Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

497. országos ülés 185)1. JBnins ä-én, pénteken. 19 eontra az érveknek oly özöne hozatott fel, hogy részemre nem maradt semmi remény arra.nézve, hogy e tárgyban a vita jelen stádiumában valami újat felhozhassak. És ha mégis pár perezre a t. ház szíves türelmét igénybe venni bátorkodom, ezt főleg azon okból teszem, mert választóim, kik e nagy reform lelkes pártolói, erre felkértek; de másfelől (Halljuh! Halljuk!) magam sem akarok hiányozni azok sorából, kik szerencsések lehettek e korszakalkotó nagy reformot itt e házban üdvözölni. T. ház! E reform ellenzői azt hozzák fel legfőbb argumentumul, hogy az ország közvéleménye e reformjavaslat mellett nem foglal állást. Es valóban, ha a sajtót tekintjük és ítéletünket ebből merítjük a közvélemény hova nyilvánulása felől, kételkedhetünk is és ezt annak magyarázom, hogy a javaslat ellenzői nem mulasztják el soha az alkalmat arra, midőn egy megye vagy kerület e javaslat ellen-állást foglal, hogy azt nyilvánosságra hozzák ; míg azon megyék és kerületek, melyek e reformnak barátai, vagy nem voltak felszólítva nyilatkozattételre, vagy ha nyilatkoztak is a javaslat mellett, erről a közvéleménynek egyáltalán tudomása nem volt. De én, a ki közelebbről a vidéken megfordultam, merem állítani, hogy az ország közvéleménye s a nemzet többsége e javaslatra nemcsak el van készülve, hanem azt óhajtja, sőt sürgeti is. (Igaz ! Úgy van! jobb felöl.) És ha Madarász képviselőtársam teljes eonsequentiát vont volna iménti beszédéből, midőn azt állította, hogy a közigazgatási bizottságban a füstfelhőben oly nagy egyetértés uralkodott a pártok között: ezt is csak annak bizonyítékául tudta voina le, hogy valóban ez ország és nemzet minden rétege a reformot sürgeti és óhajtja. De mielőtt, f. ház, tovább mennénk e tárgyban, engedtessék meg nekem egy rövid nyilatkozat, mert ezzel úgyszólván hosszú tisztviselői multamnak is taitozom. {Halljuk! Halljuk!) Midőn megérett az eszme és a régi rendszerrel szemlén megindult a kritika, szerény nézetem szerint meg kell vallani, hogy ez a kritika nagyon kemény és igazságtalan, sőt lesújtó volt. Mert hiszen azon régi tisztviselőkkel szemben nem lehet egyebet elmondani, mint hogy ők bizonytalan esnem állandó állásukban oly gyenge dotatio mellett állásuknak eléggé megfelelni nem tudhattak. A régi rendszerrel szemben józan fővel egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy túlélte magát, és a mai kor igényeinek keretébe többé bele nem illik. Ezért egy új intézményt kell tehát létesítenünk. És én nem tudok odáig menni, hogy mert egy új intézményt akarok létesíteni, azért a régit gyalázzam. (Élénk helyeslés jobb felől) Egy új intézményt kell létesítenünk, a mely most törvényjavaslat alakjában fekszik előttünk. Báró Prónay Dezső igen t. képviselőtársam lelkes és fényes beszédében elmondotta, hogy ne romboljuk le ezt a régi alkotmányt, mert hiszen a renaissance is ott virágzott legjobban, a hol a régi emlékeket nem rombolták le, hanem conserválták. Én azt tartom, hogy ezt a régi romot a megyét kellő kegyelettel dédelgettük a régi alkotások közül és minden kormány 1867 óta legfőbb gondozását arra fordította, hogy azt az intézményt tőle telhetőleg javítsa. Ma azonban már senki sem tehet róla, hogy e romot már nem lehet kijavítani, mert az mai állapotában valóban már rendőrileg közveszélyes. Le kellett tehát rontani az épületet és egy újat kellett helyette építeni és énaztlátom, hogy az új épületnél a régi épület használható anyaga kellőképen értékesítve lesz. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mert az új épületnél kellő tekintet lett fektetve a történelmi fejleményekre és azt látom, hogy ez nem idegen földből lett átültetve, nem idegen systhemára lett ráhúzva, hanem speciális viszonyainknak valóban megfelel. (Élénk helyeslés jobb felől.) A bizottságok, a közgyűlés, az állások mind a régiek, csak modern módon vannak öltöztetve. Ott van a főispán, akinek állását önök az alispán mellett feleslegesnek tartják és a kiről én azt tartom, hogy ha ő felügyeleti és ellenőrzési jogát lelkiismeretesen és erélyesen tudja gyakorolni, ő lesz legfőbb biztosítéka az igazságos, gyors, megbízható és a pontos közigazgatásnak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ott van az alispán, a kinek hatásköre élesen meg van különböztetve a főispánétól, övé lévén az intézkedés joga. Megfelelően látom megoldva a főjegyző állását is, a ki minden administrativ teendőktől menten jövőre csakis fogalmazási szakmájának szentelheti magát és a jegyzői kar élén hivatásának teljesen megfelelhet. Ott van a közgyűlés, melynek semmiféle fontosabb jogát elvéve nem látom, a mely csak úgy ellene mondhat, most is a meg nem szavazott ujoncz- és adószedésnek, mint akár 1848 előtt, sőt jelen szerkezetében sokkal szakszerűbben, sokkal rendszeresebben tanácskozhatik, mint azelőtt, Nem lett elvéve tehát a régi megyétől semmi egyéb, mint a választási jog és ezért a jogért meg lett neki adva a valóságos egészséges önkormányzat minden alapfeltétele. (Élénk helyeslés jobb felöl) Nem lehet tehát jelenleg a vitát arról folytatni, hogy az autonómia elvétetett: itt csak arról beszélhetünk, hogy a választási rendszer jobb-e vagy a kinevezési rendszer. Én azt állítom, t. ház, hogy a ki egy restauratiót átélt, az lehetetlen, hogy a régi rendszert támogassa. Nincs szomorúbb látvány egy ilyen restaurationál, midőn az alispán-jelölt könyörög 8 *