Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

368 4&f», országos ülés 1891. J nnins 4-én, csfltSrtStSn. ezt megváltoztatni majdnem lehetetlenség. Crispi egészen nyugodtan átment a választási rend­szerre és ma Olaszországban a polgármesterek épúgy, mint minálunk, választatnak. És mit mond a jelentés az erre vonatkozó aggodalomra és általában a választási rendszerre nézve ? (Hall­juk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy nem fordítottam le előre és így csak az eredetiből rögLönösen for­dítom (olvassa): »azok, a kik kételkednek abban, vagy veszélyesnek tartják, hogy a polgármester kormány-functionariusi minőségben kijöhet-e a választás forrásából, két nagy hibába esnek. Először nagy és veszedelmes előítélet azt hinni, hogy természetes conflictus létezik az állam és a helyi hatóságok között. A második tévedés az, hogy kormányi vagy állami firnctionarius nem származhatnék népválasztásból. Ez oly fel­fogás, a mely merő ellentétben van az alkot­mányos kormányok alapjával; mert alkotmányos népképviseleti alapon nyugvó kormányoknak lehetetlenség jól kormányozni, ha nincs meg irántok a feltétlen bizalom a választó-testűle­tekben. »Mert ha ez a bizalom megszűnnék, a mi összes alkotmányos intézményeinknek egész alapja meg lenue ingatva.« Egy további passus pedig így szói (olvassa): »Minden, ami attól való félelemben történik, hogy a választó-testületek visszaéléseket követhetnek el, ellenkezik a szabad állam fogalmával. Csak a szabadságnak látszata uralkodik ott, a hol a szabad intézmények nem gyökerezhetnek mélyen a helyi intézményekben.« így szólnak ma azon a Nyugaton, a melyre önök hivatkoznak, a kik minket maradiaknak, retrogradoknak, ósdiaknak neveznek és önma­gukat akarják oda állítani, mint a haladás baj­nokait, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) holott őszintén megvallva, önök a haladással szemben vissza akarnak térni egy, a Nyugattól elvetett, mert rossznak, hibásnak tapasztalt rendszerre. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) EH teszi ezt nem úgy, mint Crispi tette, hogy egyidejűleg a köz­igazgatási rendszer megváltoztatásával bővítette a nép jogait, hanem még azt a kevés szabad­ság-biztosítékot is, melyről gr. Apponyi annyi­szor tett említést s a mely múlhatatlanul szük­séges arra, hogy biztosítsák a polgárokat azon hatalom-többlet ellen, a melyet most e javas­lattal akar a kormány magának megszerezni, csak kilátásba helyezik. Nem jellemző-e az a t. kormányra nézve, a mely dicsekszik vele, mint a t. mini^terelnök úr tette első beszédében, hogy oly rövid idő alatt sikerűit neki ezt a bonyolult, nagy, vastag codexet kidolgoztatni és a ház elé terjeszteni, hogy azonban ezen idő alatt nem találtak módot arra, hogy azt az aránylag sok­kal rövidebb néhány javaslatot elkészítsék, a melyek szükségesek arra, hogy azok legalább, a kik e javaslatot elfogadni hajlandók, azt a megnyugtatást nyerjék, hogy minden szabadság­tól megfosztva nem lesz az a polgár, a kit tényleg most teljesen ki akarnak szolgáltatni a kormánynak? Én a magam részéről bevallom, hogy ezekre a biztosítékokra, habár némelyiket mi magunk már régóta sürgettünk és sürgetni is fogjuk, mert azok múlhatlanúl szükségesek, bármely rendszer mellett is, ezen javaslat alkalmából vajmi kevés súlyt helyezek. Csinálni egy hibát és azután keresni ehhez a hibához a correetivumot: ez, azt hiszem, nem valami nagyon jó politika (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mellőzni kel! magát a hibát. Nincsen is az a képzelhető szabadsági garantia, a mely felérjen azzal a szabadság-garantiával, a melyet nekünk a vár­megyei rendszer, ez az önkormányzat nyújt. Milyen érveket hoztak fel az egyik és másik oldalról a választási rendszer ellen és a kinevezési rendszer mellett? (Halljuk! Halljuk!) Idézem mindenekelőtt a legközönségesebbet, a melyet majdnem mindenki érintett: hogy a választási rendszer túlélte magát, a mint Ra­kovszky István t. képviselőtársam — elismerem, i, r ;en csinos beszédében — kifejezte magát, denig­rálták ezt a rendszert, s annyira lejáratták, hogy ma senkinek semmi bizalma sincs benne. Engedelmet kérek, de ezt komoly érvnek elfogadni nem lehet. Ha valamit denigrálnak : feladata az illetőnek az igazságot kideríteni; a mi alapos van ebben a denigrálásban — ámbár a denigrálásban igazság soha sem lehet — hanem a mi igaz van ebben az állított sok rosszban, azt javítsuk; az még nem ok arra, hogy magát a rendszert el kellene törölni. Idézték majdnem mind a sógorság és koma­ság nyavalyáját és erre még maga Apponyi Albert gróf is kiválóan nagy súlyt helyezett. Nein lehet tagadni, hogy ez nagy részben létezett, létezik és én azt hiszem, létezni fog minden testületben a világon. Oly rendszert még nem sikerűit egy bölcsnek sem felfedezni, a melynek keretén belül bizonyos emberek más bizonyos embereket ne protegáljanak inkább, mint másokat. De én kérdem: vájjon segít-e ezen a bajon valamit a ministeri kinevezés? Először is bizonyíthatom, hogy nem segít­het, mert hisz a mit önök most választási rend­szernek neveznek, tényleg már kinevezési rend­szer (Úgy van! a szélsőbalon.) és azok, a kik a mai választási rendszer ellen beszélnek, nem is veszik észre, hogy tulajdonkép a kinevezési rendszert ítélik el. Mert mi történik ma a me­gyékben? A főispánt kinevezi a kormány, ez tény. A főispán candidationalis jogánál fogva

Next

/
Thumbnails
Contents