Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

36 479. országos ülés 1891. április 20-án, hétfőn. többet fognak fizetni, mint eddig. (Helyeslés a szélsübal felől.) De mindezektől eltekintve, t. ház, a mi engem ezen törvényjavaslat költségvetése szempontjából a legsúlyosabb aggodalomba ejt, az az, hogy ma már a t. igazságügyminister úr positioja iránt táplált eultus — csak így fejezem ki magam, a mi rá nézve talán hízelgő is lehet — teljesen elég arra. hogy a nemzet törvényhozásának többsége lethargiába síílyedve álomban fogadjon el törvényjavaslatokat, melyekre nézve senki sem képes kiszámítani, hogy azok keresztülvitele mennyibe fog kerülni. A pénzügyi bizottság a maga dodonai bölcsességével (Derültség) azt mondja, hogy megelégszik azzal, hogy a t. igazságügyminister úr volt szíves kijelenteni, hogy körülbelül 150.000 forintba fog kerülni ezen reform, hozzátévén természetesen ehhez a t. minister űr egy igen nevezetes cautelát, midőn az indokolásában így szól (olvassa): »Eltekintve attól, hogy a járásbíróságoknál második járásbírák, a királyi törvényszékeknél pedig albírák is fognak alkalmaztatni, körülbelül 150.000 forintba fog kerülni ezen reform.« Ezt az első félévre, tudniillik az 1891. év második felére — hogy a zárszámadásokban lehessen legalább valamire hivatkozni — volt kegyes a minister úr 35.000 forinttal praenumerálni. De, t. ház, a mint a törvényhozás termében megengedhetővé válik az, hogy mert egy esztendőben plust mutat a költségvetés, azért már körülbelül — számításokkal lehessen azt alterálni és ezek alapján reformokat keresztülvinni : akkor, t. ház, a törvényhozó testület legszentebb kötelességének megszegésével vádolható. Mert olyan budget-joggal, hogy a törvényhozás körülbelül felmerülhető költségeket szavazzon meg, sehol a világon nem találkozunk s azt elfogadni nem lehet. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, vájjon ügyészi és bírósági szervezeti szempontból én, mint ellenzéki képviselő, ki az ellenőrzésnek nem ritkán nehéz és súlyos kötelességére vagyok utalva, kötelességmulasztás nélkül elfogadhatok-e oly törvényjavaslatot, mely szerint a ministernek szabad több járásbírót is egyes járásbíróságoknál alkalmaznia'? Ha azt kérdezem, hogy mennyit: nem mondja meg. (Derültség a szélsőbalon és felkiáltások: Körülbelül!) Ha kérdezem, hogy hány vizsgálóbírót akar a t. minister ár az országban . khievezni: nem mondja meg. O maga sem tudja {Derültség a szélső baloldalon); csak azt mondja, hogy körülbelül hetvenet — legalább itt ez áll. Igen, de hát ez a hetven szám — már véletlenül ennél állapodom meg — nem lehetetlenség-e ? Igen, ha komolyan akar vizsgálóbírákat: akkor ez lehetetlenség. Majd kimutatom, hogy még más lehetetlenségek is vannak itten. Magyarországnak 66 törvényszéke van. Nemde, mindegyik bírósághoz legalább egy csak kerül azokból a- vizsgálóbírákból ? (Egy hang a szélsőbalon: Körülbelül!) De méltóztatik a budapesti törvényszéknél is megelégedni egy vizsgálóbíróval ? Az ország nagyobb vidéki törvényszékeinél is, ha csak egy kicsit népesebb vidéke van a törvényszéknek, vájjon lehetséges-e a büntető vizsgálatokat legalább 3 vizsgálóbíró nélkül ellátni ? Hisz az képtelenség. Azután azt mondja a t. minister úr, hogy miután az elv az, hogy a jegyzők és aljegyzők kezéből a vizsgálatot kivegyük — a mit én szívesen üdvözlök, mert ez iránt voltak panaszaink éveken át — már most egy vizsgálóidról hivatalt akar szervezni. Hát én ezt értem. De egy vizsgálóbíróval csak nem vezethet vizsgálatokat, ha csak vizsgálóbírói főnököket nem fog alkalmazni. Én nem tudom, mikép contemplálja ő ezt; de azt tudom, hogy a ki a budapesti viszonyokat ismeri, e törvényszéknél kevesebb, mint 6 vizsgálóbírót nem alkalmazhat: ha csak nem bír azzal a bátorsággal és physicummal, hogy magára kíván vállalni minden felelősséget, a mi ebből következik, mint a t. minister úr teszi. Én tehát a budapesti törvényszéket 6 vizsgálóbíró nélkül nem képzelem. így áll a dolog itt és hasonló lesz a helyzet a vidéken. De visszatérek, t. ház, annak kimutatására, hogy ez a körülbelül 150.000 frt erősen nem körül és erősen nem belül. (Derültség.) Leszek bátor ezt kimutatni, a mennyiben lehetséges, mert hiszen a törvényjavaslatnak intézkedései mellett ugyancsak jó financier legyen, a ki megközelítőleg is ki tudja számítani, hogy ez a reform mennyibe kerül. Nem azért mondom ezt, mintha mi az igazságszolgáltatás reformjától a költségeket meg akarnók vonni, hanem hogy tudja meg a t. ház, hogy mit szavaz meg és legalább tájékozva legyen az iránt, hogy az, a mit megszavaz, mennyibe fog kerülni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen nmjd a költségvetésnél utána fogunk számítani, hogy mennyibe került nekünk a minister úr eddig és vájjon fölér-e a költségtöbblet a javítás mértékével az igazságszolgáltatás szempontjából, és vájjon nem lesz-e a restantiák szaporodása még nagyobb, mint a költségszaporíilat. (Tetszés a szélső baloldalon.) De hát bíráljuk meg e javaslatot a költség szempontjából úgy, a mint az előttünk jelentkezik, hogy approximative — mert biztos adatokra építenünk nem lehet — mennyibe kerül ez az egész reform. Felmerülnek először is a felügyeleti jog gyakorlásából származó napidíjak és utazási