintet domináljon, mint a nemzet közérdeke. (Úgy van! a szélsőbálon.) En egyedül ezen szempontból kívánom bírálat alá venni e törvényjavaslatot és pedig először keresem abban az őszinteséget; de bármennyire és bármily jóakarattal keresem is azt: annak az ellenkezőjét, az őszinteség hiányát fedezem fel, mert míg a czím a rendezésről szólt, a lényeg az önkormányzat megsemmisítésére törekszik, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) törekszik pedig a nélkül, hogy akár a törvényjavaslat, akár annak indokolása csak a legkisebb garantiát is nyújtana arra, hogy e törvényjavaslat közigazgatásunkat megjavítaná Ha pedig lényegét veszem vagy vesszük bírálat alá a törvényjavaslatnak, lehetetlen, hogy a lelkiismeretes bíráló abban egy konok szándékot fel ne fedezzen: azon szándékot, mely II. József császár idejétől mindig a kísérlet és kísérlet tárgya volt önkormányzatunk ellen. Ez a szándék a centralisatoinak szándéka; ezt akarja most a magyar kormány következetes, hogy ne mondjam gyermekes makacssággal keresztülvinni; az a magyar kormány, a melynek zászlójára a szabadelvű jelszó van felírva ; és keresztül akarja azt vinni a felvilágosodott XIX. század utolsó tizedében, midőn a nemzet a honfoglalás ezredéves ünnepének megünneplésére készül, talán azért, hogy e nagy nemzeti ünnepnek már csak a korcsok legyenek ünneplői. (Úgy van! TJgy van! a szélsőbalon.) Csodálados menete ez a dolgoknak, t. ház. 1848 ban ráléptünk a valódi szabadelvű és demokratikus alapra, ma 1891-ben már centralisták legyünk? Tehát 43 év, mely egy nemzet életében alig vehető számításba, elég legyen ily óriási visszaesésre ? Nem uraim! Azon párt, mel) hez tartozom, egy oly törvényjavaslatot, mely a valódi szabadelvűségnek csak paródiája, el nem fogadhat, (Helyeslés a ssélsöbalon.) de nem fogadhatja el egy képviselő sem, a ki szívében és ereiben el nem korcsosodott, tartozék az akár a kormánypárthoz, akár a mérsékelt ellenzékhez. (Úgy van! a szélsőbalon.) Még csak pénzügyi oldalával kívánok foglalkozni e törvényjavaslatnak; minthogy azonban számokkal akarok foglalkozni, meg fogja engedni a t. ház, hogy jegyzeteimbe beletekinthessek. (Halljuk!) Jól tudjuk mindnyájan, hogy eddigi közigazgatásunk a gyámkezeiéssel éveukint keríílt 5,036.101 frtba; azt is tudjuk, hogy a belügyminister úr, midőn a közigazgatási bizottságba hozzá kérdés intéztetett, azt mondta, hogy a közigazgatási reform évenkint növelni fogja a költségeket 1.400.000 írttal; az sem titok előttünk, hogy a minister ár beterjesztett költségvetésében évenkint már 1,642.651 többlettel állapítja meg az évi közigazgatási költségeket; tehát itt is ismét meg van az őszinteség hiánya. De én az őszinteség hiányát nem e két tételnél keresem: keresem azt magában a törvényjavaslatban ott, a hol több intézkedés van olyan, mely költségeket fog előidézni, de a melyeket a minister űr költségvetéséből kihagyott; ilyenek a főispáni, gazdasági felügyelői irodák, a járási katonai nyilvántartás, a járások felében az állatorvosok és 88 járásban a végrehajtók költségeinek fedezésére megkívántató összeg, melyet ha a költségvetési kulcs szerint felszámítunk, növekedni fog az évi többkiadás 475.000 frttal, hozzáadva az 1,642.651 frtot, lesz az évi többlet 2,117.651 írttal. Pedig még ez sem minden, mert ha ezekhez hozzáveszszük még a javaslatban megállapított azon kiadásokat, a melyek költséget igényelnek, mint például a városi törvényhatóságok részbeni államosítása, a nyugdíjak, kegydíjak, napidíjak, végkielégítések és jutalmazások után felmerülendő költségeket, melyeket 400.000 frtba számítok fel, eddigi közigazgatási költségeinket évenkint az állami közigazgatás 2,517.651 frttal fogja meghaladni már az államosítás első évében. Hogy azután mennyivel fognak a költségek emelkedni, az a jövő titka és csak az Isten a megmondhatója. Már most, t. képviselőtársaim, ha van valaki. a ki azt gondolja, hogy az államosítás önkor-