Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-504
504. országos illés 1891. június lä-án, szombaton. 207 ä kikötői szabályzat szerint benn a kikötőben ily hadihajót, mely robbanó szereket is tartalmaz, fíítetlenül és nyugodtan tartani nem lehet, mert ez a kikötő szabályzatának nem felel meg. Ily szerekkel ellátott hajót csak a nyilt tengeren lehetne tartani, a mi egyrészt nagy legénységi létszámot, azonkivü'l hosszas fűtést igényel. A fiumei kormányzó állítása szerint, ki ezen kérdéssel ismerős a delegatioban folytatott előadói tiszténél fogva, ily hadihajó tartása 15.0000 forint költséget tenne ki évenkint. Ha ehhez hozzászámíttatik még ezen hajó kicserélése, esetleg javítása, az összeg 200.000 írtnál is többre menne. Ez az egyik ok. A másik az, hogy ez nem nagyon szükséges és hogy ez összeg a tengeri költségeknél sokkal jobban lenne felhasználható. Ez okoknál fogva nem érzem magamat hívatva e kérdésben lépéseket tenni és kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház! Midőn kijelenteném, hogy a ministerelnök úr válaszát tudomásul veszem, csupán néhány megjegyzésre szorítkozom. (Ralijuk! Halljuk!) A ministerelnök úr informatioja nem egészen helyes. Igen csodálkozom Fiume kormányzóján, a kinek leginkább állott volna érdekében városának érdekét jobban szívén viselni, mint a ministerelnök urat talán akaratlanul félrevezetni. A költségekről szólok. Nekem ugyan meg nem magyarázhatja senki sem, hogy akkor, ha az a hadihajó nyilt tengeren van — mert magától értetődik, hogy a kereskedelmi révben hadihajó nem lehet — ez 150 ezer forintba kerüljön. Miért kerülne az 150 ezer forintba? Hallottam említeni a t. ministerelnök úrtól, hogy nincsen máshol, csak Cattaroban és Zárában. Tökéletesen igaz ez, t. ministerelnök úr; hanem van azonkívül Triestben az év nyolcz hónapjában mindig rendesen egy vagy két hadihajó és ha már nem lehet állandóan stationálni ott egy hadihajót, mégis csak helyesnek tartanám, hogy ne csak néha napján, ritkaságképen jöjjön oda, hanem álljon ott az év igen nagy részében. Nem akarom a t. ház türelmét hosszú ideig igénybe venni és ezért sajnálattal, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy t. ministerelnök úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a választ tudomásul vévén, az interpellatio elintézettnek tekinthető. Következik a mai napra bejelentett interpellatiok előadása. Tors Kálmán és Kégl György képviselő urak ma nem kívánják előterjeszteni interpellatiojukat, ennélfogva csak egy interpellatio van, Ugron Grábor képviselő úré. Ugron Gábor: T. ház ! (Halljuk!) Nagyon rövid kívánok lenni. Napok óta minden lapot bejárja az a hír, hogy ministereink Bécsben igen fontos kérdésben tanácskoznak s e tancskozások a közös hadsereg költségeinek tetemes szaporodása körül forognak. Ugyanezzel kapcsolatban az ország előkelő köreiben bizonyos hírek vannak elterjedve, melyek ha valótlanok, azonnal meg kell czáfoítatniok és elfojtatniok; ellenben ha valók, nem szabad titokban lappanganiok, hanem a nemzet tudomására kell hozatniok, hogy bátorságot és időt nem veszítve, gyors elhatározással és megfontolt cselekvéssel elhárítsuk a haj bekövetkezését. Minden felé el van terjedve az a hír, hogy a tüzérség összes ágyúit újra kell önteni, mert a füst nélküli lőporral nem használhatók; el van terjedve, hogy a lőpor következtében a lövegeket is át kell alakítani. Tehát úgy a lőszer, mint a löveg átalakítandó, ez pedig tömérdek nagy összegbe kerül. Megjegyzendő, hogy még nincs alapos meggyőződés az iránt sem, vájjon az új lőszer huzamosb idő után vegyi összetételeiben nem változik-e meg s nem veszti-e el feszerejét, melynek elvesztése után a költségekre vonatkozó minden számítás halomra dől. Ennélfogva, t. ház, azért, mert a nemzetre nézve a megnyugtatás szüksége állott be, intézem interpellatiomat a t, ministerelnök úrhoz, mint a ki a közös külügyministeriummal a magyar kormány nevében directe érintkezik és intézem azon kérelemmel, hogy lehető gyorsan kegyeskedjék a választ megadni, mert az az egész ország megnyugtatására fog szolgálni. Ha pedig javításoknak szüksége forogna fenn: akkor ne habozzunk, ne késlekedjünk, mert minden elmulasztott óra nagy veszedelemmel lehet Összekötve. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Interpellatiom a következő: »Kérdés a ministerelnök úrhoz: Tekintettel, hogy hazánk és nemzetünk sorsa Ausztria és Magyarország védszervezetének harczképességétől függ; Tekintve, hogy a világbéke nem egészen biztos és a közös véderő érdekében nemzetünk már is óriási áldozatokat hozott: Kérdem a ministerelnök urat: Való e, s ha igen, mennyiben, azon hír, hogy a közös hadsereg ágyúi nem felelvén meg a fejlettebb műszaki igényeknek és az új lőpornak, mind újra öntendők? Való-e, hogy az új lőpor vegyi összetételei huzamosabb idő multával megváltoznak ? Való-e, hogy az összes lőszerkészlet az új ágyuk és lőpornak megfelelően átalakítandó leszen?
