Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

214 505. országos ülés 1891. jiuiins 15-én, hétfőn. existentiáját politikai meggyőződésének nyilvánítása miatt senki sem veszélyeztetheti. Ez oly óriási hatalmat biztosit a kormánynak a választásoknál, mely lehetetlenné teszi a parlamentarismust. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy e törvényjavaslat 16. §-a megtiltja a megyei tisztviselőknek a politikai pártgyűléseken, a választási mozgalmakban valórészvételt; de az nem is szükséges, hogy politikai véleményeiknek tüntető szerepléssel nyerjenek meg másokat, mert a közigazgatás százféle ágaival a gyakorlati élet minden viszonyaiba belenyúlva, politikai véleményük és annak nyilvánítása e nélkül is egész környezetükre, egész vidékekre mégis irányadó lesz s alig fog valaki találkozni, különösen a kisebb műveltségű választó közönség között, ki a vele állandó összeköttetésben levő, a közvélemény befolyása alatt nem álló kinevezett megyei tisztviselővel ellenkező véleményt merjen nyilvánítani, {Úgy van! a szélső baloldalon.) annál kevésbbé, mert a kinevezett közigazgatási tisztviselőnek százféle eszköz áll rendelkezésére politikai véleményét egész környezetekre rákényszeríteni, annál is inkább, mivel a múltból tudhatja, hogy ez csak érdeméül fog betudatni. Hogy mily igaz azon állítás, miszerint az állami közigazgatás megdönti a parlamentarismust, annak igazolására vezérük és mesterük, Tisza Kálmán volt ministerelnök úr k('vetkező szavait idézem: »De ha már tactikával vádol a t. képviselő úr és lefesti előttem, hogy minő ügyes tactikával fogom én azt — t. i. a közigazgatás módosításának előkészítését -- kihú/.ni, hát bocsásson meg a t. képviselő űr, ha kedvem volna a kormány helyzetének állandósítása végett tactikához folyamodni, én nem ezen tactikához nyúlnék. Én akkor az utolsó ülésszakban megszavaztatnám, amennyiben ugyan tőlem telnék* — még szerénykedik — »a tisztviselők kineveztetését, de épen a legvégén úgy, hogy a kinevezések következnének a választások előtt és után.« (Zajos derültség tetszés és éljenzés a széhő baloldalon.* Ezt 1 888. évi márczius hó 6 án felelte a mélyen t. gróf Apponyi Albert képviselő úrnak, midőn vádolta, hogy a közigazgatás módosításának előkészítését tactikával ki akarja húzni. De most jön a legerősebb! {Halljuk! Halljuk!) »En nem azt tenném tehát, ha tactikával akarnék élni, hogy a választásoknál még szabadon lehessen hordozni a választás vagy a kinevezés zászlaját; hanem megszavaztatnám a törvényt ós ezzel a kézben azután csakugyan igazán szeretném látni, hogyan fognak kiütni a választások.« {Zajos derültség és tetszés a szélső bcäoldolon.) És, t. ház, mi az eredmény ? Most ugyanezt akarja keresztülvinni gróf Szapáry Gyula, {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mit még Tisza Kálmán sem akart megtenni, a ki pedig hatilmának megtartása érdekében köztudomás szerint sokra vállalkozott. {Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Petrich Ferencz: Erre tessék válaszolni. {Mozgás jobb felöl.) Szadovszky József: Tehát vezérök és rnesterök is elismeri, hogy a közigazgatás államosítása mellett a parlamentarismus nem egyéb költséges ámításnál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ha más nemzet elveszti alkotmányát, még mindig megmarad mint nemzet: de ha mi önmagunk változtatjuk parlamentarismusunkat ámítássá; ha önmagunk lemondunk minden jogainkról és alkotmányunk biztosítékairól: akkor veszélybe döntjük nemzeti állami létünket is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fiuneziaország franczia marad akár császárság, akár köztársaság legyen az; (Igaz! úgy van! a szélső baloldalon.) de ha a mi alkotmányunk, nemzeti létünk ellen intéztetett támadás, az mindig kapcsolatban volt nemzetiségünk elleni támadással. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Bármily oldalról tekintjük is tehát e törvényjavaslatot, legkisebb okot sem találunk arra, hogy azt vívmánynak, haladásnak tekintsük. Annálinkább csodálkoznunk kell egyes megyék azon eljárásán, hogy öngyilkos határozataikkal örömmel üdvözlik az önkormányzat halálát. Valóban, ha nem tudnók, mennyire megvan a megyei intézmény hamisítva a legutóbbi korszak pártpolitikájának alkotásai következtében; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ha nem tudnók, mily nagy befolyást gyakorol a főispán a megyei tisztviselőkre és az önkormányzatra; ha nem tudnók, hogy egy önző, erkölcstelen párturalom mennyire meg«zoktatta a. nemzetet mindenben csak az egyéni érdekeket szem előtt tartani: bámulnánk a szolgai hódolaton, hogy azon megyék képesek erre, melyek századokon át az alkotmány védbástyái voltak s melyeknek egy jobb s egészségesebb jövő számára ilyenektíí fen is kell maradni. (Úgy van! a szélső baloldalon) így azonban mindezt csak egy erkölcseiben meggyengült korszellem nyilvánúlásainak tudjuk be s nem engedjük magunkat a haza és nemzet iránti kötelességeink teljesítésében félrevezetni (Úgy van! a szélső baloldalon.) s ezentúl is csak azt fogjuk kívánni, hogy a megyei intézmény megtisztítva a salaktól, a corruptiotól, megtisztítva a párturalom megörökítésére hozott alkotásoktól, a közszabadság követelményeinek megfeleljen és a történelmi fejlődés alapján alkalmassá tétessék a kor igényeinek megfelelő közigazgatás kiszolgálására, mert azt nem engedhetjük meg, hogy egy ezredév vívmánya és fejleménye egy-két évtized corrum-