Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
33 G * 9S ». országos Blés 1891. június íí-án, szerdán. nak, az ő kérdései és fejtegetései által elért vívmányt képeznének. Hát azt hiszem, t. ház — különben erre nézve talán megkapjuk illetékesebb helyről a felvilágosítást — azt hiszem, t. képviselőtársam e tekintetben gyökeresen téved ; mert például épen ezen a téren, melyre méltán a legnagyobb súlyt helyezzük s a melynél — Örömmel constatálhatom — csakugyan remélhetjük, hogy az eltérések köztünk nem lesznek nagyok, a közigazgatási bíróság kérdésében, a t. ministerelnök úr által tett és a bizottság jelentésébe felvett nyilatkozat, úgy tudom, semmi egyebet nem tartalmaz, mint a kormánynak e kérdésben eredetileg is elfoglalt álláspontját, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Általában az a felfogás nyilatkozik t. képviselőtársam beszédében kevésbbé nyíltan, s azon commentárokban, melyekkel az terjesztetik, egész nyíltsággal, hogy úgy a bizottságban tett változtatások, mint ezen kormánynyilatkozatok t. képviselőtársam és elvbarátai által elért, tőlünk kicsikart engedmények. (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Kérem, ezen alapúi t. képviselőtársamnak egész fejtegetése, azért kell vele foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk !) Mondom, szerinte ezek részünkről adott engedmények, azért, hogy mi t. képviselőtársamnak és társainak támogatását javaslat részére biztosítsuk, (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) hogy tehát így, miután tudtuk, hogy pártok szavazata függ a nyilatkozatoktól és módosításoktól, pactum jött létre, a mely bennünket a kimondott szó erejével kötelez, nemcsak annyira, a mennyire mindenkit általában kötelez a kimondott szó, de hogy bizonyos szent fogadást tettünk t. képviselőtársamnak, a melyet megszegni egy speciális szószegés volna t. képviselőtársammal szemben. A felett, t. képviselőház, hogy a bizottsági tárgyalásokban tett módosítások kinek tulaj doníthatók, kinek nem : a felett absolute nem szándékom vitatkozni. Hogy ki ért el és mit ért el, az rám nézve különben is teljesen közönyös. Elismerem a legnagyobb készséggel, t. képviselőtársunk is mindent kifejtett a capacitatio terén; csekély erejükhöz képest megtették azt mások is. A bizottság többsége elfogadta mindig azt, a mit a meghallgatott capncitatio után helyesnek tartott; de soha engedméuyképen olyant, a mit helyesnek nem tartott, a bizottság többsége el nem fogadott. (Igaz! Úgy van! jóbh felől Derültség bal felől.) Hja,] kérem, ezt megmosolyogni lehet; de akkor engedményképen és vívmányképen feltüntetni nem lehet. (Igaz! Úgy van ! a jobb- és a szélső baloldalon.) Ennek folytán, t. ház, pártunknak kötelezettsége saját meggyőződésével szemben, kötelezettsége progratmnjával szemben igenis van; de kötelezettsége egy más párttal szemben, a melyet ezen kötelezettség alapján rá akar bírni egy bizonyos actióra, egyáltalán nincsen, (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás bal felöl.) Én nem azért hozom ezt fel, t. ház, mintha bármely irányban recedálni kívánnék azon állásponttól, a melyet a bizottság többsége elfoglait. Ebben a tekintetben felesleges lesz minden aggodalom; de teszem azért, hogy teljesen nyíltan álljon az ország előtt, hogy ez a javaslat tetszetős esnem tetszetős,jó és rossz részleteiben, ezen kormány és ezen párt elveit és felfogásait valósítja meg; hogy ez ennek a pártnak a műve, a melyért a felelősséget minden irányban, mindenfelé ez a párt akarja viselni. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felöl-) Vállyi Árpád: Ezeket kérem a párt megbízásából méltóztatik mondani? (Derültség a balés szélső baloldalon.) Tisza István: Én azt hiszem, hogy t. barátaim közül senki sem mondott ellent szavaim nak és a mint csak egy közíílök desavuálni fog, azonnal kijelentem, hogy ezeket nem volt jogom elmondani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És épen azért teljesen méltánylandó, de mégis némileg felesleges scrupulositás és aggódás t. képviselőtársam részéről az, mikor azt mondja, hogy szükséges neki azt az álláspontot elfoglalni, melyre helyezkedett, hogy velünk szemben, a mi gouvernementalis felfogásunkkal szemben a közszabadsági biztosítékoknak kellő érvényt szereztessen. Ezekre az úgynevezett közszabadsági biztosítékokra nézve, t. ház, úgy áll a dolog, hogy a mit helyesnek tartunk belőle, a mi megfelel a mi felfogásunknak: azt meg fogjuk valósítani, akár velünk tart t. képviselőtársam, a minek nagyon fogunk öríílni, akár nem. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! jobb felől. Derültség a szelő baloldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) De hiába foglal el t. képviselőtársam akármiféle álláspontot; hiába használja ékesszólásának akármiféle fegyverét: oly intézményeket, melyeket helyeseknek nem tartunk, felállítani még az ő kedvéért sem szándékozunk. (Hely slés jobb felől. Derültség a szélsőbalon.) Hogy állunk, t. ház — és ezzel közeledem beszédem befejezéséhez — hogy állunk ezekkel a közszabadsági biztosítékokkal? {Ralijuk! Halljuk !) Négy csoportja van az intézményeknek, a melyeket ezen szempont alá foglal t. képviselőtársam. Az első a választások tisztasága. Erről ö sem nyilatkozott, én sem szándékozom ma nyilatkozni. Hisz a közel jövőben előttünk fog állani a külön törvényjavaslat, a melynél e kérdést megvitathatjuk. A második a közigazgatási bíróság. Erről ép oly kevéssé szándékozom ma beszélni. Örömmel constatálhatom ismételve, hogy e kérdésben remélhetjük, mi-