Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

346 485. országos ülés Í891. jnnins 3-án, szerdán. főispán kijelölt, úgy, hogy voltaképen nálunk eddig választás formájába öltöztetett kinevezés volt érvényben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a kinevezett főispánok, ezen állami közegek, továbbá a főispánok által kijelölt tisztviselők a nemzeti politika tekintetében ily kevés eredményt tudtak felmutatni: vájjon megváltozik-e hatalmi erejük annak folytán, hogy ezentúl a főispánokat a belügyminister helyett a ministerelnök, a tisztviselőket pedig a főispánok helyett a belügyminister nevezi ki s állítja helyükre? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hojiy a kinevezés egymagában mennyire nem képes a nemzetiségi agitátoroknak törvénykijátszó eljárását ellensúlyozni: erre fényes illustratioúl szolgál, az egyik erdélyi törvényszéknél — gondolom 4— 5 évvel ezelőtt — történt az az eset, hogy egy, jelzáloglevelek kibocsátásával foglalkozó pénzintézet a törvénynek azon rendelkezését, hogy a biztosítéki s a tartaléktőke egy bizonyos részét állampapírokba köteles befektetni, akként oldotta meg. hogy pénztárában állampapírokat tartott ugyan, de nem magyar, hanem román állampapírokat. (Közbeszólások a szélsőbalon: Nagyon szép!) Erős abheli meggyőződésem, hogy nemzetiségi bajaink megszüntetésére nem állami közigazgatás, hanem jó közigazgatás; nem kinevevezett tisztviselők, hanem képzett és pártatlan tisztviselők szükségesek erős nemzeti politika mellett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha különböző nemzetiségek között a nép zöme s az intelligentia jóravaló része érezni fogja, hogy kap jó igazságszolgáltatást, kap jó közigazgatást, továbbá közgazdasági s culturalis érdekei tekintetében támogatást és hogy mi tőlük nem kívánunk egyebet, mint hogy minden nem magyar ajkú állampolgár a magyar haza, a magyar állam iránt hűséges és ragaszkodó legyen ; de egyúttal érezhetjük azt is erős kézzel, hogy az ellenkezőnek még csak gondolatát sem tőrjük : azonnal megszűnik a nemzetiségi agitátoroknak minden veszélyes befolyása és hatalma. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindennek elérhetésére azonban a vármegyei közigazgatásnak azon rendezése, a minőt a tárgyalás alatt törvényjavaslat tervez, nem alkalmas; mert az a néptől minden hatalmat, minden hozzászólási jogot elvesz és kiosztja azt a főispán, alispán, szolgabíró és egyéb hivatalnokok közt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat éles határvonalat húz a kormányzó tisztviselők és a kormányzott nép között. A kettőnek egymáshoz nem lesz más viszonya, mint hogy az egyik föltétlenül parancsol, a másik pedig alázattal engedelmeskedik, (Úgy van! a szélsőbalon.) legfölebb panaszkodhatik, a nélkül, hogy meghallgatnák. Ezentúl az országban majd csak egy akarat lesz, a minister akarata és legfölebb kisebb körökben, a megyékben, a főispánoké. Ha a belügyminister úr megtalál haragudni Budapesten, utána kell haragudnia a főispánnak, alispánnak, az le utolsó körjegyzőig. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Ha majd a nép nem vág ehhez olyan arezot, a milyet felsőbb utasítás folytán követelnek tőle a tisztviselők: addig zaklathatják, míg végre megadja magát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig egy országra nézve nincs nagyobb csapás, mint egy szolga, egy önmagát megadott nép, mely kivetkőzett minden érzésből, s a mely csak azt az egyet tartotta meg, hogy könyörögni és csúszni-mászni tud. Az ilyen nép már nem is nemzet, hanem csak tömeg, mely arra jó, hogy bámulja azokat, a kik uralkodnak; bámulja azokat, a kik hatalmasabbak, erősebbek és kiválóbbak, mint ő. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Pedig Magyarországot az alkotmányosság, a szabadság és a jogosíttottak közötti egyenlőség tartotta fönn idáig is és részemről minden intézményt és minden lépést, mely ennek gyengítésére vezet, elvetendőnek és kárhoztatandónak tartok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat nem is kedves senkinek, csupán a nemzet egy részének: a nagy uraknak, a kikből főispánok lehetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon) A népnek ezután majd nem lesz xígyszólván semmihez való hozzászólhatási joga. S ha nem lesz hatalma a népnek, nem is lesznek s nincs is szüksége majd vezetőkre. Még talán egy bizonyos ideig az egyes vezérek: az erős lelkűek t. i. küzdeni fognak az önkény ellen; de ha végre látni fogják, hogy egyrészt sem a népben nem találnak támogatást, sem a küzdelmeknek eredménye nincsen, végtére ők is leteszik a fegyvert. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslatnak tehát az lesz a következménye, hogy egyrészt a magyar népet elszoktatja az alkotmányos és szabad gondolkodástól ; másrészt pedig beletörődted abba a gondolatba, hogy egyesek hatalmasabbak, kiválóbbak és több jogosultsággal bírnak, mint ő. Részemről pedig az aristocratiának hatalmát túlságosan emelni, magyar nemzeti szempontból veszélyes dolognak tartom, mert a magyar felsőbb köröknek tekintélyes része úgyis arczczal mindig Bécs felé van fordulva, Már pedig, hogy a Bécsből jövő magyarok milyen kevés hasznot hoznak a magyarokra, arra elég szomorú tanúság három százados történelmünk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne ringasson minket az a biztatás, hogy