Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

(80. országos ölés 1891. április 21-én, kedden. 51 ő Felségének az 1871 : VIII. tcz. 5. §-ában köriílirt legfőbb felügyeleti joga, melyet a koronás király az ioazságügyminister utján gyakorol ; azután jönne a felügyeleti jog, melyet az igazságügyminister gyakorolna; ez alatt állna a bíróságok és ügyészségek főnökeinek felügyeleti joga, mely azonban nem eredeti, hanem leszármaztatott jog, a mennyiben ezek az igazságügyminister utasítása szerint járnának el és e szerint az igazságügyminister közegei. Tehát előáll az az eset, hogy a királyt megillető legfőbb felügyeleti jogot a törvényhozás szükségesnek tartja körülírni az 1871: VIII. tcz. 5. §-ában; de azt a ministeri fő felügyeleti jogot, a melyet a jelen törvényjavaslat 1. §-a megad, a törvényhozás egyáltalában nem írja körűi. Sőt tovább megyek. E törvény felhatalmazza az igazságügyministert arra, hogy nem a koronás királynak az 1871 : VIII. tcz. 5. §-ában köriílirt felségjoga alapján, hanem ezen törvényjavaslatban ndott jog alapján gyakoroljon útasítás-jogot. őrködjék a bírák hivatalos működése felett, sőt élhessen az evocatio jogával is. E szerint a jelen törvényjavaslat I. fejezete több és fontosabb jogot ad az igazságügyministernek, mint magának a királynak; mert tagadom, hogy a magyar királynak az 1871: VIII. tcz. 5. §-ában formulázott legfőbb felügye

1 eti felségjoga magában foglalná azt a jogot, hogy a független bíróság független főnökének felügyeleti tekintetben utasítást küldjön és az evoeatiot gyakorolja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon elhibázottnak tartom, hogy a törvényjavaslat egyáltalában nem határozza meg a főf el ügyeleti jognak terjedelmét és körét; nem határozza meg azt, hogy mi a főfelügyelet és felügyelet köre külön-külön; melyik azon jogkör, a melybe eső teendők végzésére a minister az 1. §. harmadik bekezdése szerint egyes esetekben a vezetése és felügyelete alatt állók 8 rából kiküldötteket is bízhat meg; nincs körülírva az sem, hogy ezek köztíl kik, minő esetben, hova, mily terjedelmű hatáskörben küldhetők ki. Mert nem képzelem, hogy a felügyeleti jog oly terjedelmű lenne, hogy a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt kivételtől, tudniillik a vizsgálattól eltekintve, talán egy joggyakornok, segéd-fogalmazó vagy fogalmazó küldethetnék ki magasabb bíróságokhoz a felügyeleti jog gyakorlására. Veszélyesnek tartom a felügyelet kiterjesztését a hivatalos működésre. Ez igen ruganyos kifejezés és megengedi a legnagyobb visszaélést is a bírói függetlenség ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még veszedelmesebbnek tartom az evocatio jogát, a melynél fogva a felügyeleti hatóság kötelezheti a felügyelete alatt állókat a szükséges adatok és íratok előterjesztésére. Megengedem, hogy az evocatio joga néha-néha, nagy ritkán az igazságszolgáltatás érdekében hasznosítható lenne; de jól szervezett igazságszolgáltatásnál ily esetekben is van sokkal inkább czélravezető mód; és egyes elszigetelt esetekért az igazságszolgáltatás legsarkalatosabb elvét megsérteni nem akarom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat I. fejezetében foglalt rendbirságolási jogot sem fogadom el jelen alakjában. Vaunak rendetlenségek és mulasztások, a melyek meglehetős gátját képezik az igazságszolgáltatás helyes menetének. De erre nézve elegendő a felsőbb bíróságnak, a felügyeleti hatóságnak figyelmeztetése és intése. Azt is megengedem, hogy rendszeres mulasztás vagy ügyviteli szabályoknak ismételt meg nem tartása esetén lehetne fegyelmi eljárást indítani az illető ellen; de azért, mert a fegyelmi eljárás ez idő szerint hosszadalmas és költséges : azért nem adom meg a felügyeletnek azt a jogot, hogy rendbírság czímén a fegyelmi eljárásban körülírt harmadik fokozatú büntetést szabja ki. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon-) Az eddig előadottak után arra a következtetésre vagyok kénytelen jutni, hogy ezen törvényjavaslatnak első fejezete veszélyezteti a bírói függetlenséget, a mely pedig az igazságszolgáltatásnak legelső és legnélkulözhetetlenebb feltétele. Nem akarom, hogy ebből bárki is azt értse, hogy én nem óhajtok felügyeleti jogot. Óhajtok felügyeletet, még pedig szigorú felügyeletet; de óhajtom ezt oly módon, hogy az a bírói függetlenséget ne érintse. Nem foglalkozom tovább e kérdéssel, t. ház ! (Halljuk.' Halljuk! a szélső baloldalon.) Tehetem ezt annyival is inkább, mert az előttem szólottak ezekről a padokról bőven kifejtették aggályaikat; kimutatták azt, hogy az első fejezet határozottan sérti a bírói függetlenséget. És meg vagyok róla győződve, hogyha e képviselőház tanácskozó termében nem tátongana olyan üresség és nem volna síri csend: abban az esetben, bizony igen sok érvet lehetne még felhozni a törvényjavaslat első fejezete ellenében. De én azt hiszem, hogy az efféle kérdésekben nincsen is szükség hosszabb fejtegetésekre; mert igaza van Deák Ferencznek, midőn azt mondja, hogy vannak némely alapigazságok, melyek már önmagukban olyan tiszták, egyszerűek, olyan világosak és kétségtelenek, hogy azokat bővebben fejtegetni azért is szükségtelen, mert a kit az ilyen alapigazságnak puszta kimondása meggyőzni nem képes, azt hosszas okoskodás sem fogja egy könnyen meggyőzni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen alapigazság, t. ház, hogy a bírói függetlenségbiztosítékairól semmi körülmények közt és Semmi áron sem szabad lemondani; mert a bírói