Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-481
90 481. orseágós ülés 1891 • április 22-én, szerdán. lelkiismeretük szerint, a hogy nekik tetszik. Hanem a közönség közé kiszivárgott egy másik dolog ig és ha ez igaz, ez már azután eompromittáló. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Egy szavahihető egyén mondta, a ki részt vett a tanácskozásban, hogy ő tiltakozott az ilyen eljárás ellen, hogy — úgymond — ily cselekrényért, a mely ly el szemben lehetetlen a rosszalásnál tovább menni, ilyen drákói szigorral járjanak el; erre azonban a megye élén álló férfiak egyike — nem akarok nevet említeni — azzal felelt, hogy a mennyiben Csongrádmegyében az elvi harcz megszűnt és személyes harczot kezdtünk, nekünk máskép eljárnunk nem lehet; nekünk ez érdekünkben áll és azért hoztunk ily határozatot. Ha ez igaz, t. ház, akkor a kormánynak csakugyan kötelessége ilj nyilatkozatok tételét és azokat is, a kik így nyilatkoztak, lehetetlenné tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nemcsak Szentesen vagy Csongrádon történtek ilyen esetek. Az adatok egész tömege van itt nálam, de nem akarom a t. házat fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) A szomszéd Mindszent községben szintén szó volt az 1885., 1886. és 1887-iki számadásokról. Ott kiküldött a község egy bizottságot a számadások megvizsgálására. Ez a bizottság constatált is néhány ezer forintnyi hiányt, de nagyon helyesen azt mondta: »ne gyanúsítsunk, ne vádoljunk senkit, míg a megye hasonló eredményre nem jut, mert az mégis talán szakavatottabban fogja a vizsgálatot eszközölhetni.« Beterjesztik a számadásokat a megyéhez és ott nagy kegyesen 300 forintnyi hiányt elismertek, a többit nem Még ez rendén van, mert meglehet, hogy ebben a megyének van igaza. Igen, de azok a mindszentiek roppant turbulens elemek és arra a vakmerőségre vetemedtek, hogy kiküldtek közülök egyet, hogy nézze meg, hogyan megy ez a megyei számadás. Es mi volt az alispán felelete, mikor az illető a számadásokat megnézni akarta? Az, hogy: »nagyon sajnálom, de ez már befejezett ügy, melyet megtekinteni nem lehet.« Ok megnyugodtak abban, hogy egyes ember a számadásokat meg nem tekintheti és elhatározták, hogy a közgyűlés határozatából fogják kérni a megtekintést. Mikor azután híre lett annak, hogy a gyűlésen erről beszéltek, az alispán úr, ha jól emlékezem — talán most márczius 1-én — itt van nálam a szám is, 616. szám alatt rendeletet bocsátott ki, melyet a szolgabíró adott tovább, hogy mivel befejezett dologról van szó, erről többet tanácskozni sem szabad. (Mozgás a szélső baloldalon.) Egy másik ügyben szintén rendeletet bocsátott ki az alispán, mely szerint meghagyja, hogy miután iigy értesült egyes lapokból, hogy a közgyűlésen néha egyes emberekkel szemben a tagok nem valami hízelgőén nyilatkoznak: kötelessége a bírónak azokra felügyelni és rólak jelentést tenni, hogy az illetők elnyerhessék megérdemelt büntetésüket. (Mozgás a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, itt van nálam tíz vagy tizenkét fegyelmi ítélet, a mely sajátságos szín ben tűnteti föl az ottani közállapotokat. A ki a klikknek nem tagja, az ellen, ha csak lehet, rögtön fegyelmi eljárást indítanak. Nagyon tekintélyes tanúkra tudnék hivatkozni, hogy egy tisztviselő ellen azért, mert a disznót nem a kellő helyen perzselte, fegyelmi eljárást indítottak. Tudnék esetet felhozni, a mikor egy másik tisztviselő ellen tisztán csak azért, mert oly vakmerő volt, hogy nem akarta eltűrni, hogy bizonyos uraknak marhái a közlegelőn ingyen legeljenek, fegyelmi eljárást indítottak. (Mozgás a jobboldalon.) Szóval, t. képviselőház, ha valakinek bármi kis hivatala van, a baktertől kezdve végig, ha a klikknek nem szolgája, ha annak meg nem adja magát, ki lehet téve annak, hogy fegyelmi eljárás alá vonják; ha pedig a független elemhez tartozik, akkor alkalmat keresnek arra, hogy lehetetlenné tegyék. Ott vagyunk már, mint hajdan Hont vármegyében, hogy pisztoly csöve elé állítják azokat, a kik elég vakmerők az ellenőrzést becsületbeli kötelességüknek tekinteni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha ezek a szemelvények igazak — s ezt azért teszem hozzá, mert én nem lévén Csongrád vármegye polgára, ezekről közvetlen tapasztalatot nem szerezhettem, de az adatokat oly embertől kaptam, a kinek múltja, tisztessége és becsülete teljes garantiát nyújt arra, hogy engem felültetni nem akart — mondom, ha ezek igazak, akkor az ottani állapotok valóban szégyenletesek és olyanok, hogy egy tisztességes kormánynak azokat megtűrni egy pillanatig sem szabad. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen általam elmondottak alapján a nélkül, hogy a dolgoknak még bővebb illustratiójába bocsátkoznám, a következő interpellatiót intézem az igen t. beíügyminister úrhoz: »Interpellatio gróf Szapáry Gyula m. kir. beíügyminister úrhoz: 1. Van-e a beíügyminister úrnak általában tudomása arról, hogy Csongrádmegye kormányzata — különösen az utóbbi években — odáig sülyedt, hogy a közkérdések immár párt- és személyi tekintetek, rokon- és ellenszenv hatása alatt nyernek elintézést^ s e miatt a vármegye legönállóbb, legfüggetleaebb elemeiben a legnagyobb fokú bizalmatlanság és elkeseredés uralkodik a vármegye vezetése iránt, mely ma már »
