Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

252 506. országos ülés 1891. juuins 16-án, kedden. neki az utolsó kegyelemdöfést és azt mondják, hogy megmarad csekély változtatással az Önkormányzat, a mint eddig volt, némi csekély javításokkal felczifrázva. Ezen javítások közül gróf Apponyi Albert említette e tekintetben az inappellabilis határozatokat, a mit készséggel elismerek javításnak; valamint elismerem azt is, hogy a bizottságtárgyalásai következtében az önkormányzat hatásköre szélesbíttetett; de még mindig nem tartom az igazságnak megfelelő]eg a helyzetet, mert választott tisztviselők mellett sok oly jog elvonásába bele kellett nyugodnunk, a melyet a kinevezett tisztviselők mellett vissza kell reclamálnunk az önkormányzati jogok közé. Es hogy, t. ház, mennyire megy ezen iránynak ereje, talán elég hivatkoznom a legközelebbi eseményekre, Mvatkoznom arra, hogy mikor a kinevezési rendszer a kormány programmjába már felvétetett : akkor tárgyaltatott le az út-törvény, mely a megyei önkormányzati jogok legelemibb részét is elvette. Ismétlem, felfogásom szerint a kinevezés mellett a törvényjavaslatban az önkormányzati jogok szűkre szo rítása indokolatlan. És itt, t. ház, lehetne választani két rendszer között. Hanem azt constatálni kell, hogy a benyújtott törvényjavaslat sem az egyik, sem a másik rendszert nem követi. Elismerem, hogy maga a javaslat különösen a bizottságban tett változtatások következtében az önkormányzat hatáskörét a mai önkormányzattal szemben tágította; de nem az a kérdés, hanem hogy az 1867. óta successive folytatott önkormányzatnak azt a hibáját, hogy az önkormányzati jogokat épen a választás rovására succesive megsemmisítette, nem restituálja és ennélfogva az ilyen önkormányzat kinevezett tisztviselők mellett az igényeknek nem felel meg. Nem akarom a t. házat untatni, nem akarom azt elmondani, a mit már Beöthy Ákos t. képviselőtársam a közszabadság garantiáira nézve elmondott. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) En azt tartom, hogy a jelen javaslat ugrás a sötétbe: nem tudjuk, hol és milyen lesz a község, nem tudjuk, hol és milyen lesz a város, nem ismerjük a tisztviselők fegyelmi állását és mindezek daczára lemondunk az önkormányzati jogok teljes egészéről, lemondunk a választási rendszerérő], nem ismerjük a pragmatikát, kiszolgáltatjuk a tisztviselői kart egész Magyarországon. En azt hiszem, hogy ilyen reformról, a mely teljesen belevág a nemzet szervezetébe, a mely a legutolsó kunyhóig éreztetni fogja hatását, csak akkor, ha az egész reform tiszta képét látjuk, mondhatjuk el, hogy helyes-e az, vagy nem. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én nem akarok más országok példájára hivatkozni; más országok, más viszonyok közt vannak; de hogy az önkormányzat ereje napról-napra hódít (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy az a Local-gouvernement act, a miről ma szólott Fenyvessy képviselő úr, összehasonlítható lenne, sőt hogy az még kevesebb szabadságot biztosítana, mint a milyen a mi törvényjavaslatunkban van, azt méltóztassék mégis a be nem bizonyított állítások körébe sorozni. (Derültség a szélső baloldalon.) De hiszen a t. képviselő úr kegyes volt Blakstone-ra, mint élő egyénre hivatkozni és születése éveit kutatni. Köztudomású pedig, hogy e név alatt ez a mii állandóan folytatta tik. Talán ilyenek után a t. ház kegyes lesz engemet felmenteni attól, hogy afc angol viszonyok tárgyában vele polémiába bocsátkozzam. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Mi egy magyar és ősi intézménynyel állunk szemben. Szabad-e egyszerre odadobni mindkettőt, az új egész rendszernek ismerete nélkül? Szabad-e — hogy \\gy fejezzem ki magamat — tisztán egyéni bizalom által vezéreltetve, va banque-ot játszani? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem nem és ez az oka annak, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. Es most méltóztassék a ti ház megengedni, hogy pár szóval azon parlamenti helyzetre is reflectáljak, a mely ezen törvényjavaslat során előállt ; (Halljuk! Halljuk!) hogy nyugodtan, egyéni felfogásom szerint rajzoljam azon helyzetet, a melyben ezen fontos, évezredes alkotmányt megváltoztatni hívatott törvényjavaslatot tárgyalja a t. ház böksesége. (Halljuk! Halljuk!) Az egész vita alatt a javaslat ellenzőitől nyíltan, támogatói egyikétől-másikától beburkoltan, láttunk ismét egy bűnbakot elővezettetni: Tisza Kálmán kormányát. T. ház! Széchenyi Istvánnak van egy bölcs mondása: Ha téged sárral dobálnak, ne vakard le, várd meg, míg megszárad, akkor lehull magától. Tisza Kálmán igen helyesen teszi, ha ezt a hallgatást folytatja, a sár le fog róla hullni önmagától és a történelem előtt úgy fog ő állni, mint az a férfiú, (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ez már nem tetszik nekik! Halljuk! Halljuk!) a ki Magyarország consolidatioját keresztülvitte. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) És nekem — nem tartozik ugyan ma a népszerű dolgok közé, nem is hallottam senkitől ezt a nyilatkozatot — de nekem, a kit most tőle pártállásom is elválaszt, kötelességem a nemzet színe előtt nyíltan kijelenteni, hogy büszkeséggel gondolok viszsza életemnek azon korszakára, a midőn az ő vezetése alatt harczoltam és küzdöttem, (Mogás a sélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) néha kelletlenül, de mindig teljes