Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

232 505. országos ülés 1891. jnnins 13-én, hétfőn. A másik szempont, t, ház, az, mert én azt hiszem, hogy ez által Magyarország a nemzeti megerősödés utján hatalmas lökésre fog szert tenni s ez irányban, azt hiszem, hogy erre két mód van. Először az által, hogy jó közigazgatásban részesítjük a nemzet polgárait, előidézzük a nemzet és egyesek javát, ez által nemzeti különbség nélkül meg fogja mindenki becsülni intézményeink horderejét és ez által nemcsak azok, a kik a magyar nyelvet beszélik, hanem idegen ajkú honpolgáraink is előbb-utób rájönnek arra, a mit a költő mond, hogy: a nagy világon e kivtíl nincsen számodra hely. (Élénk helyeslés j obi felöl.) A harmadik t. ház, a melynél fogva különös fontosságot tulajdonítok ezen törvényjavaslatnak, az az, miszerint meg vagyok győződve, hogy ez a törvényjavaslat egy áj iskolát fog megnyitni a nemzeti művelődés számára, melyben a nemzet ifjúságának jelentékeny része biztosított pályára fog jutni, a hol jogainak és kötelességeinek felfelé és lefelé való függetlensége következtében, törvényes korlátok közt érvényesíteni fogja tehetségét és hazafiságát a közjó emelésére. (Igazi Úgy van! jobb felől.) És miután, t. ház, ezen törvényjavaslat fontosságát így mérlegelem, ezért tisztán áll előttem a kötelesség, hogy

T mit kell tennem akkor és mit kell tennünk mindnjájunknak, a kik a törvényjavaslatba lefektetett elveket helyeslik. (Halljuk! Halljuk!) Szilárd elhatározás, csüggedetlen és kitartó szívóssággal törekednünk keli arra, hogy ezen törvényjavaslat mielőbb türvénynyé váljék. (Igás! Úgy van! jobb felől.) De nemcsak mi ránk, hanem azokra h kötelességet szab a törvényjavaslat ilyetén mérlegelése, a kik azt ellenzik, mert épen fontosságánál fogva megköveteli önöktől azt, hogy mielőtt ellene szavazna, jól meggondolják eljárásukat. Meg kell bírálm, vájjon az a sötét pont, a mit önök látnak s melyet oly élénk színezettel igyekeznek ecsetelni, vájjon csakugyan a törvényjavaslatban van-e meg, vagy azon szemekben, a melyekkel azt bírálni szokták. (Tetszés és helyeslés jobb felől.) Mert az önök magaviselete azt a benyomást teszi reám, hogy nem jól vannak tájékozva arról, a mi körülöttük történik. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Vagy nem látják önök, hogy nemcsak az országgyűlés, nemcsak a törvényhozás többsége, de a nemzet közvéleménye is önök ellen van? (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem látják önök, hogy ezen hibás bírálattal a nemzet akaratának állják az útját? (Igás! Úgy van! jobb felől.) Nekem nem szükséges ezt hosszasabban bizonyítanom, csak a tényekre mutatok rá. Hiszen azt látják, hogy itt a törvényhozás termében kisebbségben vannak és a mindennapi élet eseményei bizonyítják, hogy künn az országban, ott, a hol az intelligentia, a közvélemény legintimebb képviselői nyilatkoznak, ezen nyilatkozatok legnagyobb része legalább önök ellen van. Ezzel szemben, t. ház, a szavazat adását lelkiismeretesen meg kell mérlegelni és daczára ennek, mit hallunk? Hivatalosan ugyan nincs tudomásomra hozva, de az önök lapjai és egyes jelenségek, különösen pedig vitatkozás! modoruk arra engednek következtetni, hogy csakugyan el akarják dobni a rendes parlamenti, fegyvert a melylyel küzdenünk kell és hozzá folyamodnak az obstructiohoz. Hivatalosan ugyan ez nincs bejelentve, de önök legalább el akarják ezt velünk hitetni. Különben mi értelme volna annak. Bocsánatot kérek a kifejezésért — ám fordítsák vissza reám — vájjon az a gyermekes játék a határozati javaslatokkal nem mind erre czéloz-e ? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások bal felől.) Hát ha ez előtt állunk, akkor engedjék meg, emgedjék meg, hogy rövid szavakkal előadjam: hogyan mérlegelem én ezen eljárás következményeit? (Halljuk! Halljuk! jobb felől) Én azt hiszem, t. ház, hogy ezzel önök, a kik pedig választási zászlajukon oly fennen lengetik e három jelszót: szabadság, egyenlőség, testvériség, — végkövetkezményében a szabadságnak egyik védbástyáját, a szólásszabadságot támadják meg. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbalon. Zaj.) Én meg vagyok győződve, hogy ha azok, a kik a ház tárgyalási rendjét alkották, azt hihették volna, hogy egyszer oda fajúi a magyar nemzet jellemvonása, hogy nem tiszteli, nem hallgatja türelemmel az ellen meggyőződés szavát, hogy minden áron nemcsak meg nem engedett, de az illemmel sem megférő fegyverekkel útját lehet állani annak a munkának, a mit mi itt a nemzet megbízásából teljesítünk : akkor azok a szabad szó bilincseiről is gondoskodtak volna. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Ellenmondások bal felől.) Én legalább szükséges rossznak és természetes következménynek tartom azt, hogy ha csakugyan így lesz, ha a kisebbség megakadályozza azt, hogy a nemzet többsége belátása szerint törvényeket hozzon: akkor bilincsekbe kell verni a szólásszabadságot . . . Thaly Kálmán: Rajta-rajta! Ez a Bachsysthemi! (Zaj a szélső baloldalon.) Szunyogh Szabolcs: Ez az egyik, t. ház. A mi a második indokot illeti, hosszas küzdelem és erőt kimerítő munka után oda jutott a nemzet, hogy nem kell már pénzügyi nehéz dolgokkal küzdenie; végre minden idegesség nélkül indulhasson azon úton, a melyen legmagasabbra emelheti a nemzet erejét s a midőn minden perezre szüksége van a nemzetnek, hogy munka erejét teljesen kifejthesse, most önök ily modorú