Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

506, országos ülés 1891. jniiins 10-án, kedden. 243 nek a kormányt támogatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ellenzéknek mondani magát és mégis mindenben a kormány prograsninját elfogadni : azt hiszem, ép oly anomália, mint ha valaki kormánypártinak mondja magát, de azért titokban vagy nyíltan a kormány programmja elé akadályokat gördít. (Helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) Midőn a kormány programmját meghallottam, épen azon programra alapján, melyet már t8Sl-ben, mióta a t. háznak tagja lenni szerencsés vagyok és azóta 1884. és 1887-ben élőszóval és nyomtatásban választóim előtt kifejtettem, tehát igenis régi programmom alapján, hííen régi meggyőződésemhez jelentettem ki, hogy a t. Szapáry-féle cabinetet és annak pártját részemről programmja megvalósításában örömmel fogom segíteni. (Élénk helyeslés jobb felöl) És engem nem érhet az a vád, a melyet e napokban Polónyi t. képviselőtársam s utána többen e házban hangoztattak, hogy a kormánypárti képviselőnek nincs joga az államosítás kérdésében szavazni, mert e részben választóitól mandátumot nem kaptak. (Mozgás a szélsőbalon.) De, t. ház, e vád, még ha nem is kaptam volna mandátumot választóimtól, ellenkezik egyenesen a 48-iki törvényhozás szellemével és egész felfogásával. (Ellenmondás a szélsőbalon. Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Hiszen az 1847/48-iki országgyűlés, pedig akkor a követutasítási jog érvényben állott, szintén megváltoztatta az ország egész alkotmányát, úgy, hogy kő kövön alig maradt; behozta a közteherviselést, megszüntette az ősiségét, az úrbériséget, behozta a sajtószabadságot, a nélkül, hogy a rendi alapon álló országgyűlés követei megkérdezték volna megbízóikat, hogy szabad-e ezt tenni. Tehát ezt a vádat sem én rám, de a parlamentnek jelenlegi tagjai egyikére sem tartom elfogadhatónak. Mindezen kérdésekkel kapcsolatban sokan fejtegették itt e házban, hogy van-e változás és különbség a jelenlegi t. kormány programmja és előzőjének programmja között? (Halljuk! Halljuk!) Véleményemet megmondom őszintén. nyiltan. (Halljuk!) Én még azon esetben is, ha gr. Szapáry Gyula mélyen tisztelt ministerelnök úr kormányra léptekor semmiféle programmot nem adott volna, még akkor sem tételeztem volna fel róla . . . Csanády Sándor: Valóságos mameluk! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: Ha a mameluk alatt jó kormánypártit ért, akkor elfogadom .... mondom még akkor sem tettem volna fel róla, hogy Ő egy ilyen tekintélyes, erélyes cabinet élén, mint a jelenlegi, megelégedjék azzal, hogy — úgy mondjam — elődjének csak restautiáit dolgozza fel. De nem is így volt, mert a Szapáry eabinet programmjában változás állott be ott és a hol annyiban a mennyiben e változásokra az események kérlelhetetlen logikája a kormányt uralta. Ez a különbség, ez a változás nem ellenmondás, (Egy hang a ssélső baloldalon . . . Hanem kénytelenség! Derültség a szélsőbalon.) nem ellenmondás a megelőző eabinettel szemben, mert hiszen a cabinet volt tagjai köztíl egy sem helyezte magát nyíltan ellentétbe az államosítás elvével. Hisz Baross Gábor minister úr az 1880-iki enquéte tárgyaiágai alkalmával nyíltan és határozottan az államosítás mellett foglalt állást, Hiszen Szilágyi Dezső t. igazságügyminister úr, mikor a cabinefbe belépett (Egy hang a szélső baloldalon: De most soha sincs itt!) tisztán a programra alapján állott és maga a volt-ministerelnök is kijelentette úgy a házban, mint a házon kívül, hogy belátja, hogy előbb-utóbb rá kell térni az államosítás eszméjére. Nem ellenmondás tehát, de igenis változás, vagy mondjuk fejlődés, mert ha nem lenne változás a programúiban és a régi maradt volna, hogyan lehetne megmagyarázni azt, hogy a pártnak 11 tiszteletre méltó férfia elhagyta a kormányt? Á kilépésre vonatkozólag reetificatioval tartozom Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak- Azt hiszem nem veszi tőlem rossz néven, hogy egy tévedését megkísérlem helyreigazítani. (Halljuk]) A t. képviselő úr minapi szép és nagy beszédében azt állította, hogy arra van példa, hogy az ellenzékből átmennek a kormánypártra, de arra nincs, hogy a kormánypártból mentek volna át az ellenzékhez. Legyen szabad erre nézve felvilágosítanom, hogy épen az a párt is, a melyhez a képviselő úr ez idő szerint tartozik és a melynek egyik dísze a képviselő úr, egy kettő kivételével a kormánypártból ment át. Beöthy Ákos: Nem a kormánypártból, hanem a Deák-pártból, a mikor megszűnt. Fenyvessy Ferencz: ismét egy újabb tévedésbe esett közbeszólásával a képviselő ár, mert az átlépés igenis a fusio után volt, kérdezze meg Horánszkyt. Beöthy Ákos: Kólám beszélt a képviselő úr! Fenyvessy Ferencz; Én csak önnek, de nem Cnről beszéltem. De ez átlépés csak természetes dolog t. ház ! A tisztességes politicus, mihelyt nem egyezik meggyőződésével pártjának eljárása, ott hagyja a pártot. (Igen! Úgy van! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Még egy reetificatioval volna kötelességem előállani, ha nem félnék attól, hogy e vitát kelleténél tovább húzom (Halljuk! Halljuk!) és hogy magam is ismétlésekbe fogok esni. Az egész vita lefolyása különben élénken emlékeztet engem a mi elődeinkre, az 1832. országgyűlési diétákra, a melyről Kölcsey Ferencz egy érdekes leírat31*