Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

200 604. országos Blés 1891. janiiig 13-án, szombaton. neked a közigazgatási reform kérdésénél jövőre is szükséged lesz arra, hogy mi téged támogassunk, akkor ez mit jelent, t. ház? Azt, hogy van egy kormány, a mely ígéretek által kormányoz és van egy parlamenti kisebbség, a mely compromissumokból él. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) Mind a kettő rászolgálhat egymásra. De miként egyeztessem azt meg, t. ház, a parlamenti felelősség elméletével, hogy én a parlamentben a legkisebb ellenzék legyek, de megköveteljem azért magamnak, hogy az én akaratom egy közigazgatási reform kérdésében respeetáltassék, ha másként nem, pactumok útján is érvényesíttessék, hanem az én akaratomért nem is leszek felelős, hanem az a minister és többség, a ki "a javaslatot előterjesztette. Ez az én felfogásom szerint a parlamentarismus és a felelősség elvének fejtetőre való állítása s én a magam részéről ilyen rendszert el nem fogadnék soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De már most, t képviselőház, azt mondja gr. Apponyi Albert képviselő úr, hogy ő meg is indokolja azt, miért teszi. Azt mondja (olvassa): »A leghazaíiasabb, a legbecsületesebb, a leghelyesebb és legtisztességesebb eljárás ez akkor lenne, ha alapos reményünk volna, hogy egy későbbi stádiumban, a most esetleg meghiúsult reform ezekkel a még hiányzó biztosítékokkal fel fog ruháztatni; de átgondolva a helyzetet, nekem ily reményt táplálnom nem lehet.« Mit jelent ez, t. ház? Egy oly tekintélyes helyről elmondott ilyen szavak mit jelenthetnek mást, mint azt, hogy a t. képviselő úr fél attól — mástól nem félhet — hogy a legközelebbi választások oly többséget hoznak a képviselőházba, mely nem az ő princípiumainak, hanem oly prineipiumoknak fog támogatókat szerezni, a kik — az ő aggodalmát fejezve ki — retrográd irányban fejlesztenék, vagy egyáltalán nem érvésítenék e reformot. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mit jelent ez az adott helyzetben, midőn a többségnek mandátuma a közigazgatási reformra nincs és midőn feláll egy pártját vezető államférfi és azt mondja: nem is bízom abban, hogy az ország többsége az én reformjaim számára nekem igazat adjon? Akkor,t. ház, ha szövetkezünk egy ily megbízás nélküli többséggel, kettővel találkozunk. Ez első sorban államcsíny, parlamenti csiny; de másodszor — a mit én mélyen fájlalok — az államférfiúi lemondásnak oly reménytelensége, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) melyet én épen azért sajnálok gr. Apponyi mélyen t. képviselőtársamtól, mert épen megfordítva gondolkoztam. A legközelebb múltnak dicsőséges harczai és hozzáteszem — nem kérkedésbe!, de a tények constatälásáért — a fegyverbarátságban kivívott erkölcsi diadal nem arra oktathatták volna gr. Apponyi t. képviselőtársamat, hogy magának a hamleti tépelődés és lemondás reménytelenségét válaszsza, hanem lássa be, hogy egy fejjel felülemelkedett azokon, a kik a közösügyes táborban vannak, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és hogy ha megmaradt volna azon az állásponton, hogy az alkotmányt nemzeti alapon akarja tovább fejleszteni, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) nyugodt lehetett volttá, hogy az ország többsége őt támogatta volna. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) így azonban, t. ház, legmélyebb sajnála tómra vagy tudomásul kell vennem azt, a mit higgadt, komoly, érett megfontolás után gróf Apponyi Albert az országnak kihirdetett: hogy ő nem bízik abban, hogy saját eszméjének megfelelői eg a reformokat keresztíílvihesse, mert ez van beszédében kimondva; vagy nem bízik ebben és akkor ezt fájdalommal tudomásul kell vennem; vagy pedig marad számomra a második választás, hogy hiszem, remélem és kívánom, t. ház, hogy t. képviselőtársam, ha előbb nem, a részletes tárgyalás során meg fog győződni arról, hogy ez a törvény ilyen alakjában az országnak csak megszégyenítésére, de nem előbbrevitelére való; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ezen kormánynyal és ezen többséggel szemben még arra sincs joga, hogy bizalommal viseltessék, hogy az e rendszert úgy fogja végrehajtani, mint azt önök Intendálták. Mert bízom ebben, remélem, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalása során találkozni fognak útaink. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De. t. ház, rátérek röviden a cardinalis elveknek felsorolására, a melyek mellett én a választás rendjén az önkormányzatot organisálandónak tartom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Először követelem azt, hogy az állami akarat egy szabadon választott, a választási visszaélések, erőszak, vesztegetés és hamisítás ellen kellőleg megvédelmezett népképviseleti rendszer mellett érvényesülj ön Követelem, hogy a bírói hatalomban a nemzetnek az esküdtszéki intézmény útján része legyen; de hozzá teszem azt, hogy a mai bírói kinevezési rendszernél én a magam részéről az első fokon a választott bírói rendszert jobbnak tartom. A közigazgatásban az önkormányzatnak, a qualificatio mellett fizetéssel ellátott candidatio nélkül választott tisztviselői rendszernek vagyok híve, biztosítva azzal, hogy pályázatra mindenki bocsátható és bocsátandó legyen, a kinek qualificatioja van. Követelem a curiai bíráskodást, a virílismus intézményének eltörlését; követelem főleg a virilismus eltörlését azért, mert ezen magát még születése korában, Numa Pompilius idejében (Derültség a szélső baloldalon.) lejárt eszme mit bizonyít? Kettőt: először azt, hogy a mint életbelépett, kitűnt,